A biodegradábilis (azaz biológiailag lebomló) műanyagok is rendkívül szenyezőek az óceánba kerülve, íly módon hamisan kecsegtetnek megoldással a szennyezettség problémájára – figyelmeztetnek az ENSZ szakértői – írja a think.transindex.ro
A lebomló műanyag-csomagolásokat fenntartható alternatívának nevezik, mivel elvileg használatukkal csökkenhetne a műanyag hulladékkal való szennyezés foka. Ám a legtöbb biodegradábilisként címkézett műanyag, mint például a bevásárlószatyrok, csak nagyon magas hőmérsékleten bomlik le, 50 Celsius-fokon, az óceánba kerülve ezért valójában ugyanaz történik ezekkel is, mint a többi műanyaggal: csak növeli a szemét mennyiségét.
Most már a világon mindenhol megtalálhatóak a műanyagok, az áramlatok a legtávolabbi, érintetlen szigetekig sodorják a szemetet – hangzott el az ENSZ környezetvédelmi szervezetének Nairobiban szervezett tanácskozásán. 2014-ben több mint 300 millió tonna műanyagot termeltek a világon, és ha a növekedési trend folytatódik, ez a mennyiség 2050-ra eléri a közel 2000 millió tonnát – áll az ENSZ jelentésében. Bár nem ismert, ennek mekkora része kerül az óceánokba, az vitathatatlan, hogy a műanyag szemét most már mindenhol jelen van, hatalmas károkat okozva az élővilágnak.
A medúzafélék például profitálnak a műanyagból, számukra megfelelő élőhelyet és búvóhelyet biztosít a szemét. Emiatt ezek a fajok egyre inkább elterjednek, ezáltal más fajokat kiszorítva, hiszen planktonokkal táplálkoznak, így kevesebb marad a halaknak és más tengeri élőlényeknek.
„Morális érvünk van arra, hogy nem szabad hagynunk tovább szennyezni az óceánt a műanyag hulladékkal, és hogy a tengerszennyezésnek az emberiség közös gondjává kell válnia” – írja a jelentés. A megoldás a jobb hulladékgyűjtés és -újrahasznosítás lenne, főképp a fejlődő világban. A biodegradábilis műanyagnak azonban az újrahasznosítása is nehézkesebb, így a jó szándék ellenére nemhogy környezetbarát, de a környezet ellensége – mondta a GuardiannakJacqueline McGlade, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezető szakértője.
A jelentés szerint sajnos csupán az utobbi évtizedben veszik igazán komolyan az óceánba kerülő műanyag hulladék problémáját. A tudományos irodalomban már a hetvenes években jelentek meg figyelmeztető jellegű publikációk, de azokat sokáig maga a szakma is hanyagolta.
