A Leobeni Montanuniversität legfrissebb kutatása rávilágít, hogy mindössze tíz év alatt a négyszeresére – azaz 300 százalékkal – emelkedett a maradékhulladékban helytelenül elhelyezett lítiumion-akkumulátorok száma. Ez a tendencia súlyos biztonsági kockázatot jelent, hiszen a sérült vagy túlhevült áramforrások miatt ugrásszerűen megnőtt a tűzesetek száma és intenzitása a hulladékgazdálkodási szektorban.
Hetven potenciális tűzfészek minden egyes gyűjtőjárműben
A Leobeni Montanuniversität Hulladékhasznosítási Technológiai és Hulladékgazdálkodási Tanszékének kutatócsoportja – Elena Dvorak, Marlene Korn és Thomas Nigl vezetésével – átfogó tanulmányban térképezte fel a lítiumion-akkumulátorok okozta kockázatok fejlődését az osztrák hulladékgazdálkodásban. A vizsgálat szilárd empirikus alapokon nyugszik: a szakemberek egy 18 éves időszakot felölelő monitoringrendszer (2007 novemberétől 2025 októberéig) keretében több mint 1000, a nyilvánosságban is visszhangot kiváltó tűzesetet elemeztek, valamint Stájerország, Tirol és Vorarlberg tartományokból származó, több mint tíz tonnányi maradékhulladék-minta válogatási elemzését végezték el, amit más tartományok aktuális szakirodalmi adataival is kiegészítettek.
A kutatás számszerű mérlege riasztó képet mutat: jelenleg átlagosan nyolc darab lítiumakkumulátor található minden egyes tonna maradékhulladékban. Egy tipikus hulladékgyűjtő teherautó körülbelül 8,5 tonna vegyes kommunális hulladékot képes befogadni és szállítani, ami azt jelenti, hogy járművenként mintegy 70 darab potenciális tűzforrás rejtőzik a raktérben.
Thomas Nigl, az egyetem szakértője a statisztikákat országos szintre kivetítve rámutatott a probléma valódi dimenzióira: Ausztriában évente hozzávetőlegesen 17 millió darab lítiumakkumulátor végzi a hagyományos kukákban. „Ez katasztrófa a hulladékgazdálkodás számára” – figyelmeztetett a szakember, kiemelve, hogy az elmúlt két évben a tűzesetek száma messze a hosszú távú trend felett alakult, miközben a tűzoltás időtartama, az érintett szemét mennyisége és az anyagi károk nagysága is új szélsőértékeket ért el.
Alacsony gyűjtési arányok és a beépített akkuk csapdája
Az akkumulátorok térnyerése a fogyasztói piacon megkérdőjelezhetetlen: 2024-ben az Ausztriában forgalomba hozott hordozható elemek és akkumulátorok 46,5 százalékát már a lítiumalapú rendszerek tették ki (a Fraunhofer Intézet és a Környezetvédelmi Minisztérium adatai alapján). Ezzel éles ellentétben áll, hogy a lítiumakkumulátorok tényleges visszagyűjtési aránya mindössze körülbelül 13 százalékos szinten mozog.
Gabriele Jüly, az Osztrák Hulladékgazdálkodási Vállalatok Szövetségének (VOEB) elnöke hangsúlyozta, hogy a kukákba dobott áramforrások ketyegő bombaként veszélyeztetik a dolgozókat, a környezetet, a teljes üzemek fennmaradását, valamint az országos ellátásbiztonságot. A VOEB adatai szerint csak az elmúlt évben 36 nagyobb tűzesetet dokumentáltak a hulladék- és erőforrás-gazdálkodási ágazat üzemeiben, a vállalatok jelentős tűzvédelmi beruházásai ellenére.
A kutatók megállapították, hogy a kockázatok növekedéséért jelentős részben a kisméretű elektronikai eszközökben és fogyasztási cikkekben fixen beépített, házilag el nem távolítható akkumulátorok felelősek. A hulladékválogatások során különösen gyakran találtak eldobható e-cigarettákat (vape-eket), világító vagy zenélő gyerekjátékokat, elektromos fogkeféket, akkumulátoros szerszámokat és éneklő képeslapokat. Nigl szerint a meglévő elkülönített gyűjtési rendszerek önmagukban már képtelenek megfékezni a növekvő kockázatokat, így a forgalomba hozott termékek számának emelkedésével a helyzet további romlása várható.
Megoldási javaslatok: Pénzvisszafizetés és szigorúbb szabályozás
Az Európai Unió előírásai szerint 2030-ig minden hordozható elem és akkumulátor esetében 73 százalékos visszagyűjtési arányt kell elérni. Ezzel szemben Ausztria jelenleg csupán 53 százalékos általános gyűjtési hatékonyságot produkál (az EAK adatai szerint). A magasabb gyűjtési arány nemcsak biztonsági szempontból kulcsfontosságú, hanem gazdaságilag is, hiszen a körforgásos gazdaságban így maradhatnának bent az olyan értékes másodlagos nyersanyagok, mint a nikkel, a lítium, a kobalt vagy a mangán.
A VOEB a helyzet kezelésére egy pénzügyi ösztönzőrendszer, úgynevezett „cashback” vagy betétdíjas mechanizmus bevezetését sürgeti. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fogyasztók azonnali készpénzvisszafizetést kapnának, amennyiben a lítiumakkumulátorokat és az azokat tartalmazó eszközöket rendeltetésszerűen a kereskedelmi egységekbe vagy a hulladékudvarokba viszik vissza.
A tanulmány szerzői komplex intézkedéscsomagot javasolnak a döntéshozók számára:
-
A szelektív gyűjtési rendszerek hatékonyságának és hozzáférhetőségének növelése.
-
Célzott lakossági információs és felvilágosító kampányok indítása.
-
Szigorú szabályozási lépések megtétele, különös tekintettel az eldobható e-cigaretták piacára.
-
A gyártók fokozottabb pénzügyi és szervezési bevonása a hulladékkezelési láncba.
-
Folyamatos, rendszerszintű kockázatfigyelés fenntartása.
A szakértők egybehangzó véleménye szerint a lítiumakkumulátorok mára az osztrák hulladékgazdálkodás első számú biztonsági kockázatává váltak, amelynek komoly gazdasági következményei vannak a növekvő káresemények és a megugró biztosítási költségek miatt. A probléma felszámolásához a politika, a gyártók, a gyűjtési rendszerek és a hulladékkezelő szektor koordinált, közös fellépésére van szükség.
- Az elemzés alapjául szolgáló eredeti tanulmányt és a kapcsolódó szakmai közleményt a Verband Österreichischer Entsorgungsbetriebe (VOEB) hivatalos sajtóoldalán közzétett jelentés biztosítja:
- Fotó: Matheus Bertelli
