Hulladék nem mindig szemét, lehet, hogy teljes egészében újrahasznosítható. Az elmúlt két évtizedben fogyasztók szépen megtanulták, hogy ezért szét kell válogatni a hulladékot. Chile is fel akar zárkózni, és újrahasznosító ipart épít. A szenátus pedig már tárgyal az új törvény kidolgozásáról, amellyel kiterjesztené a gyártói felelősséget. Vállalkozói oldalon pedig már meg is jelent az ezzel kapcsolatos kritika – írja a latin-amerika.hu.
A „Ley de Fomento al Reciclaje y de Responsabilidad extendida al Productor” (REP) elnevezésű törvénytervezet célja, hogy csökkentse a hulladék mennyiségét, és elősegítse az újrahasznosítást. Egy környezetvédelmi irányítási rendszert vezetnének be, amely a kiterjesztett gyártói felelősségen alapulna.
A szenátusnak augusztus 3-áig kell beadni az ambiciózus „Ley REP”-et. A javasolt visszavételi rendszer nem csupán a fogyasztók részvételén, hanem az ipar számára is pénzügyi kötelezettségvállalással járna, illetve ki kellene dolgozniuk saját rendszerüket, ami biztosítja termékeik újrahasznosítását vagy tényleges megsemmisítését. A termelők ez által termékeknél a teljes életciklusa alatt felelősek lennének. A termelők így felelősek lennének a termékek teljes életciklusáért. Az elv: „A szennyező fizet.”
A kiemelt termékeket kilenc kategóriába sorolnák be: kenőanyagok, elektromos és elektronikus berendezések, újságok és magazinok, csomagolóanyagok, gyógyszerek, akkumulátorok, gumiabroncsok, növényvédő szerek és járművek. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fejleszteni kívánja az újrahasznosítás területén kitűzött célokat, és új üzletágat építene erre. Aki pedig ennek nem tesz eleget, arra büntetést szabnának ki.
Az Európai Unió több mint húszéves tapasztalattal rendelkezik e téren, és több tucat rendszert dolgoztak ki a gyártói felelősségre. Az Európai Bizottság egyik irányelve is ez: „Nulla hulladék”.
Azonban a tervek 2013-as értékelése megmutatta, hogy nem minden cél teljesült. Negatív példának az osztrák rendszert hozták fel, amelyben a kiterjesztett gyártói felelősséggel elsősorban öko-design termékek előállítására ösztönöznek. Európában azonban a gyakorlatban ez nagyon kevés helyen valósul meg. Öko-design helyett sokkal inkább professzionálisan menedzselt visszaváltó helyek csinálnak pénzt a hulladékból. Az osztrákok ezenkívül úgy vélik, hogy a szereplők nem mindig a környezetvédelmi szempontból a legjobb megoldást választják, és ez nem is minden esetben a gyártónak a feladata.
Németországban a termékgondozás végrehajtásának tapasztalata összetett. Legalábbis így fogalmazott a Szövetség Helyi Közművek (VKU) vezérigazgatója, Hans-Joachim Reck. „A probléma akkor keletkezik, amikor a termékgondnokság és a lakossági háztartási hulladék ártalmatlanítása párhuzamos struktúrákon keresztül történik. Az ilyen rendszerek gyakran sem a gazdasági hatékonyság tekintetében, sem pedig környezeti szempontból nem meggyőzőek, jelentette ki Reck egy sajtóközleményben.
A már meglévő újrahasznosítási rendszerben szintén meglévő párhuzamos struktúrákat Chilében is kritizálták. Jaime Cataldo az Emeres vezérigazgatója, amely vállalat, amely a főváros térségében húsz településen van jelen, azt mondta, hogy a törvénytervezet a közösségek részvételét nem írja elő, akik ettől függetlenül fontos szerepet játszanának a községek háztartási hulladékainak feldolgozásban.
A vállalkozók mellett a chilei Országos Sajtószövetség (ANP) fogalmazta meg a legélesebb kritikát a tervezettel kapcsolatban. Egészen odáig ment, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot látta ezzel veszélyeztetve, mondván, hogy a törvény kimondja, hogy tilos az újságok és magazinok árusítása, amíg a kiadók nem felelnek meg a Környezetvédelmi Minisztérium által előírt újrahasznosítási rátáknak és valorizációkra. Az ANP amiatt aggódik, hogy a törvény miatt esetleg tovább csökkenne a nyomtatott sajtó, és így tönkremennének az újságosok és a kisboltok is, mert nehézkes az újságpapír gyűjtésére szolgáló helyek kialakítása.
Az ANP elnöke, Ricardo Hepp Kuschel azt mondta a Cóndornak adott interjúban: „Nem vagyunk ellene az újságpapír-újrahasznosításnak, éppen ellenkezőleg. De a törvény által előírt szankciók nagyon durvák. Mi tényleg úgy látjuk, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium azt kockáztatja, hogy ezzel a lépéssel megszűnhetnek a kisebb újságok. Arra is rámutatott, hogy nyolcvankét olyan vállalat van Chilében, amely a papír és karton összegyűjtésével foglalkozik. Ha a törvény hatályba lép, akkor a kiadóknak kellene ezt az üzletet átvenni, amit eddig olyan szociális szervezetek is végeztek, mint például a San José Alapítvány.
De az ANP még reménykedhet benne, hogy az újságok és magazinok mentesítést kapnak a kiterjesztett gyártói felelősség alól, hiszen nincs ok arra, hogy a papírt és a nyomdafestéket ugyanabba a kategóriába sorolják, mint az elemeket vagy kenőanyagokat. Pablo Badenier környezetvédelmi miniszter az újságok mennyiségével indokolta ezt, mondta Ricardo Hepp.
Azonban nemcsak negatív tapasztalatok vannak a rendszerrel kapcsolatban. Vannak pozitív eredmények is. A németek például ismét az újrahasznosítás csúcsán vannak. Az európai irányelv azt javasolja, hogy a háztartások fejenként négy kilogramm elektronikai hulladékok adjanak le a gyűjtőhelyre, a németek ezzel szemben mára már évente nyolc kilogrammot adnak le.
Chilében is örülni fognak a fogyasztók, ha díjtalanul le fogják tudni adni a régi háztartási gépeiket, elektronikus játékaikat, szerszámaikat és az ilyesfajta eszközeiket. De elképzelhető, hogy az angliai megoldáshoz hasonlóan Chilében is az újak vásárlásakor fogják beszámítani a régi készülékeket.
Írta: Petra Wilken
Forrás: condor.cl
Fordította: Hafuzi Hajnalka
A cikk eredetiben itt olvasható: http://www.latin-amerika.hu
