A szerbiai műanyaghulladék-feldolgozás válsága: Miért marad el a gyűjtési rendszer az európai elvárásoktól?

Bár a szerbiai újrahasznosító ipar technológiai színvonala megegyezik az Európai Unióéval, a hulladékgyűjtési rendszer komoly lemaradásban van. A műanyaghulladékok feldolgozása egyre nagyobb akadályokba ütközik: a gyűjtési arányok drasztikusan esnek, a civil és piaci szereplők a túlélésért küzdenek, az ország pedig évente 20 millió eurót veszít a nem megfelelő hulladékkezelés miatt. Elemzésünkben a N1 portál riportja és szakmai nyilatkozatai alapján mutatjuk be a szerb hulladékipar jelenlegi helyzetét és a lehetséges kiutakat.

Technológiai fejlettség kontra begyűjtési krízis

Szerbia hulladékfeldolgozó ipara paradox helyzetben van. Mihail Mateski, a Szerbiai Csomagolási Hulladék Újrahasznosítók Szövetségének elnöke, aki egyben az ország egyik legnagyobb műanyag-újrahasznosító üzemének, a Green Tech-nek az igazgatója, rávilágított az iparág legfőbb ellentmondására. Kijelentése szerint az újrahasznosító ipar technológiai szempontból magas szinten áll, a létesítmények és gyárak komoly, európai uniós színvonalat képviselnek. A probléma gyökere a hulladékgyűjtési rendszerben keresendő, amely drámaian alulteljesít.

Jelenleg mintegy tizenöt olyan gyár működik Szerbiában, amely műanyaghulladék-újrahasznosítással foglalkozik. Ebből a tizenöt üzemből azonban mindössze kettő specializálódott a PET-palackok feldolgozására. Éppen ezek az üzemek szenvedik el leginkább a negatív iparági trendeket. A nehézségeket több tényező együttesen okozza: a piaci árak csökkenése, az egyre szigorodó európai minősítési követelmények, de mindenekelőtt a hazai közműszektor rendkívül gyenge működése.

A civil szervezetek kilátástalan küzdelme

A begyűjtési nehézségek nemcsak a nagyipari szereplőket, hanem a civil szférát is súlyosan érintik. Zoran Martinov, a „Kupakot a fogyatékkal élőkért” (Cap for Handicap) szervezet képviselője a helyzetet egyszerűen „nulla” szintűként jellemezte a szerbiai újrahasznosítás kontextusában. A szervezet jelenleg kilátástalan helyzetben van: a nyilatkozat időpontjáig az elmúlt kilenc hónap során egyetlen kilogramm kupakot sem tudtak értékesíteni a feldolgozó központoknak.

Martinov elmondása szerint jelenleg több mint 15 tonna olyan műanyag kupakkal rendelkeznek, amelyre nincs piaci kereslet. A probléma súlyát növeli, hogy a kupakokat az értékesítés előtt manuálisan kell átválogatni és megtisztítani, hogy kiszűrjék a közéjük keveredett fémpénzeket és egyéb idegen tárgyakat. Ezek az anyagok ugyanis az újrahasznosító gépekbe kerülve súlyos károkat okozhatnak. A szervezet fennmaradását jelenleg kizárólag az adományok biztosítják, mivel a gyakorlati újrahasznosítás az ő szintjükön is szinte teljesen megbénult.

Zuhanó statisztikák: Kereskedelmi és lakossági hulladék

Mihail Mateski elemzése szerint a szerbiai műanyaghulladék-áramlat két fő részre bontható: kommunális (lakossági) és kereskedelmi forrásokra. Míg a kereskedelmi és ipari szektorból származó műanyagok begyűjtése stabilabb és könnyebben menedzselhető, a kommunális hulladék szegmense katasztrofális képet mutat.

A legnagyobb kihívást a lakossági műanyaghulladék, ezen belül is elsősorban a PET italos palackok jelentik. Ez a típus teszi ki a Szerbiában keletkező teljes csomagolási műanyaghulladék mintegy felét, amely éves szinten körülbelül 100 ezer tonnát jelent. Ennek a szegmensnek a mutatói évek óta negatív tendenciát mutatnak.

A primer hulladékválogatási rendszer a gyakorlatban szinte egyáltalán nem működik. Ahelyett, hogy a begyűjtött mennyiségek növekednének, folyamatos visszaesés tapasztalható. Míg 2018-ban Szerbia a piacra kerülő műanyagok mintegy 35 százalékát tudta begyűjteni, mára ez az arány 20 százalék körüli szintre zuhant. Különösen aggasztó a háztartási hulladékok helyzete: a begyűjtési arány ezen a területen kevesebb mint 5 százalék, miközben ez kellene, hogy legyen a rendszer fő pillére. Összehasonlításképpen, az Európai Unióban ez a mutató megközelíti az 50 százalékot.

Szerbiában jelenleg a hulladékszelektálás nem kötelező érvényű. Ami még ennél is elkeserítőbb a lakosság számára, hogy a polgárok által speciális konténerekbe, szelektíven gyűjtött hulladék az esetek többségében végül a közműcégek újrahasznosító udvaraiban köt ki, érdemi hasznosítás nélkül.

Az elmaradt reformok ára: Évi 20 millió eurós veszteség

Mateski hangsúlyozta, hogy Szerbia már 16 éve rendelkezik azzal a jogszabályi keretrendszerrel, amelynek ezt a területet kellene szabályoznia, ám a konkrét előrelépés eddig minimális volt. A gazdasági károk hatalmasak: az ország évente mintegy 20 millió eurót veszít pusztán azon, hogy a PET-palackok nem az újrahasznosítókba, hanem a természetbe vagy a szeméttelepekre kerülnek.

A kötelező betétdíjas rendszer mint az egyetlen kiút

A szakember szerint az egyetlen kiút a kötelező betétdíjas rendszer (DRS – Deposit Return System) bevezetése a műanyag palackokra. Ez az egyetlen olyan modell, amely rendkívül gyorsan, 90 százalék feletti begyűjtési arányt képes garantálni. Mateski példaként hozta fel, hogy az Európai Unió országai közül Románia és Magyarország már sikeresen bevezette ezt a rendszert, míg Bulgária és Görögország jelenleg a bevezetés előkészítésénél tart.

A betétdíjas modell lehetővé teszi, hogy szinte az összes műanyag palack az újrahasznosítókba kerüljön a környezet szennyezése helyett. Fontos azonban kiemelni, hogy ez a rendszer nem helyettesíti a háztartási hulladék átfogó szelektálását, csupán annak egy kritikus fontosságú kiegészítése.

Mateski végső konklúziója szerint, bár a hazai technológia modern és komoly kapacitásokkal bír, a probléma rendszerszintű: „A mi sebünk rákfenéje a közműszektor, valamint az a tény, hogy nagyon elkéstünk a betétdíjas rendszer bevezetésével.”

 Hivatalos források és hivatkozások:  

• Eredeti cikk: N1 Info – Why Serbia is lagging behind in plastic waste processing

• Állami forráskiegészítés (Szerbiai Környezetvédelmi Minisztérium – Hulladékgazdálkodási szakasz): Ministarstvo zaštite životne sredine – Upravljanje otpadom