Egy friss, átfogó kutatás rávilágított arra, hogy a tengeri műanyagszennyezés legdominánsabb formáját a kutatási és szakpolitikai kontextusban is gyakran alulreprezentált nanoműanyagok jelenthetik az Észak-Atlanti-óceánban. A holland és német kutatók által végzett, az Európai Kutatási Tanács (ERC) által támogatott vizsgálat megdöbbentő adatokkal szolgál: a láthatatlan részecskék tömege messze meghaladhatja a makro- és mikroműanyagok együttes mennyiségét.
A környezetben található műanyagokat méretük alapján kategorizálják. Míg a makroműanyagok az 5 milliméternél nagyobb darabokat jelentik, a hivatalos definíció hiánya ellenére a konvenció szerint az 1 mikronnál (azaz 0,001 milliméternél) kisebb részecskéket nevezzük nanoműanyagoknak. Ezek a rendkívül apró részecskék esetenként célzott gyártás eredményei, de sokkal gyakrabban a nagyobb műanyagok lebomlásából – például gumiabroncsok kopásából, szintetikus textíliák mosásából, vagy a napfény és a fizikai súrlódás hatására aprózódó hulladékokból – keletkeznek.
Az Európai Unió elkötelezett a műanyagszennyezés felszámolása mellett a 2018-ban, a körforgásos gazdasági cselekvési terv részeként elfogadott műanyagstratégiáján keresztül. A nanoműanyagok megbízható észlelésének és szabványosított mérésének nehézségei miatt azonban az uniós szakpolitika jelenleg – hacsak nem rendelkezik kifejezetten másként – a mikroműanyagok egy frakciójaként kezeli őket.
A kutatás módszertana: 12 helyszín és 3 vízmélység
A kutatócsoport 12 különböző helyszínen vett vízmintákat az Észak-Atlanti-óceánon, a szubtrópusi áramlatoktól (gyre) egészen a Északi-tenger déli részéig. Minden állomáson több mélységben végeztek méréseket:
-
A felszíni, kevert rétegben (a felszíntől számított 10 méteren belül)
-
A köztes rétegben (1 kilométeres mélységben)
-
A fenékközeli rétegben (a tengerfenéktől számított 30 méteren belül).
A minták feldolgozása során a 0,001 milliméternél kisebb részecskéket tömegspektrometriás eljárással vizsgálták, amely pontos adatokat szolgáltatott a műanyagok típusáról és mennyiségéről.
Koncentrációk és a legfőbb műanyagtípusok
Az eredmények szerint a nanoműanyagok minden vizsgált helyszínen és mélységben jelentős mennyiségben jelen voltak:
-
A legmagasabb átlagos koncentrációt a felszíni kevert rétegben mérték: 18,1 milligramm/köbméter (mg/m³).
-
Ez az érték a köztes rétegben 10,9 mg/m³-re, míg a fenékközeli rétegben 5,5 mg/m³-re csökkent.
-
A part menti sekélyebb (self) területeken a kevert réteg koncentrációja elérte a 25,0 mg/m³-t, ami alátámasztja azt a megfigyelést, hogy a nanoműanyagok a folyókon keresztül, a partokról közvetlenül, vagy akár a levegőben nagyobb távolságokat megtéve jutnak az óceánba.
A kimutatott nanoműanyagok túlnyomó többsége három típusba tartozott: PET (polietilén-tereftalát), PS (polisztirol) és PVC (polivinil-klorid). Ezek eloszlása azonban egyenetlen volt. A köztes (1 km-es) mélységben a szubtrópusi áramlaton belüli helyszíneken a PET koncentrációja 2,5-szer magasabb volt, mint az áramlaton kívül, míg a PVC és a PS esetében nem volt jelentős különbség. A PET koncentrációja minden mélységben viszonylag állandó maradt, a többi műanyagtípusé viszont jelentősen csökkent, a fenékközeli rétegben már csak minimális szintet elérve.
Megdöbbentő becslések: 15,2 megatonna nanoműanyag
A kutatók a nyílt óceáni (a part menti selfektől távolabbi) helyszíneken talált koncentrációkat összevetették a makro- és mikroműanyagokra vonatkozó modellekkel. A kapott adatok alapján megbecsülték az Észak-Atlanti-óceán kevert rétegében (az északi szélesség 8,5° és 55° között) lévő nanoműanyagok teljes tömegét:
-
Az áramlaton belüli adatok alapján 15,20 megatonna (Mt) nanoműanyagot becsültek.
-
Az áramlaton kívüli adatok alapján ez az érték 11,73 Mt.
Ezek a számok drámai kontrasztban állnak egy nemrégiben készült tanulmánnyal, amely a makro- és mikroműanyagok teljes tömegét ugyanebben a rétegben az áramlaton belül mindössze 0,31 Mt-ra, azon kívül pedig 0,05 Mt-ra becsülte. A kutatók kiemelik: az eredmények arra utalnak, hogy a korábbi becslésekből kihagyott nanoműanyagok jelentősen nagyobb mértékben járulnak hozzá az óceánok teljes műanyagtömegéhez, mint a makro- és mikroműanyagok együttvéve, ezért sürgős szükség van a dinamikájuk további kutatására.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti, állami (EU) hírforrás (Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága): Do nanoplastic particles make up the majority of North Atlantic plastic pollution?