India a világ egyik leggyorsabban bővülő építőiparát tudhatja magáénak, azonban a látványos infrastrukturális fejlődés árnyékában egy kezelhetetlen méretű hulladékhegy növekszik. Míg az ország évente több százmillió tonna építési és bontási (C&D) hulladékot termel, az újrahasznosítási arány alig éri el az 1 százalékot. A szakértők figyelmeztetnek: ha nem történik radikális váltás a szabályozásban és a közbeszerzési gyakorlatban, az illegális lerakók elpusztítják India maradék vizes élőhelyeit és erdőit.
Az indiai városfejlesztés intenzitása miatt az építési és bontási hulladék (Construction and Demolition Waste – C&D) kezelése az ország egyik legsúlyosabb környezetvédelmi kihívásává vált. Bár a kormány már 2016-ban bevezette a specifikus hulladékgazdálkodási szabályokat, a végrehajtás akadozik, a nyersanyagigény pedig továbbra is a természetes erőforrások – például a folyami homok és a kőzet – kimerítése felé hajtja az ipart.
Mennyiségi adatok: A láthatatlan hulladékhegyek
A hulladék mennyiségére vonatkozó adatok között jelentős eltérések mutatkoznak a hivatalos állami statisztikák és a független kutatóintézetek becslései között, ami már önmagában jelzi a nyomonkövetési rendszer hiányosságait.
-
Hivatalos becslés: A központi szervek (CPCB) korábban évi 12-15 millió tonnára tették a C&D hulladék mennyiségét.
-
Reális iparági adatok: Újabb elemzések szerint India évente körülbelül 150 millió tonna építési törmeléket termel.
-
Kutatói becslések: Egyes környezetvédelmi szervezetek szerint a valós szám elérheti az évi 712 millió tonnát is, figyelembe véve a nem regisztrált bontásokat és a kisléptékű felújításokat.
Ebből a hatalmas mennyiségből az indiai építőipar jelenleg csupán a törmelék 1%-át hasznosítja újra hivatalos keretek között. Összehasonlításképpen: számos fejlett országban ez az arány eléri a 70-90%-ot.
Szabályozási kudarc és az önkormányzatok felelőssége
A 2016-os Construction and Demolition Waste Management Rules elvileg szigorú kereteket szab: az önkormányzatoknak (Urban Local Bodies – ULBs) kötelező lenne kijelölt gyűjtőhelyeket fenntartaniuk és újrahasznosító üzemeket létesíteniük. A valóságban azonban:
-
Hiányzó infrastruktúra: A legtöbb indiai városban nincsenek kijelölt lerakóhelyek, így a kivitelezők az éj leple alatt tavakba, vizes élőhelyekre vagy az út szélére borítják a törmeléket.
-
Logisztikai nehézségek: A hulladék szállítása drága, és a városi hatóságok gyakran nem biztosítanak megfelelő begyűjtési szolgáltatást a kisebb építkezések számára.
-
Helyi szintű mulasztás: Sok önkormányzat még mindig nem dolgozott ki cselekvési tervet a C&D hulladék kezelésére, annak ellenére, hogy ezt törvény írja elő.
A körforgásos gazdaság lehetőségei: RA és RCA
Az építőipari technológia rendelkezésre állna a probléma megoldására. Az építési törmelék feldolgozásával két fő típusú másodnyersanyag nyerhető:
-
Recycled Aggregates (RA): Újrahasznosított adalékanyagok, amelyek alkalmasak útépítési alapokhoz és nem teherhordó szerkezetekhez.
-
Recycled Concrete Aggregates (RCA): Magasabb minőségű betonhulladékból származó adalékanyag, amely szerkezeti betonban is felhasználható lenne.
A NITI Aayog (India stratégiai tervező testülete) szerint az újrahasznosított anyagok használata 20-30%-kal csökkenthetné az építőipar karbonlábnyomát és megvédené a folyómedreket a romboló hatású homokbányászattól.
Miért nem veszik az újrahasznosított anyagokat?
Annak ellenére, hogy az újrahasznosított tégla, térkő és betontermékek környezetbarátok, a piac nem fogadja be őket kellő sebességgel. Ennek fő okai:
-
Adóügyi hátrányok: Korábban a természetes alapanyagok adóterhe alacsonyabb volt, mint az újrahasznosított termékeké, ami versenyhátrányt okozott a feldolgozóknak.
-
Minőségi aggályok: A kivitelezők és mérnökök körében él egy tévhit, miszerint az újrahasznosított anyag „gyengébb”, mint a természetes kőzet, annak ellenére, hogy a Bureau of Indian Standards (BIS) már jóváhagyta bizonyos felhasználási módjaikat.
-
Közbeszerzési hiányosságok: Bár elméletileg a közműépítéseknél kötelező lenne legalább 10-20% újrahasznosított anyagot használni, a gyakorlatban ezt ritkán ellenőrzik vagy kérik számon.
Szükséges lépések a jövőre nézve
A Moneylife elemzése szerint a válság megoldásához három területen kell beavatkozni:
-
Kötelező érvényű beszerzés: Az állami projektekben (utak, metróépítések, középületek) kötelezővé kell tenni az újrahasznosított termékek használatát.
-
Tipping fee és bírságok: Szigorú pénzügyi büntetést kell kiszabni az illegális lerakásra, és támogatni kell azokat a vállalkozásokat, amelyek újrahasznosító üzemeket működtetnek.
-
Adatszolgáltatási reform: Egy egységes, digitális nyomonkövetési rendszert kell bevezetni, amely az építési engedély kiadásától a hulladék sorsáig követi az anyagokat.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
NITI Aayog – Circular Economy in Municipal Solid Waste: Strategy Paper on Resource Efficiency
-
CSE India (Centre for Science and Environment): C&D Waste Recycling Status Report
