A környezet újragondolása

A környezetvédelem és -tudatosság ma már nem áll meg a szelektív hulladékgyűjtésnél. Az ökoszemlélet határai szorosan érintkeznek más területekkel, aminek legfontosabb kulcsszavai a kreatív újratervezés, problémamegoldás és az alkotás. Pais Pannival, a Cellux Csoport egyik alapítótagjával beszélgettünk oktatási projektjükről és művészeti foglalkozásaikról. INTERJÚ

– Formatervező szakon diplomáztál a MOME-n nemrég. Ez eléggé eltér attól a tárgytól, amit eredetileg szociológusként végeztél.

– Csak látszólag tér el. Ahogy egy tervezőnek működnie kell – rendszerekben gondolkodni, a körülötte lévő világot megfigyelni – ahhoz nagyon jól jön egy társadalomtudományos alaptudás és beállítottság. Szociológia szakon megtanítottak ilyen folyamatokat megfigyelni. Egy tervező, ha valóban kreatív és értelmes munkát akar végezni, akkor a minket körülvevő folyamatokra kell reagálnia.

– Adottak egyáltalán a feltételek ma Magyarországon ahhoz, hogy egy ilyen sikeres, de kis vállalkozás, mint a környezettudatosságot hirdető Cellux Csoport, jól működhessen?

– Én azt tapasztalom, hogy egyéni szinten megvan a szándék és érdeklődés arra, hogy tanuljanak, megismerjék a környezetüket. Alapvetően nyitottságot érzékelek a saját rendezvényeinken, de tény, hogy ott sokszor nem csak a „zöld gondolatok” és a fenntarthatóság motiválja a résztvevőket, hanem maga az élmény. Azt élvezik, hogy ők is el tudnak érni valamit önállóan, kitalálni és elkészíteni egy tárgyat, megvalósítani egy ötletet, változtatni a környezetükön. Annak, amit mi csinálunk épp ez a gondolat az esszenciája, vagyis az, hogy figyeld meg, mi vesz körül, ismerd fel a problémákat, és a rendelkezésedre álló, nem pénzfüggő eszközökkel oldd meg a dolgot, illetve egyszerűen csak változtass. A Cellux tehát nem csak az újrahasznosításról szól, az csak egy szelete a munkánknak, ennél komplexebb projektekben gondolkodunk már.

– Milyen kezdeti célkitűzéseitek és sikereitek voltak, ami aztán tovább vitt, hogy a Cellux állandó munkahelyetekké vált?

– Már az elejétől fogva sokféle tudású ember jött össze nálunk. Főleg alkotó foglalkozásúak, grafikus, tervező, de van köztünk kertész, szakács és pszichológus is. Először csak lelkesedésből állt össze néhány barátnő, hogy csináljunk valamit a fenntarthatósággal, környezettudatossággal kapcsolatban, de az elején nem fogalmaztunk meg hosszú távú célokat. Azt tudtuk, hogy gyerekekkel akarunk foglalkozni, őket akarjuk elsősorban megszólítani, persze azóta már kifejezetten felnőtteknek szóló projektjeink is vannak. Hamar lehetőséget kaptunk arra, hogy a Zöld Fiatalok Egyesületének oktatási programjába bekapcsolódjunk, ami aTükörben a világ névre hallgatott. Ez azt jelentette, hogy középiskolákban tartottunk tematikus órákat közlekedésről, ruházkodásról, mindenféle öko szemléletű témáról. Ebből mi magunk is sokat tanultunk, tapasztalatot szereztünk, és nagy lökést is adott. Ez az oktatási program végül olyan jól sikerült, hogy a munkánkból kiállítás készült a Millenárison, majd az Öko-Pack Nonprofit Kft. is mögénk állt, aki segít utaztatni a kiállítást az országban.

– Mi volt ennek a kiállításnak a lényege?

– A fő kérdés, ami köré épült, hogy mire van szüksége egy emberi lénynek. Tíz fogalmat adtunk erre a kérdésre válaszképpen, amit Manfred Max Neef közgazdász tipológiája alapján dolgoztunk ki. Arra mutattunk rá, hogy élj a világ bármely szegletében, ezekre a dolgokra biztosan szükséged van: biztonság, szeretet, identitás, álom, túlélés, részvétel, alkotás, tudás, pihenés, választás. Mindegyik kapott egy szobát a kiállításon, amiben valamilyen koncepció mentén feldolgoztuk a témát. A túlélésnél például azt néztük, hogy az ételek milyen messziről érkeznek hozzánk, milyen környezeti hatása van annak, ahogy étkezünk.

– Milyen tevékenységi köreitek vannak?

– A Cellux egyik tevékenysége közösségi programokat, kifejezetten alkotó foglalkozásokat, rendezvényeket kínál gyerekeknek és felnőtteknek mindenféle formában: táborokat, workshopokat, művészeti foglalkozásokat tartunk. Ezeken a programokon személyesen találkozunk azokkal, akikhez szólni akarunk. Másik fő tevékenységünk, hogy komplex tervezői feladatokat vállalunk, ami jelenthet klasszikus tárgytervezést, grafikai- és illusztrációs megbízásokat, de akár kiállítástervezést is. Legutóbb például a Deloitte tanácsadó cég a Zöld Béka-díj megtervezésére kért fel minket, amit a legjobb fenntarthatósági jelentést író nagyvállalatnak ítélnek oda évente. Kooperálunk még más civil szervezetekkel is, például a Tudatos Vásárlók Egyesületével, a Hulladék Munkaszövetséggel, utóbbinak egy izgalmas társasjátékot terveztünk, amihez ők adták a tartalmat, a játékot és a grafikai elemeket pedig mi dolgoztuk ki. A harmadik irányunk egy viszonylag új dolog a Cellux Csoport életében. Ennek keretein belül design módszertani tréningeket és workshopokat szervezünk a nemzetközileg ismert Design Thinking módszertanát feldolgozva. A lényege, a tervezőfolyamatban használatos lépések átültetése más, kreatív problémamegoldást igénylő feladatokba, ami alkalmazható akár üzleti közegben is.

– Hogyan kell ezt a módszertant a gyakorlatban elképzelni?

– Most éppen a NESsT segítségével tehettünk egy próbát arra, hogy hogyan is tudjuk mások munkáját segíteni ezzel a módszertannal. A NESst egy társadalmi vállalkozókkal, üzleti mentorálással foglalkozó szervezet, mi nekik tartottunk egy egynapos tréninget, aminek során átvettük a Design Thinking módszertant, megtanítottunk pár eszközt, amit arra tudnak alkalmazni, hogy jobban fel tudják mérni a célcsoportjuk igényeit, hogy ezekre reagálva tudjanak aztán szolgáltatásokat, terméket tervezni. Tehát nem magát a terméktervezést tanítjuk, hanem a módszert és a gondolkodásmódot adjuk át. A módszertan lényege, hogy mindig az összes érintett igényét, jellemzőit fel kell mérni, azokból kell kiindulni a tervezésnél, ezután pedig tesztelni kell az ötleteket, és akár szerepjátékkal vagy egy újságpapírból épített modellel lemérni, hogy melyik megoldás működőképes.

– A gyerekeknek szóló művészeti foglalkozásoknál mi a célotok?

– Nekem mindig az a benyomásom, hogy ha a gyerekek meg tudnak csinálni valamit saját erőből, az egy erős élmény nekik. Ha ez az alkotás még környezettudatos és szép is, az külön öröm. A célunk elsősorban tehát az, hogy felfedezzék, egyszerű alapanyagokból egyszerű eszközökkel nagyon sok mindent meg lehet valósítani.

– Ez a fajta kreatív újragondolás és újrahasznosítás számukra is újdonságként hat?

– Igen, és ezen mindig meglepődöm. Van például egy végtelenül egyszerű pénztárca hajtogatási séma, amire mindig mindenki rácsodálkozik. Tetrapakból, vagyis üdítős dobozból készítünk közösen egyedi pénztárcákat, és ez hatalmas eufóriát okoz még gimiseknél is. Valamiért nagyon üt az, hogy lesz egy olyan pénztárcája, amit ő maga készített és teljesen egyedire formált.

– Hogy látod, már egy-egy ilyen foglalkozásból is visz haza valamit a gyerek? Ragad rá ebből a világlátásból?

– Igen, egyértelműen, és az volt az alapgondolatunk eredetileg is, hogy a gyerekeket könnyebb alakítani, és talán a szülő felé is rajtuk keresztül vezet az út. Behúzzák a szüleiket az alkotófolyamatba, illetve hazaviszik és átadják nekik az élményeiket.

A cikk eredetiben itt olvasható: http://fidelio.hu