A világ hulladéka, mint üzleti modell
Az emberiség egyre több hulladékot termel, melyet kezelni kell, amivel a hulladékkezelő vállalkozások feltartózhatatlan növekedés előtt állnak. Ebből a befektetők profitálni tudnak.
Hulladék mindig keletkezik, még a pénzügyi krízis és recesszió idején is. Minél nagyobb a gazdasági növekedés, minél jobban emelkedik az életszínvonal a feltörekvő országokban, annál több hulladék keletkezik, kerül begyűjtésre, válogatásra, hasznosításra vagy égetésre.
Foto: DPA
A fejlődő országok nagyvárosaiban a rohamosan növekvő népesség beáramlása miatt a kormányok előtt komoly jövőbeni kihívások állnak, mint a hulladékkezelés és hasznosítás, ivóvíz szolgáltatás, elektronikai hulladékok kezelése, a másodnyersanyagok kinyerése és utolsóként a csomagolóanyagok és hulladékok mennyiségének csökkentése terén. A befektetők számára ez az ágazat egyre érdekesebb lesz, mivel az államok a hulladékkezelést egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, így a szolgáltatások fokozatosan privatizálásra fognak kerülni.
Aki megtapasztalja a Németországban a hulladékgazdálkodás mintaszerű működését, nem tudja elképzelni, hogy mekkora gigantikus feladat előtt állnak a feltörekvő országok. Jelenleg az OECD-országok fogyasztása a legnagyobb a világon és ezekben az országokban keletkezik a legtöbb hulladék is, de ez a kép az elkövetkezendő 15 évben drámaian módosulni fog. A Világbank és a Bank of America Merril Lynch adatai alapján 2010. évben világszerte naponta 3,5 millió tonna hulladék képződött, amelyből az OECD-országok 1,56 millió tonnát termeltek. 2025-ben a naponta keletkező mennyiség közel megduplázódik 6 millió tonnára, mivel a feltörekvő országok gyorsan növekvő nagyvárosaiban a hulladék mennyisége meg fog duplázódni, triplázódni.
A befektetőknek körültekintően kell választani
Világszerte jelenleg a hulladékok csak 25 %-a kerül újrahasznosításra, alig 7 %-a az ipari hulladéknak, 10 %-a kommunális hulladékoknak és 15 %-a az elektronikai hulladékoknak.
Az elmúlt évben a Merril Lynch adatgyűjtése alapján az emberiség 404 millió számítógépet, 103 millió tabletet, 254 millió tévékészüléket és kb.1,6 milliárd mobiltelefont vásárolt. Egy millió tonna mobiltelefon újrahasznosításával kb. 24 kg aranyat, 250 kg ezüstöt, 9 kg palládiumot és 9 tonna rezet lehet előállítani. Évente kb. 20-50 millió tonna e-hulladék kerül kidobásra.
Aki befektetőként az ágazat hosszútávú fejlődési potenciáljából profitálni akar körültekintően kell választania: az ágazat nagyon függ az állami és a magánszektor együttműködésétől, a koncesszióktól, az ágazat nagyon fragmentált, a vállalkozások sikere erősen függ a műszaki szakértelemtől, a jogszabályi előírások komplexek és a vállalatok regionális jelenlétére nagyobb szükség van, mint más iparágakban.
Vannak nagyon sikeres vállalkozások ebben az ágazatban, mint a német Remondis Lünenből, amely egy magánvállalkozás és a tőzsdén nem jegyzett. Vannak magántőke befektetési társaságok, amelyek felismerték az ágazatban lévő jövőbeni lehetőséget. Ilyen a Triton Partners, amely a napokban 1 milliárd euroért veszi át az Abengoa spanyol ipari konszern leányvállalatát, a Befesa-t. A Befesa ipari hulladékok kezelésére koncentrál, különösen a vas- és alumínium hulladékokra.
A hulladékgazdálkodási ágazat globális
Aki a hulladékkezelő vállaltokba szeretne befektetni, annak gyorsan a nemzetközi részvénypiacok irányába kell tolódnia. A Merill Lynch elemzői összeállítottak egy globális listát a tőzsdeorientált hulladékgazdálkodási vállalatokról: Piacvezetők a francia Suez Environnement, kedvelt az amerikai piacvezető gyógyszerészeti hulladékkezelő, a Stericycle a 28 % feletti árfolyamnyereséggel. A részvények évek óta erős nyereséget mutatnak, az árfolyam a jelenlegi piaci gyengeségek miatt a csúcsról valamelyest csökkent. A japán Dowa Holdings és a brit Rentokil is meglehetősen erős a hulladékkezelés piacán. A tajvani Cleanaway és a japán Daiseki nagymértékben koncentrál a hulladékkezelésre.
A hulladékok energetikai hasznosításában a hong-kongi Everbright és a brit Pennon jár az élen. Hozzájuk tartoznak még vízművek és egyéb ártalmatlanító létesítmények. A Pennon mellett Nagy-Britanniában a Severn Trent és a United Utilities specializálódott a vízgazdálkodásra. Más országokban a francia Suez és Veolia tevékenykedik a vízgazdálkodásban, mint a brazil Copasa, a sao pauloi hulladékkezelő a Sapesb, a chilei Aguas Andinas és Aguas Metropolit és a Manila Water a Fülöp-szigeteken. A fenntartható csomagolások az alaptevékenysége a brit DS Smith-nek, az amerikai Rock-Tenn-nek, a brazil Klabin-nak és a hong-kongi Lee & Man Paper-nek.
Csak sejteni lehet, hogy mekkora potenciál van ebben az ágazatban, ha tudjuk, hogy a kormányok többsége felismerte a problémát. Még ha a malmok lassan is őrölnek, a beruházások a hulladékkezelés megfelelő infrastruktúrájához vezetnek, még ha a költségei magasak is. A kezelés költsége a magasabb újrahasznosítási előírások és a hasznosítási arányok miatt még magasabb lesz.
Ehhez szigorú jogszabályi előírásokat az OECD-országok már bevezettek, különösen Japán, az Európai Unió és az Egyesült Államok, melyek azt eredményezték, hogy a kommunális hulladék mennyisége az elmúlt 10 évben nem emelkedett, bár a hasznosításban jelentős eltérések vannak. Amíg Németországban a háztartási hulladék alig kerül lerakókba, addig a brit hulladékok több mint 40 %-a lerakókban kerül ártalmatlanításra. A feltörekvő országokban az összegyűjtött hulladék több mint 50 %-a kontrollálatlanul kerül lerakásra. Környezeti károk, egészségügyi problémák, elpusztult disznók a folyókban, kemikáliák a levegőben: mindez jövedelmező tevékenység lehet olyan vállalatoknak, akik a hulladék-, vízgazdálkodásban érdekeltek, mérgező anyagok, biohulladékok és csomagolóanyagok kezelésével foglalkoznak.
A cikk eredetiben itt olvasható.
Forrás: faz.net