A globális hulladékgazdálkodás válaszút elé érkezett: miközben az újrahasznosítási arányok növelése elsődleges cél, a modern társadalmak továbbra is jelentős mennyiségű olyan hulladékot termelnek, amely technológiai vagy gazdasági okokból nem forgatható vissza a termelésbe. A WRAP legújabb nemzetközi kutatása szerint a maradék hulladék sorsa döntő jelentőségű a klímavédelmi vállalások teljesítésében. A jelentés rávilágít, hogy az Egyesült Királyságnak 2028-ig drasztikusan, 25,5 millió tonnára kell csökkentenie a maradék hulladék volumenét, miközben az energetikai hasznosítást a dekarbonizációs technológiákkal kell ötvöznie.

A WRAP (Waste & Resources Action Programme) 2026. januári jelentése az enfinium támogatásával készült, és átfogó képet nyújt a brit és a nemzetközi hulladékgazdálkodási szakpolitikák aktuális helyzetéről. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a maradék hulladék – azaz a fekete kukák tartalma, amely égetőbe vagy lerakóba kerül – kezelése nem csupán technikai kérdés, hanem a körforgásos gazdaság működőképességének próbája.

Célkeresztben a 2028-as határidő: Szigorú mennyiségi kvóták

A jelentés egyik legfontosabb eleme a brit kormány által a 2021-es Környezetvédelmi Törvény (Environment Act 2021) keretében meghatározott célszámok elemzése. A jogszabály kötelező érvényű célokat rögzít a maradék hulladék csökkentésére vonatkozóan, amelyek elérése a WRAP szerint komoly strukturális változtatásokat igényel.

• A bűvös szám: 25,5 millió tonna. A jelentés rögzíti, hogy az Egyesült Királyságnak 2028. január 31-ig a maradék hulladék (a jelentős ásványi hulladékok nélkül) éves mennyiségét 25,5 millió tonna alá kell szorítania. Ez jelentős kihívás, figyelembe véve a népességnövekedést és a fogyasztási szokásokat.

• Egy főre jutó terhelés: Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó maradék hulladék mennyisége nem haladhatja meg a 437 kilogrammot évente.

• Történelmi kontextus: A jelentés pozitív elmozdulásként értékeli, hogy a lerakókba kerülő maradék hulladék mennyisége a 2019-es 45,5 millió tonnáról 2023-ra 38,5 millió tonnára mérséklődött, de a tempó fokozására szólít fel.

A WRAP elemzése szerint a 2028-as célok eléréséhez elengedhetetlen a textíliák, a műanyagok és az élelmiszer-hulladék még hatékonyabb elkülönítése a vegyes áramból, mivel ezek jelenleg a maradék hulladék jelentős hányadát teszik ki.

EfW: Energetikai hasznosítás mint a dekarbonizáció eszköze

A jelentés külön fejezetet szentel az energetikai hasznosításnak (Energy from Waste – EfW). A WRAP megállapítása szerint az EfW-szektor szerepe alapvetően megváltozott: már nem csupán a hulladék megsemmisítéséről, hanem a fosszilis energiahordozók kiváltásáról és a szén-dioxid-leválasztásról van szó.

Az adatok azt mutatják, hogy az EfW-kapacitás az Egyesült Királyságban folyamatosan bővül. Míg 2019-ben 16,1 millió tonna hulladékot kezeltek így, 2023-ra ez az érték 18,6 millió tonnára nőtt. A jelentés hangsúlyozza, hogy az EfW környezeti előnye a lerakással szemben abban rejlik, hogy megakadályozza a metánkibocsátást. A metán a hulladéklerakókban keletkezik, és rövid távon (20 éves távlatban) több mint 80-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a CO₂.

A 2026-os jelentés azonban arra is figyelmeztet, hogy az EfW-szektornak is dekarbonizálódnia kell. A jövő az alkalmazott szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiájában rejlik. Amennyiben az égetőműveket CCS-szel látják el, az EfW-létesítmények nemcsak karbonsemlegessé, hanem akár karbon-negatívvá is válhatnak, mivel a hulladékban lévő biogén (természetes eredetű) szén-dioxidot is kivonják a légkörből.

Nemzetközi tanulságok: Miért sikeresebbek mások?

A WRAP nemzetközi kutatása során több ország gyakorlatát is megvizsgálta, hogy azonosítsa a legsikeresebb „maradékhulladék-politikákat”. Az eredmények azt mutatják, hogy a sikeres modellek három pilléren nyugszanak:

1. Szigorú lerakási tilalmak: Azokban az országokban (például Skandináviában és Hollandiában), ahol betiltották a biológiailag lebomló hulladék lerakását, az újrahasznosítási arányok és az energetikai hasznosítás hatékonysága is magasabb.

2. Kiterjesztett gyártói felelősség (EPR): A jelentés kiemeli, hogy a csomagolóanyagok után fizetett gyártói díjak közvetlenül ösztönzik a könnyebben újrahasznosítható termékek tervezését, csökkentve a maradék hulladék keletkezését.

3. Körforgásossági ráta emelése: Míg az EU átlagos körforgásossági rátája jelenleg 12%, a 2026-os nemzetközi irányelvek a 24%-os cél elérését tűzték ki 2030-ra. A WRAP szerint ez a duplázás csak akkor lehetséges, ha a maradék hulladék kezelését szervesen integrálják a nyersanyag-gazdálkodásba.

Gazdasági hatások és jövőkép

A jelentés konklúziója szerint a maradék hulladék kezelése jelentős gazdasági lehetőséget is rejt. A 2028-as 25,5 millió tonnás cél elérése és a modern infrastruktúra kiépítése több milliárd fontnyi beruházást vonzhat a szektorba, miközben több ezer munkahelyet teremthet a zöld technológiák területén.

A WRAP ugyanakkor figyelmeztet: a szakpolitikai bizonytalanság a legnagyobb hátráltató tényező. A hulladékkezelő üzemek hosszú (25-30 éves) életciklusa miatt a befektetőknek tisztán látniuk kell a lerakási adók, a műanyagadók és a karbon-árazás jövőbeli alakulását. Csak egy koherens, a hulladékhierarchiát szigorúan betartó stratégia biztosíthatja, hogy a maradék hulladék ne a környezet terhe, hanem a nemzeti energia- és erőforrás-gazdálkodás értékes eleme legyen.

 Hivatalos források és hivatkozások:  

• Eredeti WRAP jelentés (2026. január): Circular Economies – Residual Waste Policy & International Learnings

• Kormányzati statisztikák (GOV.UK): Residual Waste Statistics and Targets for 2028