A hazugság ereje
A környezetvédelmi kommunikáció igen érzékeny terület: mindig igazat kell mondani
Európa nyugati felén sem működik minden tökéletesen a hulladékgazdálkodás területén. Ott is küzdenek az előítéletekkel, a téveszmékkel, a szelektív gyűjtésre fittyet hányó emberekkel. Egy márciusi eszmecserén kiderült: az Európai Unióban egyre inkább energiaipari alapanyagként tekintenek az újrahasznosításból kimaradó hulladékokra.
Hogyan zajlik Európa más országaiban a hulladékgazdálkodás? Az újrafelhasználás, vagy inkább a szemétlerakókba szállítás dívik? Milyen azonosságok és különbözőségek vannak a hazai gyakorlathoz képest? Hogyan, milyen eszközökkel érdemes a szemét pozitív oldalát sugározni? Ilyen kérdések körül folyt az eszmecsere, amelyet az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) és a Nemzetközi Köztisztasági Világszervezet (ISWA) kommunikációs munkacsoportja szervezett márciusban Budapesten.
Tagállami szeméthelyzet
Mielőtt rátérünk a részletekbe, ismerkedjünk meg az Európai Unió frissen nyilvánosságra hozott statisztikai adataival! Az EU-tagállamokban évente fejenként átlagosan 492 kilogramm hulladék keletkezik. 2012-ben a legtöbb kommunális szemét Dániában képződött (668 kg/fő), utána Ciprus és Luxemburg (663 és 662 kg/fő) következik. Magyarországon ez a mutató 402 kg/fő volt. Az EU-ban az összegyűjtött hulladék harmada még mindig szemétlerakóban végzi. Görögországban, Cipruson, Máltán és Romániában a legrosszabb – 80 százalék körüli – ez az arány. Az élen Németország áll 0,5 százalékkal, a második Ausztria 3 százalékkal. Magyarországon még 65 százalék ez az arány.
A számokat csak azért idéztük, hogy legyen mihez viszonyítani a svéd Gunilla Carlsson, az IWSA-munkacsoport elnöke által vázolt tényeket. Ő irányítja a kommunikációját egy Malmö központú cégnek is, amely 14 környező településen 700 ezernél több lakost szolgál ki.
– Svédországban az 1960-as években fogadták el a környezetvédelmi törvényt, amely főszabályként a hulladékgazdálkodást az önkormányzatok feladatává tette. Nálunk évente 984 ezer tonna szemét képződik, ennek másfél százaléka megy a szemétlerakókba, 98,5 százaléka pedig újrahasznosítókba kerül. Viszont nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre, leginkább ilyen irányú felvilágosító kampányokkal a hulladék képződésének megakadályozására, illetve az újrahasználatra – mondta az eszmecserén Gunilla Carlsson. – Már a háztartásokban különválogatják a hulladéktípusokat, ezekért, az elektronikai hulladékokért és a kisebb-nagyobb boltokban összegyűjtött veszélyes hulladékokért is házhoz mennek a kocsik. A térség lakossági melegvíz-igényeinek 50 százalékát a környezetvédelmi irányelveknek maximálisan eleget tevő hulladékégetők által termelt hővel elégítjük ki, a biológiai hulladékokból biogázt nyerünk ki, amelyből szintén elektromos áramot állítunk elő.
Elveszhet a bizalom
Vajon tényleg minden ennyire tökéletesen működik ott? – vetette fel Török Szabolcs, az ÖHÜ sajtófőnöke a példamutató svédországi és malmői helyzet kapcsán. Hiszen, mint mondta, egy tíz évvel ezelőtt a hazai médiában bemutatott eset kapcsán – amikor leleplezték, hogy az egyik szolgáltató összeönti a külön gyűjtött és újrahasznosításra szánt hulladékot a kommunális szeméttel – az rögzült a polgárokban, hogy felesleges a szétválogatás, ha utána úgyis összekeverik. Török hozzátette: hiába nem volt azóta több ilyen baki, idehaza a mai napig kell küzdeni ezzel a téveszmével, és meggyőzni a lakosokat, hogy az elvárt és előírt módon történik a szelektíven gyűjtött hulladékok kezelése.
Gunilla Carlsson rögvest eloszlatta azt a képet, hogy Svédország ilyen tekintetben valamiféle paradicsomi közeg lenne. Mint mondta, a saját vállalatát is vádolják hulladékok összekeveréssel az emberek. Sőt vannak, akit tesznek a környezettudatosságra, hiszen elégetik a papírt ahelyett, hogy újrafeldolgozásra összegyűjtenék, az ételmaradékokat pedig a biogáz-előállító üzemek helyett az állatoknak adják.
Christian Stiglitz, az ISWA-munkacsoport osztrák tagjának munkatársa is bevallotta, hogy Ausztriában is előfordultak ilyen keverős esetek.
– Nagyon sok múlik az őszinte kommunikáción – magyarázta Carlsson. – Mi rendszeresen szervezünk rendezvényeket a helyieknek, hogy jöjjenek el, saját szemükkel nézzék meg, testközelből ismerjék meg, mi történik a szétválogatott hulladékkal. Persze, arra is felhívjuk a figyelmet közvetlenül és más kampányeszközökkel, hogy a megelőzésre, a nulla hulladékkibocsátásra kell törekedni.
A cikk folytatása a Zöld Energetika Magazin 2014. májusi számban olvasható.
A cikk eredetiben itt olvasható: http://www.zemonline.hu