Ez a jövő: aranyat bányászhatunk az elektronikus készülékekből

Az ékszerekben, az elektronikai készülékekben, valamint a nemzeti bankok fedezeteként használt aranymennyiséget többnyire tárnákból és felszíni fejtéssel nyerik. Ezek a tartalékok azonban nagyon is végesek, és minthogy egyre kevesebb kerül ki a piacra, így az utóbbi években az árfolyam is jelentősen megnövekedett. Világos, hogy valamilyen alternatívára van szükség, amennyiben a folyamatos igényeket szeretnénk kielégíteni.

Az alternatíva már megvan: találóan “városi bányászatnak” nevezik, és lehetővé teszi a nemesfémek más módszerekkel való kinyerését, így az aranyét, ezüstét vagy a rézét is. Az új módszer olyan elektronikai készülékekből dolgozik, amelyek meghibásodásuk után többnyire a szemétben végzik: mobiltelefonok, televíziók, számítógépek stb. Több gyár is sikerrel üzemel már, Japánban, Belgiumban, az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában egyaránt. Romániában nemrég gyűjtőközpontok alakultak, igaz, innen a készülékeket külföldre viszik, mert saját gyárunk még nincs.

Az arany számos elektronikai eszközben megtalálható, többnyire az elektromos áramkörök működésének elősegítésére használják. Jó vezető, és nem oxidálódik. Sőt, mi több, a jelenleg használatos fémek közül a legjobb elektromos vezető. A mobiltelefon leginkább a SIM-kártyában, a belső áramkörben és kisebb belső alkatrészekben tartalmaz aranyat.

Találós kérdés: melyikben van nagyobb aranykoncentrátum: egy tonna mobiltelefonban, vagy egy tonna kőzetben (és itt az aranylelőhelyek átlagára tessék gondolni, nem Verespatakra vagy Eldorádóra)? Nyilván egy tonna mobiltelefonban. A bányászatban az arany átlagosan körülbelül 5 g/tonna arányban van jelen. Persze van, ahol jóval nagyobb az arany-arány, a Dél-Afrikai Köztársaság Buffels melletti bányájában pl. 12,22 gramm.

A mobiltelefonokban ez az arány jóval nagyobb. Az ENSZ egy 2012-es jelentéséből az tűnik ki, hogy egy tonna mobiltelefonból 300 gramm arany nyerhető. Az ötgrammos átlagnál 60-szor többet. Nyilván egy tonna mobiltelefon jóval nehezebben összeszedhető, de elektronikai hulladék egyre több és több van.

Miután kinyerik az aranyat, újra forgalomba állítják, többnyire vagy a gyógyszerészetben használják, vagy újabb kütyüket gyártani, vagy beolvasztják aranyrudakba és ékszergyártókhoz kerül, vagy befektetői fedezetnek.

A Tudomány és Technika (Știință și tehnică) folyóirat munkatársa, Cristian Român így fogalmaz:” A városi bányászat, azaz a nemesfémek szemétből kinyerhető módja egyre érdekesebb”

A tudományos újságíró rámutat, egyelőre az “elektronikai bányászat” nem túl elterjedt, köszönhetően a használandó technológia költséges voltának. Ugyanis a mobiltelefonokban és egyéb elektronikai eszközökben nagyon sok összetevőből gyártják az alkatrészeket, így ezekből a számunkra értékes és újrahasznosítandó fémeket nehéz kinyerni. “Az a gond, hogy az elektronikai hulladékok nem egyformák, nem ugyanolyan technológiával gyártották őket, így nincs is egy univerzális módszer, amellyel a nemesfémek kinyerhetőek. Amikor ki akarod vonni ezeket, jelentős befektetési költséggel kell számolnod” – írja Român. Nem elég azonban a szükséges technológiai eszközöket megvásárolni, számolni kell egy jelentős szállítási költséggel is, ugyanis az elektronikai hulladékokat nagy területről kell összeszedni.

Român szerint a városi bányászat a közeljövőben egyre fontosabbá fog válni a bolygó véges aranykészletei miatt. Vagy azért, mert egyszerűen elfogy, és az embereknek továbbra is kelleni fog, vagy azért, mert ahogyan fogy, egyre drágább lesz, és így a „kitermelés” is egyre inkább meg fogja érni a befektetőknek. Megeshet, hogy az újrahasznosítás ma még nem jövedelmező, de amint egyre jobban fogynak a még kibányászható tartalékok, gazdaságilag is kifizetődő lesz, hogy a szemétbe dobott elektronikai készülékeinket kivegyük onnan. Az újrahasznosítás érvényes a rézre is, aminek az árfolyama szintén nőtt az utóbbi években, és amely nagy mennyiségben található régi telefonkábelekben és a tekercselésekben.

Român jóslatokba is bocsátkozik: „A jövő bányászata inkább “városi” lesz, mintsem a hegyek gyomrában kutatni (mint a mesebeli törpék – szerk.), vagy a hegyeket ledarálni. A század végére a nyersanyagokat már többnyire újrahasznosításból, mintsem ásványfeldolgozásból fogjuk nyerni”. Úgy legyen!

A dolog legjobb része természetesen az lenne, hogy nem kellene teljes ökoszisztémákat tönkretenni az ásványok kitermeléséhez. “Az elektronikai hulladékot feldolgozó technológiák sem éppen mentesek a környezetszennyezéstől, de az az előnyük legalább megvan, hogy nem tesznek tönkre ökoszisztémákat, valamint nagy koncentrátumban tartalmazzák a kitermelésre szánt anyagot is.”

“Gazdasági értelemben rá leszünk kényszerítve a paradigmaváltásra. A szemétbe hajított termékeket nem föltétlenül kell hulladéknak tekintenünk. És ez minden másra is érvényes. Ha a házi szemetet jobban szelektálnánk, azzal megkönnyítenénk, hogy olyan helyre jussanak, ahol újrahasznosíthatóak. Garantálom: ez a jövő, nincs más út. Azt remélem, hogy mindenre, ami kijön egy házból, forrásként, és nem hulladékként fognak tekinteni” – írja Român.

Úgy véli a rendszernek, amelyben élünk, a „konzumizmusnak” – amelyben egy ideig használjuk a terméket, aztán elhajítjuk őket, anélkül, hogy érdekelne a további sorsuk – meg kell változnia. A környezetet úgy kell használnunk, hogy ne ártsunk neki, ugyanakkor mégis megmaradjon a kényelmünk, amit eddig biztosított.

A cikk eredetiben itt olvasható: http://think.transindex.ro