Home EURÓPAI Digitális jutalmakkal a textilpazarlás ellen

Digitális jutalmakkal a textilpazarlás ellen

textil
Az Európai Unió nagyszabású kísérletbe kezdett a divatipar ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében. A TEXMAT projekt keretében Spanyolországban – azon belül is Valenciában – egy olyan innovatív rendszert tesztelnek, amely közvetlen ösztönzőkkel, digitális jutalmakkal és okoskonténerekkel venné rá a vásárlókat, hogy ne a kukába dobják megunt ruháikat, Finnországban a VTT kutatóközpont vezetésével a világ egyik legfejlettebb, mesterséges intelligenciával támogatott automatizált válogatórendszerét tökéletesítik. A kezdeményezés célja, hogy felkészítse a tagállamokat a 2025-től kötelező elkülönített textilgyűjtésre.

A textilipar jelenleg a világ egyik legszennyezőbb ágazata, ahol a körforgásos gazdaság megvalósítása eddig komoly akadályokba ütközött. Ennek egyik legfőbb oka a lakossági begyűjtés alacsony hatékonysága. Az Európai Unió által finanszírozott TEXMAT projekt ezen a ponton avatkozik be: a spanyolországi tesztüzem során azt vizsgálják, hogyan alakítható át a fogyasztói magatartás technológiai eszközök segítségével.

A valenciai kísérleti terep: Mango és Tendam a frontvonalban

A projekt egyik legfontosabb helyszíne Valencia városa, amely egyfajta „élő laboratóriumként” szolgál a rendszer számára. A kísérlet nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy két spanyol divatórás, a Mango és a Tendam (olyan márkák tulajdonosa, mint a Springfield, a Women’secret és a Cortefiel) is aktívan részt vesz a folyamatban.

A projektben részt vevő vállalatok és önkormányzatok célja egy olyan zárt láncú rendszer kialakítása, amelyben a textil nem hulladékként, hanem másodlagos nyersanyagként jelenik meg. A partnerek között szerepel az Aimplas (Műanyagtechnológiai Intézet) is, amely a technikai háttérért, többek között a textíliák azonosításáért és válogatási mechanizmusaiért felel.

Hogyan működik a rendszer? Digitális tokenek és okoskonténerek

A TEXMAT rendszer alapja az interaktivitás és a jutalmazás. A hagyományos gyűjtőkonténerekkel ellentétben itt „okos” gyűjtőpontokat alkalmaznak, amelyek képesek kommunikálni a felhasználók okostelefonjaival. A folyamat a következőképpen épül fel:

  1. Azonosítás: A vásárló egy dedikált mobilalkalmazás segítségével regisztrálja a leadni kívánt ruhadarabokat.

  2. Leadás: A textíliákat a kijelölt okoskonténerekbe helyezik el, amelyek rögzítik a tranzakciót.

  3. Jutalmazás: A leadott mennyiség és minőség alapján a felhasználók digitális jutalmakat – például pontokat, kedvezménykuponokat vagy digitális tokeneket – kapnak.

Ezek a jutalmak később beválthatók a projektben részt vevő márkák üzleteiben (például a Mango vagy a Tendam boltjaiban), vagy egyéb fenntarthatósági szolgáltatásokra fordíthatók. Ez a módszer közvetlenül ösztönzi a vásárlót arra, hogy a lineáris fogyasztási modell (vásárlás-használat-kidobás) helyett a körforgásos modellt válassza.

Finnország: Az ipari automatizáció és a digitális útlevél

Míg a spanyolok a begyűjtést forradalmasítják, a finnországi pilot projekt a folyamat technológiai „agyát” fejleszti. Finnország – a VTT (Teknologian tutkimuskeskus VTT Oy) kutatóközpont vezetésével – az ipari léptékű, nagy pontosságú válogatásra és a digitális adatkezelésre összpontosít.

A finn pilot kulcselemei:

  1. Nagysebességű szenzoros válogatás: Finnországban tesztelik azokat az infravörös (NIR) szenzorokat és mesterséges intelligencia (AI) algoritmusokat, amelyek képesek a futószalagon száguldó textíliákat anyagösszetétel (pl. pamut, poliészter, poliamid) szerint különválogatni.

  2. Digitális Termékútlevél (DPP) integráció: A finn kutatók dolgozzák ki azt a módszertant, amellyel a ruhákba épített chipek vagy kódok (DPP) adatait a válogató gépek valós időben beolvassák. Ez lehetővé teszi a 100%-os pontosságú szelektálást, ami elengedhetetlen a vegyi újrahasznosításhoz.

  3. Extrém körülmények és logisztika: Finnországban azt is vizsgálják, hogyan alakítható ki hatékony logisztikai lánc a ritkábban lakott területeken, és hogyan befolyásolja a gyűjtött textil minőségét az északi klíma (nedvesség, hideg).

Kényszerpályán a divatipar: A 2025-ös uniós határidő

A TEXMAT projekt nem csupán egy önkéntes környezetvédelmi kezdeményezés, hanem válasz egy sürgető jogszabályi kötelezettségre. Az Európai Unió hulladékgazdálkodási keretirányelve szerint 2025. január 1-jétől minden tagállam számára kötelező lesz a textilhulladék elkülönített gyűjtése.

Jelenleg az európai textiltermékek jelentős része a vegyes kommunális hulladékba kerül, ami lehetetlenné teszi az újrahasznosításukat. A spanyolországi pilot projektben tesztelt modell segíthet abban, hogy a tagállamok képesek legyenek teljesíteni a kvótákat. A rendszer segítségével nemcsak a begyűjtött mennyiség növelhető, hanem a textíliák tisztasága és válogathatósága is javul, ami elengedhetetlen a mechanikai vagy kémiai újrahasznosításhoz.

A technológiai háttér: Aimplas és az uniós támogatás

A projekt technológiai gerincét az Aimplas kutatói dolgozták ki. A kutatás fókuszában a textíliák automatizált válogatása áll, amely szenzoros technológiát (például közeli infravörös spektroszkópiát – NIR) használ az anyagösszetétel (pamut, poliészter, kevert szálas anyagok) pontos meghatározására.

A kezdeményezés a Horizon Europe program keretében valósul meg, amely az EU elsődleges kutatási és innovációs finanszírozási eszköze. A TEXMAT projekt (teljes nevén: Advanced sensor-based sorting for textile recycling) célja, hogy 2027-ig bezárólag olyan piacképes megoldásokat szállítson, amelyek Európa-szerte skálázhatók.


🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

 

Image by Linda Lioe from Pixabay

Previous articleGázai övezet: Több százezer tonna hulladék alatt fuldoklik az övezet
Next articleA napelem-bumm piszkos titka: Hogyan kerüljük el az újrahasznosíthatatlan hulladékhegyeket?

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Helló! Miben segíthetek ma?