Használt gumikkal drasztikusan javítható az utak állapota
Csokornyi előnnyel jár a hulladékká vált abroncsok aszfaltba ágyazása, így szinte érthetetlen, hogy miért nem ilyen utakon járunk.
Most még éjjel sem megy a téligumi-szezon kezdetét jelentő 7 Celsius fok alá a hőmérséklet, a hétvégén azonban már az említett kritikus érték alá eshet a levegő, így az út hőfoka is. Aki éjszakai autózást tervez mindenszentek napjára, az bizony már most érdemes téli gumira váltson, aki csak napközben autózik, az a jelenlegi időjárás előrejelzések szerint november közepéig még kivárhat a gumicserével. (Az ADAC tesztje már olvasható, sajátunk majd a hazai hidegben fog elkészülni, de győztesére már most érdemes tippelni, az ugyanis megnyerhető lesz!) Aki pedig gumishoz megy, az ott szinte mindig összefuthat a leselejtezett abroncsok halmával vagy akár hegyével. Az elhasznált abroncsok kezelése, felhasználása pedig mindig körülményes volt. Találkozhatunk velük homokozókban, a kikötők szélein a hajók oldalát megvédendően, ám ezek az elhasznált gumik számához mérten minimális újrahasznosítást jelentenek csak, így bizony sajnos az elmúlt években sok egyéb helyre, például az erdőkbe is jutott a lebomlani nemigen képes abroncsokból. Most viszont olyan felhasználással találkozhattunk, ami nem csak az elhasznált gumik kezelését oldja meg, hanem még az úthálózatunkra nagymértékben jellemző kátyúsodásra is kevésbé hajlamos, sőt nem csak hosszabb élettartamot és szerényebb karbantartási költségeket ad, hanem fékutat és gördülési zajt is csökkent.
Miért nem ilyen utakon járunk? Drága a technológia? Igen, a klasszikus, az Egyesült Államokban már mintegy 15 éve alkalmazott gumibitumenes aszfalt drágább és alapanyaga jóval nehezebben kezelhető, mint a hagyományos aszfalté. A MOL azonban kifejlesztette a Gumival Modifikált Bitument (GmB 45/80-55), amely a hagyományos bitumenhez hasonlóan szállítható és felhasználható, így mindössze marginális (legfeljebb 1 százalékos) többletköltséget jelent a hagyományos bitumenhez képest, ellenben mivel tartósabb utat eredményez, összességében olcsóbb, illetve a használt abroncsok kérdését is megoldja.
Hogy át kellene térni a gumival modifikált bitumennel készített fedőrétegű utakra az nem kérdés, alkalmazásával hosszútávon nagymértékben javítható lenne útjaink állapota, ami nem csak szóbeszéd szerint rossz, a Magyar Közút Nonprofit ZRt. idei felmérése szerint a 32 ezer kilométeres közúthálózat 50,9 százaléka kifejezetten rossz, s további 12,7 százaléka nem megfelelő állapotú. Jó hír, hogy nemrégiben készült el az első nagyobb méretű hazai gumibitumenes útszakasz, 8,4 kilométeres hosszal Jánoshida és Jászboldogháza között. Ahhoz 10 000 darab, a Continental által begyűjtött gumiabroncsot, s abból kinyerve 45 tonnányi gumiőrleményt használt fel a kivitelező.
Hosszú út természetesen, amíg a kereskedőknél heverő abroncsokból ellenálló, csekély gördülési zajt és rövidebb fékutat eredményező országút lesz. Az ösvény azonban már ki van taposva, a rendszer működőképes, egyetlen dolog van hátra: ilyen technológiával készített utakat kell rendelniük a beruházóknak. Különösen a kapacitásért sem kell aggódni. Az ugyanis van. Tavaly itthon 42 ezer tonnányi abroncs került forgalomba, s a forgalmazók törvényi kötelességüket túlteljesítve ugyanilyen mértékben gyűjtöttek vissza abroncsokat. Egy részük az állam által tavaly év elején létrehozott Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségen keresztül, zömük, így a Continental is önállóan, s a hulladékgazdálkodást saját maga finanszírozva. Arra ugyanis már kiépített csatornája volt, az újszilvási Euro-Rubber Hulladékgazdálkodó Kft., mely egyebek mellett a gumibitumen, illetve a gumival modifikált bitumen alapjául szolgáló gumiőrleményt is előállítja az abroncsokból.
Utóbbi üzem magas fokon automatizált. Az abroncsokból préseléssel húzzák ki az acélszálakat, amelyeket külön gyűjtve kohászati célokra használnak fel. A megtisztított gumikat különféle aprítóberendezésekkel vágják különböző méretűre, a végtermék 62 százaléka 1-4, 32 százaléka 1-2, míg csekély 6 százaléka 0-1 mm közötti szemcseméretű. Az 1 tonnás zsákokba töltött gumitörmelékek a MOL üzemébe kerülnek, mely egyelőre még kísérleti jelleggel, éves szinten 5 ezer tonna kapacitással működik, de igény szerint természetesen bővülni fog, hogy például ki tudja elégíteni a piac igényét, amit az Euro-Rubber évi 45 ezer tonnás kapacitásig (tehát a teljes ország éves abroncshulladékáig) kezelni tud. Fontos persze tudni, hogy ennyi gumiból nem lehet aszfalt. Ahhoz a kőzethez jól tapadó, természetes kaucsukot több mint 50 százalékban tartalmazó abroncsokra van szükség, ilyennek pedig csak a teherautók abroncsai számítanak. A többi abroncs is felhasználásra kerül persze. Lesz belőlük akár autóalkatrész, futó- és sportpálya, játszótér vagy „újragumi”, azaz visszakerülnek az abroncsgyártásba.
Mi természetesen ugyanabban bízunk, amiben a rendszer közreműködői is, hogy a gumibitumennel kevert aszfalttal végzett útépítés hamarosan mindennapi gyakorlattá fog válni. A kísérleti jelleggel rövidebb útszakaszokon már itthon is 9 éve alkalmazott, s azóta hibát, öregedést még nem mutató alapanyag ugyanis egyszerre old meg környezetvédelmi problémát, csökkenti a mérések szerint 3 decibellel az elhaladási zajt (ami a zajforrástól való távolság duplázását, azaz 50 százalékos zajcsökkentést jelent), illetve apasztja 5-10 százalékkal a fékutat és nem utolsó sorban tartóssága miatt autónk futóművét is kíméli, a menetzaj apasztásával duplán növeli a komfortot, s talán még ráncainkat is kisimítja.
A cikk eredetiben itt olvasható.
Forrás: http://www.autonavigator.hu