Miközben a világ a műanyagszennyezés okozta ökológiai katasztrófa szélén áll, a petrolkémiai óriásvállalatok egy új megváltó technológiát hirdetnek: a kémiai újrahasznosítást. A Center for Climate Integrity (CCI) múltévi jelentése azonban rávilágít, hogy ez a megoldás nem technológiai áttörés, hanem egy évtizedek óta tartó PR-stratégia legújabb állomása. A dokumentum szerint a módszer energiaigényes, környezetszennyező, és valójában alig járul hozzá az új műanyagok előállításához.
A CCI jelentése szerint a műanyagipar ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint az 1980-as években a mechanikai újrahasznosítás esetében. Akkor az iparág tudta, hogy a mechanikai módszer gazdaságilag és technikailag életképtelen a legtöbb műanyagfajta esetében, mégis globális kampányt épített rá, hogy elkerülje a korlátozó szabályozásokat. Most, hogy a mechanikai újrahasznosítás globális aránya továbbra is 9% alatt marad, a szektor a kémiai újrahasznosítást (Advanced Recycling) állítja be a körforgásos gazdaság alapkövének.
Mi az a „fejlett újrahasznosítás” és mi vele a probléma?
A fejlett vagy kémiai újrahasznosítás gyűjtőfogalom, amely leggyakrabban a pirolízist és a gázosítást takarja. Ezek a folyamatok rendkívül magas hőmérsékleten, oxigénhiányos környezetben bontják le a műanyaghulladékot polimerekké vagy alapvető vegyi anyagokká. A CCI jelentése azonban három kritikus ponton cáfolja a technológia hasznosságát:
-
Nem „újrahasznosítás”, hanem égetés: A jelentés adatai szerint a vegyi úton feldolgozott műanyag jelentős részét – egyes becslések szerint több mint 80%-át – nem új műanyaggá alakítják, hanem ipari üzemanyagként égetik el. Ez a „műanyagból üzemanyag” (plastic-to-fuel) folyamat nem zárja be a kört, hanem fosszilis alapú légszennyezést generál.
-
Mérgező melléktermékek: A folyamat során jelentős mennyiségű veszélyes hulladék, például dioxinok, nehézfémek és policiklusos aromás szénhidrogének keletkeznek. Egy átlagos üzem esetében a bemeneti hulladék súlyának akár 20-30%-a is mérgező hamuként vagy iszapként végezheti.
-
Energiahatékonysági deficit: A műanyag molekulák szétbontása annyi energiát igényel, hogy az eljárás szén-dioxid-lábnyoma gyakran nagyobb, mintha új műanyagot gyártanának kőolajból.
Mennyiségi adatok a kudarcról
A CCI jelentése rávilágít a szakadékra az iparági ígéretek és a valóság között. Míg a nagyvállalatok milliárdos beruházásokról beszélnek, a számok mást mutatnak:
-
Be nem váltott kapacitások: Az Egyesült Államokban bejelentett 48 nagyszabású vegyi újrahasznosító projektből csupán maroknyi üzemel jelenleg is, és azok is messze a névleges kapacitásuk alatt teljesítenek.
-
Alacsony hatásfok: A pirolízis során nyert olajnak gyakran csak a 5-10%-a alkalmas arra, hogy valóban új műanyag készüljön belőle, a többi túl szennyezett vagy túl alacsony minőségű a petrolkémiai finomítók számára.
-
A „tömegmérleg” trükkje: A jelentés leleplezi a „mass balance” könyvelési módszert, amellyel a cégek papíron akkor is 100% újrahasznosított tartalmat igazolhatnak egy terméken, ha abba fizikailag csak elenyésző mennyiségű másodnyersanyag került.
Lobbi és jogi kiskapuk
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása a szabályozási környezet tudatos manipulálása. Az Amerikai Kémiai Tanács (ACC) és más lobbiszervezetek eddig legalább 24 amerikai államban elérték, hogy a kémiai újrahasznosítást ne „hulladékkezelésnek”, hanem „gyártásnak” minősítsék.
Ez a látszólag szemantikai különbség súlyos következményekkel jár:
-
Az üzemek így mentesülnek a szigorúbb hulladékégetési és környezetvédelmi előírások alól.
-
Hatalmas állami támogatásokhoz és adókedvezményekhez jutnak, amelyeket eredetileg a valódi környezetbarát technológiák számára különítettek el.
Összegzés: A valódi megoldás elnyomása
A CCI konklúziója egyértelmű: a kémiai újrahasznosítás népszerűsítése arra szolgál, hogy fenntartsa a „végtelenített műanyaggyártás” illúzióját. Amíg a közvélemény hisz abban, hogy a technológia majd megoldja a problémát, addig nem kényszeríthető ki a műanyaggyártás abszolút csökkentése (reduction). A jelentés felszólítja a törvényhozókat, hogy fejezzék be a technológia közpénzből történő támogatását, és koncentráljanak az egyszer használatos műanyagok kivezetésére.
Forrás: Eredeti jelentés és hír (Center for Climate Integrity): 
The Fraud of Advanced Recycling – Full Report
Háttér: Mi az a Center for Climate Integrity (CCI)?
A Center for Climate Integrity egy amerikai nonprofit szervezet, amelynek elsődleges célja a fosszilis tüzelőanyag-gyártók és a petrolkémiai ipar elszámoltatása az éghajlatváltozással, valamint a környezetszennyezéssel kapcsolatos tevékenységükért.
Főbb tevékenységi köreik:
-
Vállalati elszámoltathatóság: A CCI kutatásai és kampányai arra fókuszálnak, hogy a nagyvállalatok (úgynevezett „Big Oil”) tudatosan félrevezették-e a közvéleményt és a döntéshozókat termékeik környezeti hatásaival kapcsolatban.
-
Tényfeltáró jelentések: A szervezet olyan nagy horderejű dokumentumokat hozott nyilvánosságra – mint például a „The Fraud of Plastic Recycling” –, amelyek belső iparági iratokra támaszkodva bizonyítják: a műanyagipar már évtizedekkel ezelőtt tisztában volt az újrahasznosítás technikai korlátaival.
-
Jogi és szakpolitikai támogatás: Stratégiai segítséget nyújtanak önkormányzatoknak és állami szerveknek olyan kártérítési perekben, amelyek célja a klímaváltozás okozta károk költségeinek áthárítása az adófizetőkről a szennyezést okozó vállalatokra.
-
Célkitűzés: A szervezet álláspontja szerint a körforgásos gazdaság és a klímavédelem csak akkor valósulhat meg, ha a vállalatok jogi felelősséget vállalnak a múltbeli és jelenlegi megtévesztő marketingstratégiáikért.
A kép illusztráció!
