Ha kedveled az oldalunkat, jelölj meg minket a Google-ban kedvenc forrásként — így gyakrabban látod majd a cikkeinket a keresőben!
★Jelölj meg minket preferált forrásként2026. szeptember 7-én közös levél került Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének asztalára. Az aláírók – alapanyaggyártók, feldolgozók, hulladékgazdálkodók és újrahasznosítók – az európai műanyagipar teljes értékláncát képviselik, és a kérésük egyetlen mondatban összefoglalható: az EU hozzon konkrét, összehangolt döntéseket, amíg még van mit megmenteni. A levél szerint a cselekvésre nyitva álló idő gyorsan szűkül.
Mi történt: egy levél, több mint harminc aláíróval
Egy évvel korábban, 2025 szeptemberében 34 európai szervezet fogalmazott meg hat stratégiai javaslatot egy ellenállóbb és körforgásos műanyag-értéklánc érdekében. A mostani levél nem új követeléseket sorol: ugyanezek a szereplők azt jelentik ki, hogy a tavalyi javaslatok nem hogy elavultak volna, hanem sürgetőbbek, mint valaha – és a hamarosan érkező körforgásos gazdaság rendelete (Circular Economy Act) miatt most van esély arra, hogy jogszabály legyen belőlük.
A levél címzettje a Bizottság elnöke, másolatot kapott Teresa Ribera végrehajtó alelnök (tiszta, igazságos és versenyképes átmenet), Stéphane Séjourné végrehajtó alelnök (jólét és ipari stratégia), Jessika Roswall környezetvédelmi, vízügyi és körforgásos gazdaságért felelős biztos, valamint Maroš Šefčovič kereskedelmi és gazdasági biztonságért felelős biztos.
Az aláírók között ott vannak a nagy európai szövetségek – többek között a Plastics Europe, a Plastics Recyclers Europe, az EuPC, a FEAD, a Recycling Europe, a Petcore Europe, a VinylPlus, az EERA, az EPRO és a CEFLEX –, valamint közel húsz nemzeti szövetség. A hazai szereplők közül a Magyar Műanyagipari Szövetség (MMSZ) is jegyzi a dokumentumot, német, olasz, spanyol, francia, lengyel, brit, holland és skandináv partnerei mellett.
Számok, amelyek mögött bezárt üzemek állnak
A levél néhány adattal indokolja a sürgetést, és ezek az adatok önmagukért beszélnek:
- 1,1 millió tonna. Ennyi újrahasznosítási kapacitást képviseltek azok a vállalatok, amelyek 2023 és 2026 második negyedéve között kényszerültek bezárni – nem technológiai kudarc, hanem fenntarthatatlan piaci körülmények miatt.
- 54,6 millió tonna. Az európai műanyaggyártás 2024-ben ezen a szinten stagnált, vagyis a bővülés évek óta elmaradt.
- 25% → 12% → 7%. Európa részesedése a globális műanyaggyártásból 2006-ban még egynegyed volt, 2024-ben már csak 12 százalék, és az előrejelzések szerint 2034-ig 7 százalékra csökken.
A háttérben ott van a tartósan magas európai energiaár is, amely a levél megfogalmazása szerint szerkezeti versenyhátrányt jelent: nem egy-egy rossz év, hanem beépült költségkülönbség a világ többi termelőjéhez képest.
A tavalyi levél még konkrét üzemeket is felsorolt: a hollandiai Vynova Beek PVC-gyárának évi 225 ezer tonnás kapacitását, illetve a Veolia két németországi telephelyét, ahol évi 70 ezer tonna HDPE- és PET-hulladék feldolgozása állt le. A bezárt kapacitás pedig ritkán tér vissza: az újrahasznosító üzem beruházási ciklusa hosszú, egy leállított sort nem lehet néhány hét alatt újraindítani.
Miért roppant meg egy növekedő piac szereplője?
Elsőre logikátlan a helyzet: a jogszabályok egyre több újrahasznosított anyag használatát írják elő, tehát a piac nő – az újrahasznosítók mégis zárnak. A magyarázat néhány egyszerű összefüggésen nyugszik.
Az újrahasznosított műanyag – a regranulátum – előállítása munka- és energiaigényes: gyűjteni, válogatni, tisztítani, aprítani, mosni, szárítani és granulálni kell. Az „új” műanyag ezzel szemben egyetlen vegyipari folyamat végterméke, és amikor az olajár alacsonyabb, egyszerűen olcsóbb. Ha ráadásul a világpiacról alacsony áron érkezik regranulátum és félkész vagy készáru is, akkor az európai üzem két oldalról szorul: drágábban termel, mint az importőr, és nem kap érte prémiumot.
A levél szerint pontosan itt van a jelenlegi szabályozás vakfoltja: az európai gyártót ellenőrzik, auditálják és bírságolják, a behozott anyag újrahasznosított tartalmára vonatkozó állítás viszont sokszor gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. Így a szigor nem a tisztességes szereplőt védi, hanem a legkevésbé ellenőrizhető versenytársat hozza előnybe.
Hat pont, amit a szektor kér Brüsszeltől
A levél hat stratégiai prioritást újít fel. Közérthetően a következőket jelentik:
1. Tisztességes verseny és az európai körforgásos műanyag támogatása. Az aláírók úgynevezett tükörintézkedéseket kérnek az importált újrahasznosított polimerekre és műanyagtermékekre: aki az EU-ban akar eladni, az ugyanazokat a követelményeket teljesítse, mint az európai gyártó. Emellett szerepel a listán a gyűjtés és válogatás célzott támogatása, a „zöld áfa” vizsgálata, a gyártói felelősségi (EPR) díjak bónuszrendszere, egységes újrahasznosíthatósági tervezési kritériumok, a közbeszerzés átalakítása az európai másodnyersanyag javára, valamint a hulladékégetés és a lerakás visszaszorítása – hiszen ami elégett vagy lerakóba került, az kiesett a körből.
2. Az energiaköltségek csökkentése. A kérés az, hogy az újrahasznosítás, a masterbatch-gyártás, a compoundálás és a feldolgozás is hozzáférhessen azokhoz az uniós támogatási keretekhez, amelyeket ma jellemzően az energiaintenzív iparágakra szabnak. Külön javaslat, hogy a műanyagokhoz kötődő bevételek – például az ETS-ből és a műanyag alapú uniós befizetésből származó összegek – kifejezetten a szektor körforgásosságát szolgáló alapba térjenek vissza.
3. A jogszabályi kiskapuk bezárása. Ehhez felkészült és megfelelően felszerelt hatóságokra, erős vámellenőrzésre és digitális nyomonkövetésre van szükség. Kulcselem a külön vámtarifaszám (CN-kód) bevezetése a fosszilis, illetve a bio-alapú, újrahasznosított és szén-dioxidból származó alapanyagokra: amíg ugyanazon a kódon lép be minden, addig statisztikailag sem látszik, mi is érkezik valójában.
4. Az uniós jog tényleges végrehajtása. A tagállamok között ma jelentős különbségek vannak abban, hogyan értelmezik és tartatják be ugyanazokat a szabályokat. Az aláírók egységes uniós hulladékstátusz-megszűnési (End-of-Waste) kritériumokat, kiszámítható jogértelmezést, egyszerűbb engedélyezést és adminisztrációt kérnek – az élelmiszerrel érintkező újrahasznosított műanyagok engedélyezésének felgyorsításával együtt.
5. Az innováció és a magánbefektetés beindítása. A hatékonyabb gyűjtés, a fejlettebb válogatási technológiák és az újrahasznosítási eljárások támogatása mellett itt a legfontosabb szó a kiszámíthatóság: befektetni csak olyan szabályozási környezetben lehet, amely a beruházás megtérülési idején belül nem változik meg többször.
6. A gyártói felelősség (EPR) rendszerének továbbfejlesztése. Az aláírók harmonizált uniós EPR-szabályokat, egységes fogalmakat és valóban ökomodulált díjakat szeretnének, amelyek anyagsemlegesen jutalmazzák az újrahasznosítható terméktervezést és az újrahasznosított tartalmat – és megakadályozzák, hogy a rendszer a legalacsonyabb díj felé versenyezze le magát.
Mit jelent ez a magyar szereplőknek?
Két időpont miatt érdemes ezt a levelet Magyarországon is olvasni.
Az egyik, hogy 2026. november 21-től az EU nem exportálhat műanyaghulladékot nem OECD-országokba. Ez azt jelenti, hogy a korábban kivitt anyagot itt, Európában kell feldolgozni – éppen abban a pillanatban, amikor a feldolgozókapacitás szűkül. Ha nincs, aki átvegye, a mérleg gyorsan az égetés és a lerakás felé mozdul, ami a közszolgáltatásnak és az EPR-rendszernek is pénzbe kerül.
A másik a körforgásos gazdaság rendelete, amelynek fontos része lesz az EPR-szabályok harmonizálása és a másodnyersanyagok egységes belső piaca. Egy magyar feldolgozónak ez konkrétan azt jelenti, hogy kiszámíthatóbban tudná beszerezni a regranulátumot, egy gyűjtő-válogató vállalkozásnak pedig azt, hogy a jobb minőségű anyagért a piac is jobban fizet.
A szelektív gyűjtésnek ugyanis csak akkor van értelme, ha van, aki megvásárolja a kigyűjtött anyagot. Ez a levél végső soron erről szól.
A körforgásos gazdaság rendelete: a következő igazi alkalom
A Bizottság a körforgásos gazdaság rendeletének javaslatát 2026 második felére, a Parlament tájékoztatói szerint a harmadik negyedévre időzítette; a szöveget ezután a Parlamentnek és a Tanácsnak kell megtárgyalnia. Célja, hogy létrejöjjön a másodnyersanyagok egységes uniós piaca, nőjön a jó minőségű újrahasznosított anyag kínálata, és legyen rá valódi kereslet.
A levél is elismeri, hogy történt előrelépés: a Bizottság korábbi, a műanyagok körforgásosságát célzó közleménye, az uniós szintű End-of-Waste kritériumok kidolgozása, a Circular Plastics Alliance újraindítása és a vámkódokról szóló egyeztetések mind ebbe az irányba mutatnak. Az aláírók szerint azonban ezek egyelőre nem érnek el a napi működés szintjéig: az alacsony árú import, a magas energiaköltség, a jogi bizonytalanság és a széttartó tagállami szabályozás továbbra is ott van.
Miért érdekes ez akkor is, ha nem az iparágban dolgozunk?
Mert a körforgásos gazdaság nem a jogszabályokban, hanem üzemekben valósul meg. Ha az az 1,1 millió tonna kapacitás nem épül újra, akkor a szelektíven gyűjtött műanyag egy része nem terméknek, hanem tüzelőanyagnak vagy lerakói térfogatnak megy. A következő hónapok tehát nemcsak egy iparág versenyképességéről szólnak, hanem arról is, hogy mennyit ér a kukánál minden reggel meghozott döntésünk.
Gyakori kérdések az európai műanyagipar leveléről
Miért van válságban az európai műanyagipar?
Az aláírók szerint három tényező hat egyszerre: a tartósan magas európai energiaár, az alacsony árú import és a tagállamok között széttartó, kiszámíthatatlan szabályozás. Az újrahasznosított műanyag előállítása munka- és energiaigényes, ezért drágább az új alapanyagnál, prémiumot viszont nem kap érte a gyártó. Így a növekvő szabályozási kereslet mellett is veszteségessé vált a működés.
Mennyi újrahasznosítási kapacitás szűnt meg Európában 2023 óta?
A levél szerint 2023 és 2026 második negyedéve között összesen körülbelül 1,1 millió tonna kapacitást képviselő újrahasznosító vállalat kényszerült bezárni, fenntarthatatlan piaci körülmények miatt. Ugyanebben az időszakban az európai műanyaggyártás 54,6 millió tonnán stagnált, Európa globális részesedése pedig 12 százalékra csökkent a 2006-os 25 százalékról.
Mit jelentenek a tükörintézkedések az importált újrahasznosított műanyagra?
A tükörintézkedések azt jelentik, hogy az EU-ba behozott újrahasznosított polimerekre és műanyagtermékekre ugyanazok a követelmények érvényesek, mint az európai gyártókra: igazolt újrahasznosított tartalom, ellenőrizhető minőség és azonos vegyianyag-szabályok. Az aláírók szerint ma az európai üzemet auditálják, az import állításait viszont gyakran nem lehet érdemben ellenőrizni, ami versenyhátrányt okoz.
Mikor várható a körforgásos gazdaság rendelete?
A Bizottság 2026 második felére, az Európai Parlament tájékoztatói szerint a harmadik negyedévre időzítette a javaslat közzétételét. Ezt követően a szöveget az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell megtárgyalnia, így a végleges szabályok később lépnek hatályba. A rendelet célja a másodnyersanyagok egységes uniós piacának megteremtése és a valódi kereslet megerősítése.
Miért fontos ez a magyar hulladékgazdálkodás számára?
2026. november 21-től az EU nem exportálhat műanyaghulladékot nem OECD-országokba, vagyis a korábban kivitt anyagot Európán belül kell feldolgozni. Ha a hazai és európai kapacitás közben szűkül, a hulladék nagyobb része kerül égetésbe vagy lerakóba, ami a közszolgáltatásnak és a gyártói felelősségi rendszernek is többletköltséget jelent.
a 2026. szeptember 7-i közös levél (Brüsszel); Strategic Recommendations for a Resilient and Circular Plastic Value Chain in Europe (2025); Plastics Europe és Plastics Recyclers Europe adatai (EU-27+3); Európai Parlament tájékoztatója a körforgásos gazdaság rendeletéről; Európai Bizottság közleménye a műanyagok körforgásosságának gyorsításáról.
