A 20. század közepén az amerikai kormányzati szervek és ipari vállalatok több tízezer hordónyi mérgező hulladékot, köztük DDT-t és radioaktív anyagokat süllyesztettek az óceán mélyére Kalifornia partjainál. A szakértők évtizedekig úgy hitték, a hatalmas víztömeg és a mélység izolálja a szennyeződést, de a legfrissebb vizsgálatok riasztó eredményt hoztak: a hordók jelentős része korrodálódott, tartalmuk pedig szivárog, visszafordíthatatlan károkat okozva a tengeri ökoszisztémában és potenciális veszélyt jelentve az emberi táplálékláncra.
Az 1940-es évektől kezdve egészen az 1970-es évek elejéig bevett gyakorlatnak számított, hogy a veszélyes ipari melléktermékeket acélhordókba zárva az óceánba dobják. A kaliforniai Santa Catalina-sziget és Los Angeles közötti mélytengeri árok az egyik legnagyobb ilyen illegális vagy félhivatalos lerakóhellyé vált. A probléma súlyát csak az utóbbi években, a modern mélytengeri robottechnológia (ROV) fejlődésével sikerült feltárni.
Mennyiségi adatok: Millió gallonnyi méreg a mélyben
A kutatók és környezetvédelmi hatóságok becslései alapján a szennyezés mértéke felülmúlja a korábbi várakozásokat:
-
Hordók száma: A tengerfenéken végzett szonárvizsgálatok több mint 27 000 darab gyanús objektumot azonosítottak egyetlen szektorban, de a becslések szerint a teljes szám elérheti az 500 000-et.
-
DDT-koncentráció: Az üledékmintákban a DDT (diklór-difenil-triklóretán) szintje helyenként a megengedett határérték ezerszerese.
-
Hulladék mennyisége: Egyes jelentések szerint akár 2000 hordó radioaktív hulladékot is a tengerbe engedtek ugyanebben a térségben 1946 és 1970 között.
-
Mélység: A szennyezés 900 méter (3000 láb) mélységben található, ahol a hideg víz és a nagy nyomás korábban azt a hamis biztonságérzetet keltette, hogy az anyagok stabilak maradnak.
A szivárgás mechanizmusa és a környezeti katasztrófa
A vizsgálatok feltárták, hogy az acélhordók az évtizedek alatt a sós víz hatására átlyukadtak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a korabeli feljegyzések szerint a munkások sokszor szándékosan átlyukasztották a hordókat a felszínen, hogy azok gyorsabban elsüllyedjenek, így a szivárgás sok esetben már a lerakás pillanatában megkezdődött.
A kiszivárgó DDT nem bomlik le könnyen a mélytengeri környezetben. Ehelyett bekerül az üledékbe, ahonnan a tengeri mikroorganizmusok és apró rákok révén elindul felfelé a táplálékláncban.
-
Bioakkumuláció: A mérgező anyagok a ragadozók szervezetében halmozódnak fel a legmagasabb koncentrációban.
-
Hatás az állatvilágra: A kaliforniai oroszlánfókák körében kiugróan magas, közel 25%-os rákos megbetegedési arányt mértek, amit a kutatók közvetlen összefüggésbe hoznak a DDT-szennyezéssel.
-
Genetikai károsodás: A mélytengeri halpopulációkban mutációkat és szaporodási zavarokat észleltek a lerakóhelyek környezetében.
Radioaktív örökség és kormányzati felelősség
A jelentés rávilágít, hogy nemcsak vegyi anyagokról van szó. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium (DOE) elődje és más szövetségi szervek engedélyével radioaktív izotópokat is a tengerbe süllyesztettek. Bár a radioaktív sugárzás szintje a mélyben jelenleg nem mutat közvetlen veszélyt a part menti lakosságra, a hordók állapota miatt a hosszú távú kockázat nem zárható ki.
A kaliforniai tisztségviselők és szenátorok, köztük Dianne Feinstein, az elmúlt években sürgették a szövetségi kormányt, hogy különítsen el forrásokat a terület teljes feltérképezésére és a kármentesítési lehetőségek vizsgálatára. Azonban a kármentesítés 900 méteres mélységben technológiai és pénzügyi szempontból is szinte megoldhatatlan feladat.
A modern kor kihívása: Mit lehet tenni?
A kutatók jelenleg két fő irányban dolgoznak:
-
Monitorozás: Automata mérőállomások telepítése a tengerfenékre, amelyek folyamatosan figyelik a vízkémiát és a szennyeződés terjedési irányát.
-
Izoláció: Olyan technológiák kutatása, amelyekkel a hordókat a helyszínen, a tengerfenéken lehetne betonnal vagy speciális polimerekkel lezárni, elkerülve a veszélyes felszínre hozatalt.
Összegzés: Egy elhibázott korszak hagyatéka
A kaliforniai mélytengeri lerakóhely esete intő jel a jövő számára. A „szem elől, szívből” elve a hulladékgazdálkodásban globális léptékű környezeti válsághoz vezetett. A 20. század közepének rövid távú gazdasági érdekei és a tudományos ismeretek hiánya olyan örökséget hagyott a 21. századra, amelynek felszámolása generációkon átívelő feladat lesz. A kérdés már nem az, hogy van-e baj a mélyben, hanem az, hogyan lehet megakadályozni, hogy ez a „méregraktár” végleg tönkretegye a Csendes-óceán part menti élővilágát.
-
Earth.com – US officials dumped toxic waste into the ocean: https://www.earth.com/news/us-officials-dumped-thousands-of-barrels-of-toxic-waste-into-the-ocean-and-now-they-are-leaking/
-
NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) – San Pedro Basin Survey: https://www.noaa.gov/
-
U.S. EPA (Environmental Protection Agency) – Southern California DDT Site: https://www.epa.gov/
Image by PublicDomainPictures from Pixabay
A kép illusztráció!
