Hulladéknak tekintjük azokat az eszközöket, amelyek valamilyen fizikai, vagy kémiai behatás folytán eredeti céljukra már nem használhatóak fel, azonban alapanyagukra tekintettel még valamennyi csekély értékkel bírnak. A hulladékok ily módon, ha eredeti céljukra már nem is hasznosíthatóak, de értékesítésük vagy felhasználásuk révén a vállalkozás bevételre tehet szert.

A termelési folyamat során a technológiai megoldásokból adódóan keletkezhet olyan hulladék, amely az alapanyagok megmunkálásakor keletkező természetes veszteségből áll. Ide tartoznak például a famegmunkálás során keletkező faforgács, vagy a fém megmunkálás során keletkező kisebb, gyártásban nem hasznosítható fémdarabok, fémforgácsok, és minden olyan anyag, amelynek előállítása nem célja a termelési folyamatnak, hanem a technológiából eredő elkerülhetetlen mellékterméke. Számviteli szempontból ezeket a hulladékokat csak abban az esetben kell kezelni, ha azok valamilyen okból (valószínűleg más termelési folyamatban való felhasználhatóságuk miatt) piaci értékkel bírnak. Így az anyagfelhasználás többletéből eredő veszteséget a vállalkozás némileg kompenzálhatja a termelés során keletkező hulladékok értékesítésével, illetve más célra történő felhasználásával. Ennek megfelelően az ilyen hulladékok piaci értéke az anyagköltséget csökkenti.

Külön említést kell tenni a veszélyes hulladékokról. A veszélyes hulladék különlegessége, hogy jogszabályok rendelkeznek a megsemmisítésének körülményeiről, illetve a vállalkozás csak a jogszabályokban előírt módon szabadulhat meg tőlük. Ennek költségeire indokolt a számviteli kimutatásokban is tartalékot képezni.

 Mit ír erről a számviteli törvény?

A számviteli törvény logikája szerint a vállalkozásnál keletkezett, értékkel bíró, eladásra, vagy egyéb felhasználásra szánt hulladékot a forgóeszközök között készletként kell kimutatni. A törvény 28. §-a tartalmazza a készletek fogalmának ismertetését, amely kiemelten nem foglalkozik ugyan a hulladékok besorolásával, de a paragrafus szövegét és a számviteli alapelveket is figyelembe véve megállapítható, hogy a hulladékok a vállalkozások döntő többségében készletként vannak jelen, azon belül is az anyagkészlet definíciójának felelnek meg a legjobban.

Ezt igazolja az a tény is, hogy a törvény az anyagköltség definíciójánál már nevesíti a hulladékokat. A 78. § (2) bekezdése szerint az elszámolt anyagköltséget csökkenteni kell a termelési, szolgáltatási tevékenység során keletkező hulladékok értékével.

A fentieken túl a számviteli törvény külön foglalkozik a veszélyes hulladékokkal. Egyrészt a kiegészítő mellékletben kötelezően be kell mutatni a veszélyes hulladékok mennyiségének és értékének tárgyévi változását [94. § (2) bekezdés], másrészt a törvény különleges kivételként megengedi terv szerinti értékcsökkenés elszámolását olyan földterület, telek értéke után, amelyen veszélyes hulladékot tárolnak [52. § (5) bekezdés]. (Földterület után, a kivételektől eltekintve nem számolható el értékcsökkenés.)

A cikk eredetiben itt olvasható.

Forrás: http://fokonyvelo.complex.hu