A világ több csomagolási hulladékot termel, mint amennyit a jelenlegi rendszerek fenntartható módon kezelni képesek – derül ki a Smithers 2025 decemberében közzétett kutatásából. Bár az újrahasznosítási technológiák fejlődnek, a fogyasztás növekedése olyan ütemű, hogy a fenntarthatósági infrastruktúra egyszerűen nem tud lépést tartani a szeméthegyekkel.
2025-ben a világon keletkező csomagolási hulladék mennyisége eléri a 434,5 millió tonnát. A Smithers globális iparági elemzése szerint ez a szám 2030-ra 525 millió tonnára duzzad, ami évi 3,9%-os bővülést jelent. A jelentés legsúlyosabb megállapítása, hogy a „hulladékkibocsátás” üteme tartósan felülmúlja a globális újrahasznosítási és fenntartható kezelési kapacitások bővülését.
Egyre nehezebb a csomagolási hátizsákunk
A kutatás rávilágít az egy főre jutó hulladéktermelés drasztikus emelkedésére is. Míg 2024-ben egy átlagos ember a bolygón 53 kg csomagolási hulladékot termelt, addig 2030-ra ez az érték várhatóan 63 kg-ra nő.
Bár az újrahasznosítási mennyiség is emelkedik (a 2025-ös 296,7 millió tonnáról 365,2 millió tonnára 2030-ig), az arányok javulása csekély: a globális újrahasznosítási ráta a mostani 68,3%-ról mindössze 69,5%-ra kúszik fel öt év alatt. Ez azt jelenti, hogy a hulladékkezelés hatékonysága nem tud érdemben javulni a növekvő volumen mellett.
A műanyag marad a fekete bárány
Az anyagfajták szerinti bontásban továbbra is a műanyagok jelentik a legnagyobb kihívást.
-
Műanyag: A 2024-es adatok szerint a globális újrahasznosítási ráta mindössze 27,9% volt. A rugalmas csomagolások (fóliák) esetében a technológia még elmaradottabb, bár a monomateriális tervezés és a kémiai újrahasznosítás terjedése hozhat javulást.
-
Papír és rost alapú anyagok: Ez a szektor teljesít a legjobban, globálisan 76,2%-os újrahasznosítási aránnyal, ami Európában a 88%-ot is meghaladja.
-
Fém és üveg: Mindkét anyag 90% körüli (vagy a feletti) rátával büszkélkedhet, itt a fő gátat már nem a technológia, hanem a begyűjtési rendszerek hatékonysága jelenti.
Technológiai ugrás és szabályozási kényszer
A Smithers jelentése szerint a következő öt évben a mesterséges intelligencia (AI) által vezérelt automata válogatási rendszerek és a „szuper-tiszta” mechanikai újrahasznosítás (különösen a PET és HDPE esetében) lesznek a növekedés motorjai.
A piaci folyamatokat azonban leginkább a kényszer hajtja:
-
PPWR (EU): Az Európai Unió csomagolási rendelete 2030-ra kötelezővé teszi, hogy minden csomagolás újrahasznosítható legyen.
-
EPR-díjak: A kiterjesztett gyártói felelősség keretében a vállalatoknak immár törvényi kötelességük fizetni az általuk piacra dobott termékek hulladékkezelését.
-
Kötelező újrahasznosított tartalom: Egyre több régióban írják elő, hogy az új palackoknak és dobozoknak fix arányban kell tartalmazniuk másodnyersanyagot (például 25%-ot már 2025-től).
Szűkülő olló: a fenntarthatóság határai
A tanulmány konklúziója szerint a világ válaszút előtt áll. Ha a csomagolási trendek nem tolódnak el radikálisan az újratölthető megoldások és a forrásnál történő hulladékcsökkentés irányába, az infrastruktúrafejlesztések – legyenek bármilyen modernek is – egyszerűen képtelenek lesznek felszívni a keletkező szemétmennyiséget. A különbség a keletkező hulladék és a fenntartható módon kezelhető mennyiség között folyamatosan nő, ami hosszú távon környezeti és gazdasági instabilitáshoz vezethet.
Forrás: Smithers – Market Reports & Insights (2025. december) Packaging waste outpacing global capacity for sustainable management, according to Smithers
