A műanyagszennyezés a 21. század egyik legmeghatározóbb környezeti problémája, azonban a globális becslések arról, hogy pontosan mennyi műanyag kerül a természetbe, még mindig bizonytalanok. Egy új, átfogó kutatás – a svájci adatokat esettanulmányként használva – rávilágít arra, hogy a fejlett hulladékkezeléssel rendelkező országokban a környezetbe jutó műanyag mennyisége jóval alacsonyabb lehet a korábban feltételezettnél. Az új modell a termékek teljes életciklusát és 245 kibocsátási útvonalat vizsgálva pontosabb képet ad arról, mely anyagok és folyamatok a leginkább felelősek a környezetszennyezésért.
Új, valószínűségi modell a műanyagáramlások nyomon követésére
A korábbi modellek gyakran elavult feltételezésekre támaszkodtak a szemetelés vagy az újrahasznosítás kapcsán, és nem vettek figyelembe fontos kibocsátási csatornákat. Ennek orvoslására a kutatók egy valószínűségi anyagáramlás-elemzési (PMFA – Probabilistic Material Flow Analysis) modellt dolgoztak ki. Ez a megközelítés egy meghatározott térben és időben képes számszerűsíteni az anyagáramlásokat és a készleteket.
A modell hét fő polimer – a polietilén-tereftalát (PET), a polipropilén (PP), a kis sűrűségű polietilén (LDPE), a nagy sűrűségű polietilén (HDPE), a poli-vinil-klorid (PVC), a polisztirol (PS) és az expandált polisztirol (EPS) – kibocsátását vizsgálja az életciklus minden szakaszában. A keretrendszer integrálja a termelésre, az újrahasznosításra és a kibocsátási útvonalakra vonatkozó legújabb adatokat, figyelembe véve a legfrissebb szabályozásokat (például az egyszer használatos műanyagok tilalmát) és az iparági szakértők észrevételeit is.
A PMFA modell Monte Carlo-szimulációk alkalmazásával követi nyomon a műanyagok áramlását a gyártástól, a kereskedelmen, a termékhasználaton és a begyűjtésen át egészen az életciklus végéig. Ez a módszer nem egyetlen pontszerű becslést ad, hanem valószínűségi eloszlásokat generál, figyelembe véve a bizonytalanságokat is, ami transzparensebb és adatvezéreltebb megértést tesz lehetővé. A tanulmány megkülönbözteti a közvetlen kibocsátást (pl. textíliák szálhullása, gyártás során fellépő pelletveszteség) és a közvetett kibocsátást (pl. szemetelés, csapadékvíz-lefolyás). A fókuszban a talajba és a vízbe jutó kibocsátások állnak, elkülönítve a lakossági, mezőgazdasági és közúti környezetet.
Svájci esettanulmány és a legfőbb megállapítások
A kutatás egy részletes, a 2022-es svájci adatokra épülő esettanulmányt használt fel, amely egy fejlett európai hulladékgazdálkodási rendszert és egy magas környezettudatosságú országot tükröz, így a modell az uniós legjobb gyakorlatok alapjául is szolgálhat.
A becslések szerint Svájcban 2022-ben személyenként 222 (± 50) gramm műanyag került a környezetbe. Ez az érték lényegesen alacsonyabb, mint a hatékony hulladékgazdálkodással rendelkező iparosodott nemzetekre vonatkozó korábbi becslések.
További kulcsfontosságú adatok az eredményekből:
-
A kibocsátás domináns részét, 82%-át a makroműanyagok tették ki. Ezek főként a fogyasztás utáni folyamatokból, a csomagolási hulladékokból (palackok, fóliák), építőanyagokból és autóipari termékekből származtak.
-
A mikroműanyagok az összes kibocsátás 18%-át adták, melyek elsősorban ruházati cikkekből, textíliákból (ideértve az agrotextíliákat is), valamint gyártás előtti és fogyasztás utáni folyamatokból eredtek.
-
A műanyagszennyezés túlnyomó többsége, több mint 95%-a a talajba került, míg a felszíni vizeket kevesebb mint 5% érte el.
-
A szennyezéshez leginkább a PET és a PP anyagok járultak hozzá a csomagolási hulladékoknak és a szintetikus textíliáknak köszönhetően.
Kihívások és a jövőbeli feladatok
A tanulmány rámutat, hogy a mikroműanyag-szennyezés legfőbb forrásai a textiliparhoz köthető tevékenységek (mosás, szárítás, viselés), így mind a talajban, mind a vízben a ruházati cikkek a legnagyobb mikroműanyag-kibocsátók. A makroműanyagok esetében a szemetelés – különösen a műanyag palackok, fóliák és zacskók – jelentik a legnagyobb terhelést mindkét közeg számára.
A kutatók megjegyzik, hogy a régebbi globális értékelések valószínűleg túlbecsülték a kibocsátásokat a pontatlanabb adatok miatt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jelenlegi modell nem veszi figyelembe a gumiabroncsok kopásából származó, jelentős mikroműanyag-kibocsátást. Emellett a modell jelenleg kifejezetten Svájcra specifikus, ahol bizonyos kibocsátási források (például a szennyvíziszap talajba juttatása, a halászeszközök elhagyása, a strandok szemetelése vagy a hagyományos hulladéklerakók) hiányoznak. Jelenleg is zajlanak azok a kutatások, amelyek a modellt az összes európai országra kiterjesztik.
Az eredmények azt sugallják, hogy az erős hulladékgazdálkodási infrastruktúra, a magas égetési arányok és a szennyvíziszap talajba juttatásának tilalma mind jelentősen csökkentik a környezetbe jutó műanyag mennyiségét. Az erős rendszerekkel rendelkező országok számára a további kibocsátáscsökkentéshez a legfőbb források kezelésére van szükség: a textíliákból és csomagolásokból származó mikroműanyagok, a gyártási pelletveszteség és a mezőgazdasági műanyagok visszaszorítására.
-
Az Európai Bizottság hivatalos weboldala: Some plastic emissions may be lower than previously thought in countries with effective waste management
-
Eredeti kutatási cikk hivatkozása: Jiang, D. and Nowack, B. (2025) Reconciling plastic release: Comprehensive modelling of macro- and microplastic flows to the environment. Environmental Pollution (383): 126800. DOI: 10.1016/j.envpol.2025.126800
