Amikor a különlegesség szennyezettebb a hagyományosnál
Egy méregdrága és csak ritkán használt sókülönlegesség, a fleur de sel (sóvirág vagy sópehely) jóval szennyezettebb mikroműanyaggal, mint a hagyományos tengeri só – állapították meg német kutatók.
A Kieli Egyetem Toxikológiai és Farmakológiai Intézetében ötféle sóvirágot vizsgáltak, és kilónként 138 és 1800 mikrogramm közötti műanyagmennyiséget találtak bennük, míg a négy vizsgált hagyományos tengeri só mikroműanyag-szennyezettsége 14 és 59 mikrogramm között volt kilónként.
A mintákban polietilén (PE), polipropilén (PP), polietilén-tereftalát (PET), vagyis csupa csomagolásra szolgáló műanyagok maradványait mutatták ki – ismertette a teszt eredményét az NDR német tévécsatorna.
A mikroműanyag-tartalomra nézve nincsenek megszabva határértékek. Bár a mintákban talált még oly magas mennyiség önmagában nem káros az egészségre, a Kieli Egyetem intézete szerint a mikroszkopikus méretű műanyagszemcsék fogyasztásának hosszabb távon következményei lehetnek. Becslések évi 6-8 millió tonnára teszik a világtengerekbe kerülő műanyag mennyiségét.
Az Atlanti-óceán franciaországi sólepárlóiból származó fleur de sel, a szakácsok és a pékek által is kedvelt finomítatlan, nedves, szürke tengeri só csupán a sótermés piciny része. Vékony kristályos rétegként keletkezik a száradó sós víz felszínén, amelyről falapáttal merik le.
A felszínről frissen lekaparva a sóvirág flamingórózsaszín lehet, de egy nap alatt fehéressé fakul. Egy évig érlelik, mielőtt az asztalra kerül. Az étkezési só netovábbjának számít, kizárólag elkészült ételek ízének nemesítésére használják. A Michelin-csillagos éttermekben ez a só van az asztalokon, hogy a vendégek kiszolgálhassák magukat.
mti