A földközi-tengeri madarakat is veszélyezteti a műanyag szemét
Egy új kutatás szerint a katalán partok mentén a műanyagok lenyelése a mediterrán vészmadarak mintegy 94 százalékát érinti.
A Marine Pollution Bulletinen megjelent kutatás vezetője, Jacob González Solís szerint a bukdosó és baleári vészmadaraknál a tanulmányozott egyedek mintegy 70 százalékát érintette a műanyagok fogyasztása.
A műanyagszennyezésről ismeretes, hogy súlyos veszély a tengeri ökoszisztémákra világszerte, de eddig nem tanulmányozták részletekbe menően. A kutatók szerint ez az első ilyen jellegű vizsgálat a földközi-tengeri madaraknál. A Földközi-tengert egyedülállóan érzékeny ökoszisztémának tartják, mivel partjai igen iparosodottak, a hajóforgalom intenzív, és sok a lebegő műanyagsziget.
A tudományos vizsgálat 171 madár elemzésén alapul, melyeket véletlenül fogtak ki húzóhálókkal 2003 és 2010 között a katalán partoknál. Kilenc, különösen veszélyeztetett fajnál vizsgálták a műanyaglenyelés kockázatát: a mediterrán, a bukdosó és baleári vészmadárnál, a szulánál, a korallsirálynál, a szerecsensirálynál, a sárgalábú sirálynál, a háromujjú csüllőnél és a nagy halfarkasnál.
A lebegő műanyag törmelék elzáródást, fekélyeket, fertőzéseket és halált okozhat a tengeri állatoknál. Rendszerint véletlenül nyelik le őket, mivel a töredékek hasonlítanak természetes táplálékforrásaikra (közvetlen lenyelés), más esetekben az elfogyasztott préda gyomrában találhatóak meg (közvetett elfogyasztás). A lenyelt darabok általában szálak, labdacsok vagy ipari pelletek.
Az eredmények szerint a tengeri madarak 66 százalékának gyomrában legalább egy darab műanyagot találtak. A mediterrán vészmadarat érinti legsúlyosabban a probléma, az egyedek 94 százaléka hordozott műanyagdarabokat, átlagosan 15-öt. A baleári és bukdosó vészmadarak 70 százalékában találtak darabokat.
Gónzalez Solís szerint az eredmények riasztóak. „A legsúlyosabban érintett fajok mindegyike veszélyeztetett, különösen a baleári vészmadár, amelyet a Nemzetközi Természetvédelmi Unió kritikusan veszélyeztetettként sorolt be. Őshonos faj, csupán 3000 költőpárról tudunk. Bár a műanyagok hatását még nem ismerjük, szükség lenne a tanulmányozásra, amennyiben károsan hat a populációkra” – magyarázza.
A tengerimadár-fiókák szintén sérülékenyek a műanyagok lenyelésével szemben, mivel a kifejlett egyedekkel ellentétben nem tudják visszaöklendezni. A műanyag kisebb előfordulási aránya a sirályokban valószínűleg annak köszönhető, hogy ők viszont könnyebben visszaöklendezik a kemény maradványokat.
A tanulmány bizonyítja, hogy a műanyag szemét bekerül az óceáni táplálékláncba, újfajta kockázat a tengeri madarakra és ökoszisztémákra. A tengeri madarak a szennyezés által egyik legerősebben érintett állatok, ezért a kutatók szerint jó bioindikátor fajok a tengerekbe került műanyag szemét trendjeinek feltérképezésére.
A véletlen lenyelés globális probléma, mely több fajt is érint, többek között a hawaii Laysan-albatroszt és az északi sirályhojszát.
González Solís elmondta, a műanyag fennmarad a víz felszínén és nagyon nehezen bomlik le. Gyakorlatilag minden, a szárazföldön nem felszámolt szennyezőanyag a tengerbe jut, holott az természetesen nem szemeteskuka. A műanyagtermelés és –szállítás ipari szinten talán már javult, de szükség lenne szigorúbb szabályozások bevezetésére a szemét elszállítását érintően, emellett tiltani kellene, hogy a hajók a tengerbe ürítsék a szemetet – összegzi.
Forrás: http://www.hirado.hu