Tények a felelőtlen pazarlásról és hulladék felhalmozásról
Jelenleg közel egymilliárd alultáplált ember él a Földön. Az az évi 40 millió tonna élelmiszer, amit Amerikában a háztartások, a vendéglők és a kereskedők a kukába hajítanak, elegendő lenne ezeknek az éhező embereknek – írja a hyway.hu.
A világszerte használt öntözővíz mennyisége elegendő lenne 9 milliárd ember számára (ez bolygónk várható létszáma 2050-re), ami az jelenti, hogy napi 200 liter víz jutna egy személyre, naponta.
550 milliárd köbméter vizet használunk olyan mezőgazdasági növények öntözéséhez, amit soha nem fogyasztunk el.
Az élelmiszerek közül a gyümölcs, a zöldség és a tej van a legnagyobb veszélyben, egy felmérés szerint ezek végzik leghamarabb és leggyakrabban a kukában.
A gazdag országok szén-dioxid kibocsátásának 10%-a azokból az élelmiszerekből adódik, melyeket nem fogyasztottak el.
Az angliai háztartások hulladékának 20%-át teszik ki az általuk vásárolt élelmiszerek. Ez abból adódik, hogy túl nagy adagokat vesznek vagy főznek maguknak a britek. Valamint egy felmérés szerint a lakosság 77%-a egyáltalán nem veszi figyelembe élelmiszer vásárláskor a globális környezeti hatásokat.
A rengeteg étel hulladék ellenére az Európai Unió megtiltotta, hogy a sertéseket azzal etessék. Japánban, Dél-Koreában vagy Tajvanon kötelező a táphoz keverni valamennyi élelmiszer-hulladékot, így akadályozva meg a felesleges kidobást, melyből csak még több káros anyag kerülne a levegőbe.
Az iskolai ebédeknek átlagosan 30%-a a kukában végzi.
Az összes kifogott halnak csaknem felét kidobják Európában, csak azért mert nem megfelelő méretű, fajtájú, vagy mert nem felel meg az európai kvótarendszernek.
Az Egyesült Királyságban a zöldségek és gyümölcsök 20-30%-a még azelőtt a szemétbe kerül, mielőtt a boltok polcait megjárták volna, hiszen nem felelnek meg a szupermarketek szigorú előírásainak.
Magyarországon csaknem másfél milliárd italos palack kerül forgalomba évente, aminek mindössze 15-20 százaléka kerül újra felhasználásra.
Mi az oka annak, hogy minden második saláta, minden második burgonya, és minden ötödik kenyér kidobásra kerül?
Többek közt az elavult módszerekkel történő földművelés vagy a szállítási és tárolási infrastruktúra korlátai. Az áruházak csak a legszebb árukat hajlandóak a polcokra pakolni, mondván, hogy csak azt tudják eladni. A fejlődő országokban a veszteség nagy része a termőföld és az áruház között következik be, a fejlett világban az áruházakban és az otthonokban.
Mit tehetünk ez ellen?
Nemzetközi szinten fejleszteni kell a termelési, szállítási és tárolási technológiákat. Fontos továbbá, hogy az egyes kormányok és szervezetek együtt tudjanak működni, közösen hozzanak ésszerű döntéseket.
Egyéni szinten rengeteg módszerrel élhetünk, hogy csökkentsük élelmiszer-hulladékunkat. Olyan apróságok, mint hogy nem megyünk éhesen vásárolni, és listát készítünk, mielőtt a boltba megyünk, már jelentős változást okozhat. Ezen kívül az óhatatlanul keletkező hulladékokat gyűjtsük szelektíven, és amit lehet, adjuk oda egy rászorulóknak, vagy a maradék élelmiszert a kutyánknak vagy lehetőség szerint malacoknak. Amennyiben valamely élelmiszernek papír szerint lejárt már a szavatossága, győződjünk meg róla szag és kinézet alapján is, mielőtt kidobjuk.
A műanyag palackok között már akadnak visszaválthatóak, ha ezeket választjuk, kímélhetjük a környezetünket. A legtöbb szupermarketben, közértben vagy benzinkúton található már automata üvegvisszaváltó gép, így még plusz utat sem kell megtennünk miatta.
A PET palack helyett természetesen a visszaváltható üveg volna a legideálisabb választás, mivel a műanyag palackokat csak néhány alkalommal lehet újratölteni, míg az üvegeket sokkal többször. Azonban teljesen áttérni az üveg csomagolásra valószínűleg soha nem fog egy gyártó sem, kivéve ha törvények írják majd elő nekik.
A bejegyzés eredetiben itt olvasható: http://www.hyway.hu