Hazugság, hogy a digitális média környezetkímélőbb a papíralapúnál?

Ahogy lép felnőtt korba és lesz egyre idősebb a digitális kommunikáció, úgy dőlnek le sorra azok a dogmák, melyek szerint környezetkímélőbb, mint a papíripari termékek használata.

A közelmúltban megjelent Two Sides tanulmánya rávilágított arra, hogy a nagy cégek hamis, megalapozatlan állításokkal akarták az ügyfeleiket a „zöldebb”, elektronikus számlázás felé terelni. Ez persze sokkal messzebbre vezet és az egyre éleződő vitában egyre több kapaszkodó jelenik meg a mítoszok eloszlatásához és a tények megszilárdításához.

A legfontosabb tanulsága a Two Sides tevékenységének, hogy a nyomtatott és digitális média ökológiai lábnyomát nem lehet egyetlen változóval leírni és kijelenteni, hogy egyik vagy másik jobb. Amikor a nagy cégek (bankok, állami szervezetek, telekommunikációs vállalatok) az elektronikus kommunikációra szeretnék ösztönözni az ügyfeleiket és annak kisebb ökológiai lábnyoma mellett érvelnek, akkor fontos tényezők maradnak ki. A cégek kommunikációja nem veszi figyelembe a teljes ciklust, hiszen nem csak az email elküldésével és annak elolvasásával járó energiafogyasztást lehet mérni, hanem az elektronikus eszközök gyártásával, újrahasznosíthatóságával és üzemeltetésével járó hatásokat is figyelembe kell (vagy kellene) venni.

A Guardian szerint az elektronikai cikkekből származó hulladék évente 40 millió tonnával növekszik, ezzel szemben a papír az USA-ban és az Európai Unióban is a legnagyobb arányban újrahasznosított termék (a kétharmada az összes újrahasznosított anyagnak). Az EU-ban a papír és kartonpapír újrahasznosítási aránya 81,3%, ezzel szemben az elektronikai hulladék csupán egyharmadát gyűjtik és kezelik megfelelően. A nyomda- és papíripar a világon az egyik legkisebb kibocsátója az üvegházhatást okozó gázoknak, mely a maga 1,1%-val a sereghajtók között van az összes iparág között, ezzel szemben az elektronikai cikkek gyártása a teljes kibocsátás akár 4%-át is jelentheti, annyit mint a repülőgépipar. Tény azonban az is, hogy az elektronikus számlázás és fizetés önmagában kisebb ökológiai lábnyommal bír, de a nagy terhet az infrastruktúrát kiszolgáló szerverek jelentik, melyek az EU-ban a teljes áramfogyasztás 8%-át teszik ki és 2020-ra átlépheti akár a 10%-ot is.

A teljes körfolyamatot nézve az a dogma is megdőlni látszik, hogy a papíripar nyomán ritkulnak az erdők, ugyanis Európában 1950-hez képest 30%-al több erdőterület van és ez évente 1,5 millió futballpályányi területtel növekszik. Európa erdeinek fele rendelkezik erdészeti tanúsítvánnyal, míg a papíripar tulajdonában lévő területeken ez az arány már 99,9%, itt minden kivágott fa után 3-4 újat ültetnek. A papír- és nyomdaipar abban érdekelt, hogy az erdőterületek ne csökkenjenek, hiszen a fogyatkozó fák nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági károkat is okoznának és ez az egyik legfontosabb eleme az iparág fenntarthatóságának.

Ennél sokkal konkrétabb példákkal élve: Ha egy konferencián a résztvevők papír helyett pendrive-on kapják a 200 oldalas dokumentumot és azt számítógépen olvassák el, az nagyjából nyolcszor több széndioxid kibocsátást jelent, mintha ugyan ezt papíron tennék. Egy számítógép és monitor legyártásához 240 kg fosszilis tüzelőanyagot, 22 kg vegyszert és 1,5 tonna vizet használnak fel. Egy A4-es papír kinyomtatása és postán való elküldése nagyságrendileg annyi széndioxid kibocsátást von maga után, mint 5 percnyi internetezés. Csak az internet fenntartásához szükséges informatikai rendszerek üzemeltetése évente 300 millió tonna széndioxidot juttat a levegőbe, ez Lengyelország teljes éves termelésével egyenlő.

Shamel Naguib a Paperless Productivity igazgatója kifejtette a Guardian számára, hogy szerinte a nagy cégek törekvéseit a papírmentességre inkább gazdasági megfontolások indokolják, mivel ez számukra jelentős megtakarítást eredményez. A környezetvédelem melletti érvelés falsnak bizonyult és emiatt a cégek 80%-a elhagyta kommunikációjából a „Válts elektronikus számlára, mentsd meg a fákat!” és az ehhez hasonló kijelentéseket. Abban a legtöbb szakértő és a Two Sides tanulmánya is egyetért, hogy nincs egyértelmű győztes, csak a részeredmények összevetésével lehet következtetni arra, hogy az egyes területeken és gyártási ciklusokban a digitális vagy a papír a zöldebb megoldás. A legjobb lenne egy olyan szimbiózist kialakítani digitális és papíralapú között, mely nem egymást igyekszik kioltani, hanem közösen, egymást kiegészítve törekednek a legzöldebb kompromisszumra.

Írásunk a The Guardian cikke és a Two Sides tanulmányai alapján készült el. Utóbbi nyomán a Nyomda- és Papíripari Szövetség magyarul is megjelentett egy „Mítoszok és tények” című brosúrát, melyben további érdekes adatokra és összehasonlításokra lelhet az olvasó.

A cikk eredetiben itt olvasható: http://printscreen.hu