Miért nem választható opció többé a körforgásos gazdaság az iparban?

Éveken át a körkörös modellt csupán alternatívaként magyarázták a hagyományos „termelj, használj és dobj el” logikával szemben. Ma azonban ez a definíció már túlságosan szűklátókörű. A nyersanyaghiány, a növekvő költségek és a szigorodó szabályozások korában az ipari szereplők válaszúthoz érkeztek: hogyan növekedhetnek tovább anélkül, hogy egy olyan modellre támaszkodnának, amely a végtelenség illúziójába ringatja őket a véges erőforrások terén?

A körforgásos gazdaság a legegyszerűbb megközelítésben egy új ipari logikát jelent. Ez egy olyan módszer, amelynek során a termékeket, anyagokat és folyamatokat úgy tervezik meg, gyártják le, használják fel, nyerik vissza és forgatják vissza a rendszerbe, hogy azok ismét valós értéket teremtsenek. Egy olyan környezetben, amelyet a nyersanyagokra nehezedő soha nem látott nyomás, az egyre növekvő költségek, az új és szigorú szabályozási követelmények, valamint a fenntarthatóbb megoldások iránti növekvő piaci kereslet jellemez, az ipari vállalatoknak lépniük kell. Itt kezdődik a valódi átalakulás.

A körforgásos gazdaság új ipari logikája: hulladékból erőforrás

Amikor egy vállalat felteszi a kérdést, hogy mi is az a körforgásos gazdaság, a válasznak messze túl kell mutatnia az egyszerű újrahasznosításon. A koncepció egy látszólag egyszerű, mégis mélyrehatóan transzformatív ötleten alapul: minden anyagnak több élete is van, feltéve, ha azt megfelelően tervezik, kezelik és nyerik vissza.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hulladékot többé nem egy folyamat végének, hanem egy új lehetőség kezdetének kell tekinteni. A logikai lánc a következőképpen épül fel:

• Egy termék újrahasználható.

• Egy alkatrész megjavítható.

• Egy anyag újra nyersanyaggá válhat.

• Egy folyamat optimalizálható a selejt, az energiafogyasztás, a költségek és a környezeti hatások csökkentése érdekében.

A körkörösség tehát magát az alapkérdést változtatja meg. Már nem az a fő dilemma, hogy mit tegyünk egy termékkel, ha annak hasznos élettartama véget ér, hanem az, hogyan tervezzük meg azt a legelső pillanattól kezdve úgy, hogy hosszabb ideig tartson, hatékonyabban keringjen a gazdaságban, és ezáltal nagyobb értéket teremtsen.

Szabályozások és a versenyképesség új dimenziója

Az iparágak ma egyre szigorúbb és követelőzőbb környezetben működnek. Európa jelentősen megerősítette szabályozási keretrendszerét, hogy felgyorsítsa az átmenetet a fenntarthatóbb, hatékonyabb és körforgásos termékek irányába.

Az Európai Unió fenntartható termékekre vonatkozó ökodizájn-rendelete egy vadonatúj keretet hoz létre, amely szigorú követelményeket támaszt a termékek élettartamával, javíthatóságával, újrahasználhatóságával, erőforrás-hatékonyságával, az újrahasznosított anyagok arányával, az újrahasznosíthatósággal és a termékinformációk elérhetőségével kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan a nemzeti stratégiák, mint például a spanyol „España Circular 2030” (Spanyol Körforgásos Gazdasági Stratégia) is világos ütemtervet határoznak meg a hatékonyabb termelési és fogyasztási modellek elérése érdekében. Ezt támasztja alá a hulladékokról és szennyezett talajokról szóló 7/2022-es spanyol törvény is, amely a megelőzés, az újrahasználat, az újrahasznosítás és a hulladékhasznosítás elveit erősíti meg.

Ezek a tények megerősítenek valamit, amit az ipar már kezd felismerni: a körkörösség ma már nem egy hírnév-vezérelt, opcionális lehetőség, hanem kőkemény piaci feltétel. Az ügyfelek nyomonkövethetőséget követelnek, a szabályozó hatóságok nagyobb felelősségvállalást írnak elő, a befektetők szorosan figyelemmel kísérik az ESG-mutatókat, az ellátási láncoknak pedig stabilitásra van szükségük. Olyan modellek kellenek, amelyek csökkentik a függőséget, növelik a hatékonyságot, és kevesebb környezeti hatással teremtenek értéket. Vagyis a körkörösségről beszélni egyet jelent a versenyképességről, a rugalmasságról és az alkalmazkodóképességről való gondolkodással.

Az ökodizájn szerepe: a tervezés, mint kulcsfontosságú lépés

A fenntarthatóságról beszélni annyit tesz, mint a dizájnról és a tervezésről beszélni. Egy termék környezeti hatásainak túlnyomó része ugyanis már azelőtt eldől, hogy egyáltalán legyártották volna. A tervezőasztalon dől el:

• Milyen anyagot választanak.

• Hogyan optimalizálják a termék súlyát.

• Milyen hosszú lesz az elvárt élettartama.

• Hogyan lehet majd javítani az esetleges meghibásodásokat.

• Hogyan lehet az alkatrészeit a jövőben szétválasztani.

• Mi történik, ha az elsődleges felhasználási ciklus véget ér.

• Hogyan lehet a terméket visszanyerni és újra bevezetni a rendszerbe.

Az ökodizájn (környezettudatos tervezés) lehetővé teszi, hogy a vállalatok már a kezdetektől fogva jobb döntéseket hozzanak. Amikor ezek a döntések szorosan összekapcsolódnak a mérnöki munkával, a gyártással, a logisztikával, a hulladékgazdálkodással és az újrahasznosítással, a körkörösség megszűnik pusztán egy jól hangzó ötlet lenni, és egy működő, integrált rendszerré válik.

Kvantitatív váltás: A hagyományos 3R-től a komplex 7R modellig

Éveken át a folyamatokat az ismert 3R szabályán keresztül magyarázták: csökkentés (reduzieren), újrahasználat (wiederverwenden) és újrahasznosítás (recyceln). Ez a három egyszerű alapelv segített megváltoztatni a fogyasztásról, a hulladékról és az erőforrás-felhasználásról alkotott kezdeti képet.

A mai modern ipar azonban ennél szélesebb perspektívát követel meg. A fejlődés következő lépcsőfoka a 7R modell bevezetése, amely új döntési pontokat foglal magában a termék élettartama előtt, alatt és után. A 7R elemei a következők:

1. Újragondolás / Újretervezés (neu gestalten)

2. Csökkentés (reduzieren)

3. Újrahasználat (wiederverwenden)

4. Javítás (reparieren)

5. Felújítás / Megújítás (erneuern)

6. Visszanyerés (zurückgewinnen)

7. Újrahasznosítás (recyceln)

Ez a kvantitatív és minőségi evolúció teszi lehetővé, hogy a ciklus végére összpontosító lineáris menedzsmenttől áttérjünk egy olyan stratégiára, amely sokkal korábban – már az anyagválasztásnál és a tervezésnél – megkezdődik.

Gyakorlati példa az iparból: az Erum Group RTS rendszere

A rendszer működését a legjobban konkrét termékeken keresztül lehet megérteni. Egy vállfa a kiskereskedelemben egy rendkívül egyszerű elemnek tűnhet. Ám ha nagy léptékben kezelik, kulcsfontosságúvá válik annak megértésében, hogyan is működik egy ipari körforgásos üzleti modell.

Az Erum Group RTS (Return to Source) rendszerében a kiskereskedelemben (retail) használt vállfákat összegyűjtik, elszállítják, majd állapotuk szerint szigorúan osztályozzák. Innen minden egyes darab azt az utat követi, amely lehetővé teszi a maximális érték megőrzését. A kvantitatív és funkcionális eloszlás a következő logikát követi:

• Jó állapotban lévő vállfák: Újrahasználat (Wiederverwendung). A termék visszakerül a körforgásba, ezzel elkerülve egy vadonatúj darab legyártását.

• Beavatkozást igénylő vállfák: Javítás vagy felújítás (Reparatur oder Wiederaufbereitung). A funkciót helyreállítják, ezáltal meghosszabbítva a termék élettartamát.

• Élettartamuk végére ért vállfák: Újrahasznosítás (Recycling). Az anyagot teljesen új folyamatokhoz szükséges erőforrássá alakítják át.

• Közvetlen felhasználásra alkalmatlan vállfák: Technikai osztályozás. Meghatározzák a legmegfelelőbb sorsot a lehető legnagyobb érték megőrzése érdekében.

Ez a folyamat tökéletesen összefoglalja a lényeget: megakadályozni, hogy egy termék automatikusan hulladékká váljon, a lehető legvégsőkig meghosszabbítani az élettartamát, és visszatáplálni az értéket a rendszerbe.

Az új ipari gazdaság korszaka

Ez a rendszerszintű váltás minden szektort érint, legyen szó a kiskereskedelemről, az autóiparról, a csomagolásról, a háztartási cikkekről, a közlekedésbiztonságról, az agrivoltaikáról vagy a hulladékgazdálkodásról. Bár minden iparágnak megvannak a maga sajátos kihívásai, közös bennük a kényszerítő szükséglet: jobban kell felhasználni az erőforrásokat, és robusztusabb, jövőbiztosabb modelleket kell építeni.

A „Rethinking the circular era” (Újragondolni a körkörös korszakot) egy olyan munkamódszert takar, amely újra megvizsgálja azt, ami már megoldottnak tűnt. Képes-e egy termék tovább tartani? Lehet-e egy anyagot máshol is felhasználni? Lehet-e a lánc hatékonyabb? A válaszok megadják a modern ipar új irányát, ahol már nem csupán az a cél, hogy többet termeljünk, hanem az, hogy jobban termeljünk.

GYIK

Mi az a körforgásos gazdaság az iparban?

A körforgásos gazdaság az iparban egy olyan új működési logika, ahol a termékeket, anyagokat és folyamatokat úgy tervezik, gyártják és nyerik vissza, hogy folyamatosan értéket teremtsenek ahelyett, hogy a használat után automatikusan hulladékká válnának.

Mi a különbség a 3R és a 7R modell között?

Míg a hagyományos 3R modell csak a csökkentésre (reduce), az újrahasználatra (reuse) és az újrahasznosításra (recycle) fókuszált, a komplex 7R modell kiegészül az újragondolással, a javítással, a felújítással és a visszanyeréssel, így már a tervezés fázisában (ökodizájn) megkezdi a folyamatot.

Hogyan szabályozza az Európai Unió a körkörösséget?

Az EU többek között a fenntartható termékekre vonatkozó ökodizájn-rendelettel szigorítja az elvárásokat, amely kötelező követelményeket támaszt a termékek élettartamával, javíthatóságával és erőforrás-hatékonyságával kapcsolatban.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• Eredeti cikk: Erum Group – Was ist die Kreislaufwirtschaft und warum sie in der Industrie nicht mehr optional ist

• Európai Unió hivatalos oldala: Az Európai Tanács hivatalos tájékoztatója a témában