A Fekete-tenger 30 éves hulladékválsága: Kezelhetetlen szeméthegyek a török partvidéken

A Fekete-tenger keleti partvidékének törökországi települései évtizedek óta egy egyre súlyosbodó, ám nagyrészt észrevétlen ökológiai katasztrófával – a szilárd hulladék kezelésének teljes megoldatlanságával – küzdenek. A több mint harminc éve húzódó probléma ismét a figyelem középpontjába került, miután a Környezetvédelmi, Városfejlesztési és Klímaváltozási Minisztérium 2026. április 22-én több mint 2,3 millió török lírára büntetett egy helyi önkormányzatot. A helyzet azonban nem egyedi: Ardeşen, Arhavi, Borçka, Hopa, Kemalpaşa, Çamlıhemşin és Pazar térségében a mindennapos gyakorlat az úgynevezett „vad tárolás”, ami a szemét természetben való ellenőrizetlen, mindenfajta környezetvédelmi óvintézkedést nélkülöző felhalmozását jelenti.

Rendszerszintű probléma és az intézményi zsákutca

A szilárd hulladék problémája a régióban nem pusztán lokális környezetvédelmi kérdés, hanem egy évtizedes intézményi patthelyzet eredménye. A Rize tartománybeli Fındıklı önkormányzatára kiszabott 2 346 000 török lírás (TRY) bírság, amelyet a hulladék nyílt területen történő lerakásáért szabtak ki, csak a jéghegy csúcsa.

A regionális megoldás keresése nem új keletű. Kezdetben, 2007 és 2008 között Trabzon szilárd hulladékát egy Sürmene területén lévő tárolóban helyezték el, ám ezt kapacitásproblémák és súlyos környezeti hatások miatt végül le kellett állítani. Ennek orvoslására 2014-ben hozták létre a Trabzon és Rize Tartományok Helyi Önkormányzatainak Szilárd Hulladék Létesítményépítő és Üzemeltető Szövetségét (TRABİKAP). A szervezet célja az volt, hogy a szétszórt hulladéklerakókat központosítsa, és áttérjen egy szabályos tárolási rendszerre. Araklıban létre is hoztak egy integrált létesítményt, de ez nem egy hagyományos hulladékégető és energiatermelő üzem; a hulladékot elsősorban összegyűjtik, szétválogatják, majd hagyományos tárolási módszerekkel ártalmatlanítják.

Bár a TRABİKAP ma 29 tagot számláló önkormányzati szövetségként működik, ez a struktúra nem fedi le a keleti Fekete-tengeri régió keleti részén található számos körzetet, így azok magukra maradtak a problémával.

Fındıklı: Napi 13 tonna szemét és a bürokrácia útvesztői

Ercüment Şahin Çervatoğlu, aki 2019 óta Fındıklı polgármestere, hangsúlyozza, hogy a hulladékprobléma pártpolitikán felül álló ügy. A „vad tárolás” gyakorlata az egymást váltó politikai adminisztrációk idején egyaránt jellemző volt. A polgármester rámutatott a pénzügyi realitásokra is: egy hulladékégető és energiakonverziós üzem költsége minimum 25 millió eurónál kezdődik, ami egy helyi önkormányzat költségvetéséből kigazdálkodhatatlan.

Fındıklı önkormányzata 2019 óta folyamatosan, ám sikertelenül igényel állami földterületet egy komposztáló létesítmény létrehozására, amelynek a lakott területektől távol kellene megépülnie. Az önkormányzat a saját hatáskörén belül igyekszik enyhíteni a helyzeten: létrehoztak egy 1000 négyzetméteres fedett csomagolóanyag-gyűjtő központot, elkezdték a háztartási hulladék (papír, karton, fém, műanyag) szelektív gyűjtését, és ketreceket helyeztek ki a PET-palackok számára.

A körzetben naponta 13 tonna hulladék keletkezik, amelynek elszállítására mindössze két teherautó áll rendelkezésre. Mivel a minisztériumtól évek óta nem kapnak járműveket, Fındıklı kényszermegoldáshoz folyamodott: a hulladékot tonnánként körülbelül 3000 líráért átadják Rize Különleges Tartományi Igazgatóságának, amely azt továbbadja a TRABİKAP-nak. Ez a rendszer azonban rendkívül sérülékeny: az átrakóállomás hétvégén és ünnepnapokon zárva tart, vagy éppen kapacitáshiányra hivatkozva nem fogadja a szemetet, ami miatt az önkormányzat nem tudja hova tenni a felgyülemlett hulladékot.

Hopa: Húsz éve a hegytetőkön és az utak mentén landol a szemét

Utku Cihan, Hopa 2024-ben megválasztott polgármestere szerint a „vad tárolás” problémája mintegy 20 éve tart a körzetben. A hulladékot utak mentén, üres területeken és hegytetőkön hagyják. Hopa esete azért is kritikus, mert tárolóterületük közvetlenül a tenger és az út mellett található. A probléma a szárazföldi körzeteket is érinti; Artvin önkormányzata például egy hegytetőre viszi, majd ott elégeti a szemetet.

Hopa is megpróbált csatlakozni a TRABİKAP-hoz, figyelembe véve a logisztikai ésszerűséget, ám jelentkezésüket a szövetség azzal az indokkal utasította el, hogy „jelenleg nincs terjeszkedési víziójuk”. A probléma regionális megoldására még 2007-ben létrehozták a Çoruh-medencei Fejlesztési Szövetséget (ÇOKAB), amely még európai uniós forrásokat is nyert, azonban a projekt megrekedt, és az újrahasznosító létesítmény nem épült meg. Cihan kiemelte: a rentábilis működéshez egy ilyen üzemnek naponta 100-150 tonna hulladékot kellene feldolgoznia. Mivel Hopa egész területén naponta csupán 25 tonna szemét keletkezik, elengedhetetlen lenne a szomszédos körzetek (Arhavi, Borçka, Kemalpaşa) bevonása. A polgármester eddig 19 alkalommal nyújtott be területigénylést az államhoz, de egyetlen négyzetmétert sem kaptak.

Arhavi és a kihasználatlan lehetőségek

Ataselim, Arhavi polgármestere rámutatott az elmúlt évtizedek mulasztásaira. Kiemelte, hogy a korábban létrehozott önkormányzati szövetségek működésképtelenek maradtak. Saját tapasztalata szerint az egyik szövetség 15 éven át ígérte egy hulladékkezelő rendszer kiépítését, de egyetlen lépést sem tettek az ügy érdekében. Ataselim szerint a hulladékválogató rendszer ugyanolyan alapvető szükséglet, mint a víz- vagy a csatornahálózat, és ennek hiányában „el fogják pusztítani a Fekete-tengert”. Arhaviban jelenleg is dolgoznak egy olyan létesítmény kialakításán, amely egyszerre biztosítaná a hulladék tárolását és az energiatermelést, de ehhez is széles körű regionális összefogás szükséges.

Ardeşen és Borçka: Magas költségek és szemét a folyóparton

Enver Atagün, Ardeşen polgármestere az elszállítás nehézségeit hangsúlyozta. Jelenleg a hulladékot a szomszédos Trabzon tartományba, Yomrába szállítják, amely a legközelebbi egészségügyi hulladéklerakó. Az ottani tároló azonban megtelt, a szállítási és ártalmatlanítási díjak pedig rendkívül magasak. A személyzeti vagy kapacitásproblémák miatti fennakadások okán az önkormányzat gyakran kényszerül arra, hogy a szemetet a korábbi, már bezárt szeméttelepek területére öntse. Atagün szerint a távolság és az üzemanyagköltségek miatt a háztartási szelektív gyűjtés kiterjesztése lenne az elsődleges lépés.

Borçka helyzete talán még kétségbeejtőbb. Ercan Orhan polgármester elmondása szerint 41 falu szemetét kénytelenek „vad tárolás” keretében a Çoruh folyó partján elhelyezni, majd azt egyszerűen földdel betakarni. Sem Erzurum, sem Trabzon irányából nem kaptak pozitív választ az együttműködésre, a lerakóval szemben lévő település lakói pedig folyamatosan szenvednek a kialakult állapottól.

Állami beavatkozás nélkül nincs megoldás

A keleti Fekete-tenger térségének szilárdhulladék-kezelése több mint 30 éve meghaladja a helyi önkormányzatok kapacitását, és átfogó regionális koordinációt igényelne. Az integrált rendszer hiányában a települések töredezett, ideiglenes módszerekkel, gyakran kényszermegoldásokkal próbálnak megszabadulni a hulladéktól, ami végeredményben csak a szemét helyének megváltoztatását jelenti, nem pedig a problémának a megszüntetését. A helyi vezetők egyetértenek abban: amíg a központi kormányzat nem avatkozik be közvetlenül földterületek biztosításával és megfelelő infrastrukturális beruházásokkal, a Fekete-tenger hulladékválsága tartósan megoldatlan marad.

 Hivatalos források és hivatkozások:  

• Eredeti cikk: Bianet – The Black Sea’s 30-year waste knot

• Állami intézmény hivatalos oldala (Törökország Környezetvédelmi, Városfejlesztési és Klímaváltozási Minisztériuma): csb.gov.tr

• Image by Salih Seçkin from Pixabay