Kezdőlap HÍRFOLYAM Időzített vegyi bomba a mélyben: Szivárognak a tengerbe dobott mérgező hordók Kalifornia...

Időzített vegyi bomba a mélyben: Szivárognak a tengerbe dobott mérgező hordók Kalifornia partjainál

hordó

A 20. század közepén az amerikai kormányzati szervek és ipari vállalatok több tízezer hordónyi mérgező hulladékot, köztük DDT-t és radioaktív anyagokat süllyesztettek az óceán mélyére Kalifornia partjainál. A szakértők évtizedekig úgy hitték, a hatalmas víztömeg és a mélység izolálja a szennyeződést, de a legfrissebb vizsgálatok riasztó eredményt hoztak: a hordók jelentős része korrodálódott, tartalmuk pedig szivárog, visszafordíthatatlan károkat okozva a tengeri ökoszisztémában és potenciális veszélyt jelentve az emberi táplálékláncra.

Az 1940-es évektől kezdve egészen az 1970-es évek elejéig bevett gyakorlatnak számított, hogy a veszélyes ipari melléktermékeket acélhordókba zárva az óceánba dobják. A kaliforniai Santa Catalina-sziget és Los Angeles közötti mélytengeri árok az egyik legnagyobb ilyen illegális vagy félhivatalos lerakóhellyé vált. A probléma súlyát csak az utóbbi években, a modern mélytengeri robottechnológia (ROV) fejlődésével sikerült feltárni.

Mennyiségi adatok: Millió gallonnyi méreg a mélyben

A kutatók és környezetvédelmi hatóságok becslései alapján a szennyezés mértéke felülmúlja a korábbi várakozásokat:

  • Hordók száma: A tengerfenéken végzett szonárvizsgálatok több mint 27 000 darab gyanús objektumot azonosítottak egyetlen szektorban, de a becslések szerint a teljes szám elérheti az 500 000-et.

  • DDT-koncentráció: Az üledékmintákban a DDT (diklór-difenil-triklóretán) szintje helyenként a megengedett határérték ezerszerese.

  • Hulladék mennyisége: Egyes jelentések szerint akár 2000 hordó radioaktív hulladékot is a tengerbe engedtek ugyanebben a térségben 1946 és 1970 között.

  • Mélység: A szennyezés 900 méter (3000 láb) mélységben található, ahol a hideg víz és a nagy nyomás korábban azt a hamis biztonságérzetet keltette, hogy az anyagok stabilak maradnak.

A szivárgás mechanizmusa és a környezeti katasztrófa

A vizsgálatok feltárták, hogy az acélhordók az évtizedek alatt a sós víz hatására átlyukadtak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a korabeli feljegyzések szerint a munkások sokszor szándékosan átlyukasztották a hordókat a felszínen, hogy azok gyorsabban elsüllyedjenek, így a szivárgás sok esetben már a lerakás pillanatában megkezdődött.

A kiszivárgó DDT nem bomlik le könnyen a mélytengeri környezetben. Ehelyett bekerül az üledékbe, ahonnan a tengeri mikroorganizmusok és apró rákok révén elindul felfelé a táplálékláncban.

  1. Bioakkumuláció: A mérgező anyagok a ragadozók szervezetében halmozódnak fel a legmagasabb koncentrációban.

  2. Hatás az állatvilágra: A kaliforniai oroszlánfókák körében kiugróan magas, közel 25%-os rákos megbetegedési arányt mértek, amit a kutatók közvetlen összefüggésbe hoznak a DDT-szennyezéssel.

  3. Genetikai károsodás: A mélytengeri halpopulációkban mutációkat és szaporodási zavarokat észleltek a lerakóhelyek környezetében.

Radioaktív örökség és kormányzati felelősség

A jelentés rávilágít, hogy nemcsak vegyi anyagokról van szó. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium (DOE) elődje és más szövetségi szervek engedélyével radioaktív izotópokat is a tengerbe süllyesztettek. Bár a radioaktív sugárzás szintje a mélyben jelenleg nem mutat közvetlen veszélyt a part menti lakosságra, a hordók állapota miatt a hosszú távú kockázat nem zárható ki.

A kaliforniai tisztségviselők és szenátorok, köztük Dianne Feinstein, az elmúlt években sürgették a szövetségi kormányt, hogy különítsen el forrásokat a terület teljes feltérképezésére és a kármentesítési lehetőségek vizsgálatára. Azonban a kármentesítés 900 méteres mélységben technológiai és pénzügyi szempontból is szinte megoldhatatlan feladat.

A modern kor kihívása: Mit lehet tenni?

A kutatók jelenleg két fő irányban dolgoznak:

  • Monitorozás: Automata mérőállomások telepítése a tengerfenékre, amelyek folyamatosan figyelik a vízkémiát és a szennyeződés terjedési irányát.

  • Izoláció: Olyan technológiák kutatása, amelyekkel a hordókat a helyszínen, a tengerfenéken lehetne betonnal vagy speciális polimerekkel lezárni, elkerülve a veszélyes felszínre hozatalt.

Összegzés: Egy elhibázott korszak hagyatéka

A kaliforniai mélytengeri lerakóhely esete intő jel a jövő számára. A „szem elől, szívből” elve a hulladékgazdálkodásban globális léptékű környezeti válsághoz vezetett. A 20. század közepének rövid távú gazdasági érdekei és a tudományos ismeretek hiánya olyan örökséget hagyott a 21. századra, amelynek felszámolása generációkon átívelő feladat lesz. A kérdés már nem az, hogy van-e baj a mélyben, hanem az, hogyan lehet megakadályozni, hogy ez a „méregraktár” végleg tönkretegye a Csendes-óceán part menti élővilágát.


 Hivatalos források és hivatkozások:  

 

Image by PublicDomainPictures from Pixabay

A kép illusztráció!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Helló! Miben segíthetek ma?
Exit mobile version