Rio de Janeiro, a világ egyik legismertebb metropolisza, naponta vívja meg harcát a modern kor egyik legnagyobb ellenségével: a szeméttel. Míg a város elegáns negyedeiben a COMLURB narancssárga ruhás munkásai tartják a rendet, a meredek domboldalakon fekvő favelákban a hulladékkezelés gyakran a közösségek önszerveződésén és az informális szektoron múlik. A város naponta mintegy 10 000 tonna hulladékot termel, amelynek kezelése nemcsak logisztikai, hanem súlyos társadalmi és gazdasági kérdés is.
Rio de Janeiro hulladékgazdálkodásáért a COMLURB (Companhia Municipal de Limpeza Urbana) felel, amely Latin-Amerika legnagyobb köztisztasági vállalata. A szervezet több mint 20 000 alkalmazottat foglalkoztat, és flottája naponta járja be a város utcáit. Azonban Rio kettős arca – a formális „aszfaltváros” és az informális favelák – a szemétszállítás hatékonyságában is megmutatkozik.
A gigantikus feladat: 10 000 tonna naponta
A mennyiségi adatok rávilágítanak a kihívás léptékére. Rio de Janeiro lakossága és az ide látogató turisták naponta átlagosan 10 000 tonna szilárd hulladékot produkálnak. Ennek a tömegnek a jelentős része a háztartásokból származik, de a tengerpartok (például Copacabana és Ipanema) tisztán tartása is hatalmas erőforrásokat igényel.
A gyűjtés hatékonysága azonban területenként változó. Míg a sík terepen fekvő városrészekben a lefedettség szinte teljes, a favelákban – ahol Rio lakosságának mintegy 23-25%-a él – a geográfiai akadályok (szűk sikátorok, meredek lépcsősorok) megakadályozzák a hagyományos kukásautók bejutását.
Logisztikai rémálom és a „Garis Comunitários”
A favelák hulladékkezelése speciális megoldásokat követel. Mivel a nagy teherautók nem tudnak felkapaszkodni a dombokra, a COMLURB úgynevezett „Eco-pontokat” (Eco-pontos) hozott létre a telepek bejáratánál. A lakóknak ide kellene lehozniuk a szemetet, ám a távolság és a meredek terep miatt ez sokszor elmarad, ami illegális szemétlerakatok kialakulásához vezet a vízelvezető csatornákban.
A probléma kezelésére hozták létre az úgynevezett „Garis Comunitários” (közösségi takarítók) rendszerét. Ezek a helyi lakosokból álló csapatok kisebb járművekkel, kézikocsikkal vagy akár kézzel gyűjtik össze a szemetet a favelák mélyéről, és juttatják el a gyűjtőpontokig. Jelenleg Rio mintegy 140 favelájában működik ilyen szervezett közösségi szolgáltatás, amely a 1990-es állami törvényekre és a 2010-es Nemzeti Szilárdhulladék-politikára (PNRS) épül.
A szemét útja: Gramachótól Seropédicáig
Rio hulladékgazdálkodásában 2012 mérföldkő volt. Ekkor zárták be a hírhedt Jardim Gramacho lerakót, amely évtizedekig Latin-Amerika legnagyobb nyitott szeméttelepe volt. A bezárás célja a környezeti terhelés csökkentése volt, mivel a bomló szemétből származó csurgalékvíz közvetlenül a Guanabara-öblöt szennyezte.
Ma a város szemetét a CTR Rio (Centro de Tratamento de Resíduos) nevű modern hulladékkezelő központba szállítják, amely Seropédica településen található, mintegy 70 kilométerre a belvárostól. Ez a létesítmény már modern szigeteléssel és gázkinyerő rendszerrel rendelkezik, de a szállítási költségek és a távolság jelentősen megdrágította a rendszert.
Szemétdíj és finanszírozás: Ki fizeti a számlát?
Rio de Janeiróban a szemétszállítási szolgáltatást a Taxa de Coleta de Lixo (TCL), azaz a szemétszállítási díj finanszírozza. Ez a díj nem önálló számlán érkezik, hanem a városi ingatlanadóba (IPTU) van beépítve.
A díjazás alapvető jellemzői:
-
Zónaalapú árazás: A díj mértéke függ az ingatlan elhelyezkedésétől és méretétől. A gazdagabb déli zóna (Zona Sul) lakói magasabb hozzájárulást fizetnek.
-
Mentességek: A legalacsonyabb jövedelmű területeken, különösen a nem regisztrált favelákban, a lakók gyakran mentesülnek az IPTU (és így a TCL) megfizetése alól, ami finanszírozási rést okoz a rendszerben.
-
Kereskedelmi díjak: A nagy hulladéktermelőknek (szállodák, éttermek, plázák) külön szerződést kell kötniük a COMLURB-bal vagy magáncégekkel a napi 120 litert meghaladó mennyiség elszállítására.
A „Catadores” szerepe: Az informális újrahasznosítás
A hivatalos adatok szerint Rio újrahasznosítási aránya alacsony, azonban a valóságban ez az arány sokkal magasabb köszönhetően a catadores-eknek (hulladékválogatóknak). Ezek az egyéni vállalkozók vagy szövetkezetekbe tömörült munkások végzik a városi papír-, műanyag- és fémhulladék válogatásának nagy részét.
A 2010-es szövetségi törvény (PNRS) elismeri a munkájukat, és előírja, hogy az önkormányzatoknak integrálniuk kellene őket a hivatalos láncba. Rio de Janeiróban jelenleg több tucat újrahasznosító szövetkezet működik, amelyek közvetlen szerződésben állnak a várossal, segítve a fenntarthatósági célok elérését.
Összegzés
Rio de Janeiro hulladékgazdálkodása folyamatos egyensúlyozás a modern technológia és a mélyszegénységben élő közösségek valósága között. Bár a CTR Rio megnyitása környezetvédelmi siker, a favelák belső logisztikája és a szemétszállítási díjak beszedésének egyenetlensége továbbra is napi szintű kihívást jelent. A jövő kulcsa a közösségi tisztasági felelősök és a catadores-ek még szorosabb integrációja a hivatalos városi gépezetbe.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti elemzés (RioOnWatch): Waste Management in Rio: A Struggle Between Official Services and Favela Initiatives
-
Hivatalos városi oldal (COMLURB): Companhia Municipal de Limpeza Urbana – Rio de Janeiro
