A Watershed Investigations és a Basel Action Network legfrissebb, a The Guardian számára készített adatelemzése szerint 2025-ben Németország és az Egyesült Királyság vezette a globális műanyag hulladékexportőri listát. A hatalmas mennyiségű, gyakran fejlődő országokba és Törökországba áramló szemét súlyos ökológiai válságot okoz. Bár az Európai Unió és a britek is az exportszabályok szigorítására készülnek, a „hulladékkolonializmus” és a hiányzó hazai újrahasznosítási kapacitások továbbra is fenntartják a globális szennyezést.
Kvantitatív adatok: Az európai dominancia a hulladékexportban
A 2025-ös kereskedelmi adatok elemzése rávilágított, hogy Németország lett a világ legnagyobb műanyaghulladék-exportőre, miután egyetlen év alatt több mint 810 000 tonna műanyag szemetet szállított külföldre.
Szorosan mögötte a második helyen az Egyesült Királyság áll. A britek több mint 675 000 tonna hulladékot exportáltak, amely az elmúlt nyolc év legmagasabb értéke, és térfogatát tekintve elegendő lenne mintegy 127 000 darab szabványos tengeri szállítókonténer megtöltéséhez.
Ezzel szemben a nagyobb földrajzi kiterjedésű és népességű országok, mint az Egyesült Államok vagy Kína, kevesebb műanyaghulladékot exportálnak, mivel nagyobb hányadot kezelnek belföldön (hulladéklerakókban, égetőkben vagy újrahasznosító üzemekben), és nem nehezedik rájuk olyan mértékű újrahasznosítási célkitűzés, mint Európára, ahol az exportált mennyiség is beleszámít a hivatalos újrahasznosítási statisztikákba. Az Egyesült Államok 385 000 tonnával a világ ötödik legnagyobb exportőre volt 2025-ben, míg Kína 2024-ben mindössze a 18. helyen állt.
Hová kerül a szemét? Törökország és Ázsia túlterhelése
A Nyugat-Európából származó hulladék legnagyobb része Törökországba, Malajziába, valamint rendszeresen Indonéziába kerül. A helyszíni vizsgálatok a fogadó országok műanyag-újrahasznosító iparát ismételten környezeti károkozással, illegális hulladéklerakással és -égetéssel, valamint munkaügyi visszaélésekkel hozták összefüggésbe.
Sedat Gündoğdu, a műanyagszennyezést kutató török tengerbiológus a helyzet súlyosságát hangsúlyozva elmondta: „A török Földközi-tenger partvidéke az egész Földközi-tenger leginkább szennyezett partszakasza az újrahasznosító gyárakból származó műanyaghulladék miatt. Hatalmas mennyiségű mikroműanyag van jelen – esetenként az emberek be sem tudnak menni a tengerbe a sok szemét miatt.”
A törökországi hulladékkezelési infrastruktúra már így is túlterhelt. Gündoğdu adatai szerint az ország évente 3,3 millió tonna műanyaghulladékot termel belföldön, ami több mint kétszerese a hazai újrahasznosítási kapacitásuknak. Pua Lay Peng, a külföldi műanyaghulladék beáramlása ellen küzdő malajziai aktivista a gyakorlatot egyenesen „hulladékkolonializmusnak” nevezte.
Szigorodó uniós és brit szabályozások: Versenyfutás az idővel
Az Európai Unió megállapodott arról, hogy 2026 novemberéig betiltja a műanyaghulladék exportját a többnyire gazdag országokat tömörítő OECD-n kívüli államokba. Jelenleg azonban a hulladék fele még mindig ezekbe a célországokba áramlik. Az EU Bizottság szóvivője megerősítette, hogy az új hulladékszállítási rendelet mintegy félmillió tonna műanyaghulladékot érint. Ezen felül 2025 decemberében a Bizottság új intézkedéscsomagot fogadott el a körkörös gazdaság és az európai újrahasznosítás fellendítésére.
Az Egyesült Királyság a 2021-es Környezetvédelmi Törvényben (Environment Act 2021) hasonló kötelezettségvállalást tett a nem OECD-országokba irányuló exportra vonatkozóan, ez azonban még egyeztetés alatt áll. Az adatok szerint 2025-ben a brit export mintegy egyötöde még mindig nem OECD-országokba ment. A Malajziába irányuló szállítások – amely immár az Egyesült Királyság harmadik legnagyobb célországa – 2024 óta csaknem 60%-kal nőttek.
A brit Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (Defra) szóvivője jelezte: a brit kormány szigorítja az exportszabályokat, új regisztrációs kötelezettséget vezet be, idén pedig egy digitális nyomkövető rendszer is életbe lép.
A probléma gyökere és a jövőbeli kockázatok
Sara Matthieu, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség európai parlamenti képviselője vízválasztónak nevezte a közelgő exporttilalmat, ám figyelmeztetett: az EU belföldi újrahasznosítási kapacitása az elmúlt években 1 millió tonnával csökkent. Matthieu szerint a probléma gyökere az, hogy az újonnan előállított (szűz) műanyagok még mindig sokkal olcsóbbak, mint az újrahasznosított anyagok.
A tilalom közeledtével a szakértők attól tartanak, hogy az összes export a fejlődő OECD-országokba (például Törökországba) vagy Kelet-Európába tevődik át, amelyek nem rendelkeznek megfelelő kapacitással. Amy Youngman, az Environmental Investigation Agency jogi szakértője további kiskapukra is felhívta a figyelmet: „Fennáll a veszélye annak, hogy megnő az EU-ból az Egyesült Királyságba irányuló export, amelyet aztán a britek harmadik országokba, köztük nem OECD-országokba (pl. Malajziába) re-exportálhatnak.” Bár a hatóságok próbálják ezt megakadályozni, a szakértők szerint jelentősebb és holisztikusabb szakpolitikai változtatásokra van szükség a globális válság kezeléséhez.
