Akkumulátor hulladékstátusz: perre megy az ALTEO két cége a nógrádi bírságok ellen

Az akkumulátor hulladékstátusz kérdése ritkán kerül tőzsdei hírfolyamba, most mégis ez történt. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. 2026 szeptemberének elején a Budapesti Értéktőzsde honlapján közleményben tájékoztatta a befektetőket arról, hogy két érdekeltsége bírósághoz fordult a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal hulladékgazdálkodási bírságot kiszabó határozatai ellen. A jogvita magja nem egy adminisztratív formaság: azon a kérdésen áll vagy bukik, hogy egy használt lítiumion-akkumulátoregység mikor szűnik meg termék lenni, és mikor válik – jogi értelemben – hulladékká. Ez a kérdés ma Magyarországon több száz megawattóra energiatárolási kapacitás sorsát és az egész second-life üzletág mozgásterét érinti.

Két külön per, 54,4 millió forint bírság

A közlemény szerint az ALTEO Nyrt. leányvállalata, az ALTEO Circular Kft., valamint az annak többségi tulajdonában álló Peregium Green Zrt. külön-külön indított közigazgatási pert a rájuk vonatkozó hatósági határozatok ellen.

A kiszabott bírságok:

• Peregium Green Zrt.: 50,2 millió forint
• ALTEO Circular Kft.: 4,2 millió forint

A hatóság indokolása a közlemény szerint három elemből áll: az akkumulátorok besorolásához kapcsolódó kötelezettség elmulasztása, vagyis a hulladékstátuszba való átsorolás elmaradása; az egységek termékként történő kezelése; valamint termékként való elszállításuk.

A társaságok szakmai alapon vitatják az akkumulátorok hulladékká minősítését, a Peregium Green esetében pedig a bírságalapként figyelembe vett mennyiséget is. Ez utóbbi tétel önmagában is súlyos: a hulladékgazdálkodási bírság mértéke a mennyiséggel skálázódik, így a mennyiségi vita akkor is érdemben befolyásolhatja az összeget, ha a státuszkérdésben a hatóság álláspontja marad érvényben.

Az akkumulátor hulladékstátusz a jogvita magja

A hulladékstátusz kérdése azért kulcsfontosságú, mert bináris: egy tárgy vagy termék, vagy hulladék, és a kettő között gyökeresen eltérő szabályrendszer érvényesül. Ha az egységek hulladéknak minősülnek, akkor besorolási kötelezettség terheli a birtokosukat, a veszélyes alkotóelemekre külön figyelemmel; szállításuk csak hulladékszállítási dokumentációval, engedéllyel rendelkező kezelőnek történhet; a tárolásra pedig műszaki védelmi követelmények vonatkoznak. Ha termékek, mindebből semmi nem alkalmazandó – helyettük termékbiztonsági és forgalomba hozatali szabályok lépnek életbe.

A hulladék fogalmát a hulladékokról szóló 2008/98/EK keretirányelv, illetve a hazai hulladéktörvény határozza meg, és a definíció a birtokos magatartására és szándékára épül: hulladék az az anyag vagy tárgy, amelytől a birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. Ez a kritérium önmagában is értelmezési vitákat generál, ha egy eszköz műszakilag még működőképes, de eredeti funkciójában már nem használják.

Az ALTEO érvelése: az uniós akkumulátorrendelet és az újrapozicionálás

A társaságok álláspontjának központi eleme a közlemény szerint az (EU) 2023/1542 akkumulátorrendelet. Az ALTEO megfogalmazásában a rendelet – a technológiai fejlődést lekövetve – nevesíti a „repurposing”, a magyar fordításban „újrapozicionálásként” jelölt fogalmat: olyan műveletet, amelynek eredményeként egy nem hulladék akkumulátort vagy annak részeit az eredetileg tervezettől eltérő célra vagy alkalmazásra használják.

A közlemény szerint a rendelet ezzel megteremtette azt a jogi kategóriát, amelyen belül az új, eredetitől eltérő funkciót kapott, illetve célra felhasznált akkumulátor nem minősül hulladéknak, sőt a rendelet azt önálló, kifejezetten elismert műveletként kezeli. A társaságok álláspontja szerint többek között ezért kezelték termékként az akkumulátorokat, és ezért értékesítették, illetve szállították el az egységeket villamosenergia-tárolókban való további felhasználás céljából.

A közlemény hozzáteszi: az újrahasználat meghosszabbította a működőképes akkumulátorok élettartamát, és mérsékelte az új nyersanyagok kitermeléséhez és feldolgozásához kapcsolódó kibocsátást és környezeti terhelést.

Ez az értelmezés áll szemben a hatósági határozatokban tükröződő állásponttal, amely szerint az egységeket hulladékként kellett volna besorolni. Hogy a két olvasat közül melyik állja meg a helyét az adott tényállásban – vagyis miként viszonyul az akkumulátorrendelet fogalomrendszere a hulladék jogszabályi meghatározásához –, a most induló közigazgatási perek tárgya. A kérdés eldöntése a bíróság hatásköre.

A salgótarjáni előzmények

A közlemény a telephelyet nem nevezi meg, a sajtóbeszámolók azonban részletesen dokumentálták az ügy hátterét. Az Átlátszó és más lapok cikkei szerint a salgótarjáni – korábban az Éltex Kft.-hez köthető – telephelyen évek óta több száz tonna, jórészt a szabadban tárolt akkumulátoregység állt. A Nógrád Vármegyei Kormányhivatal 2026 márciusában kötelezte a tulajdonosokat a készlet hulladékként történő besorolására, a veszélyes alkotóelemekre kiemelt figyelemmel, majd az elszállításra és engedéllyel rendelkező hulladékkezelőnek való átadásra.

A sajtóértesülések szerint a hatóság több ponton is megkérdőjelezte a termékstátuszt: a gépjárművekből visszahívott akkumulátorok álláspontja szerint csak autóipari felhasználás esetén maradhattak volna termékek; a benyújtott műszaki alátámasztást nem tartotta megfelelőnek; a készletnek a vizsgálat teljes ideje alatt kevesebb mint a fele került feldolgozásra, ami szerinte inkább kísérleti, mint ipari léptékű tevékenységre utal. A bírságoló határozatok rosszhiszeműséget és a jogsértésből származó gazdasági előny szerzését is megállapították. A telephelyről végül a maradék mennyiséget is elszállították – a kísérőokmányok szerint termékértékesítésként.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a hatóság megállapításai, amelyeket a társaságok éppen most vitatnak bíróság előtt. A per kimeneteléig egyik oldal állítása sem tekinthető véglegesen igazoltnak.

Miért több ez egyetlen cég ügyénél?

A second-life energiatárolás az európai körforgásos akkumulátorstratégia egyik legígéretesebb, ugyanakkor jogilag legkevésbé kiforrott eleme. Az elektromos járművekből kikerülő akkumulátorok jellemzően eredeti kapacitásuk 70–80 százalékával rendelkeznek, ami mobilitási célra már kevés, hálózati vagy ipari tárolásra viszont még évekig elegendő. Ha ez az útvonal működik, az egységek hasznos élettartama meghosszabbodik, és a nyersanyag-kitermeléshez kötődő terhelés is későbbre tolódik.

A gyakorlati akadály éppen a státuszkérdés. Az uniós jogban a hulladékstátusz megszűnése (end-of-waste) szigorú, kumulatív feltételekhez kötött, és akkumulátorokra jelenleg nincs harmonizált uniós kritériumrendszer. Emiatt a besorolás gyakran egyedi hatósági mérlegelés kérdése, ami a beruházói oldalon kiszámíthatatlanságot teremt. A társaságok álláspontja szerint a hazai piacon elengedhetetlen, hogy a jogi keretek és a hatósági gyakorlat a fenntartható, másodlagos felhasználást támogassák, ne pedig gátolják.

A hatósági logika ugyanakkor szintén racionális alapon nyugszik. A második életciklusra való hivatkozás a gyakorlatban visszaélésre is alkalmas: ha a puszta szándéknyilatkozat elegendő lenne a termékstátusz fenntartásához, a felhalmozott, kezeletlen készletek egy része tartósan kikerülhetne a hulladékgazdálkodási nyilvántartásból és felügyelet alól. Nagy tömegű, szabadban tárolt lítiumion-egységek esetében ez tűz- és talajszennyezési kockázatot is jelent. A dokumentált, ellenőrizhető feldolgozási teljesítmény megkövetelése ezért nem formalizmus: rendszerszinten ez választja el az érdemi újrahasználatot a látszatműveletektől.

Mi következik?

Két párhuzamos jogorvoslati szál fut. Egyfelől a bírságoló határozatok ellen indított közigazgatási perek, amelyekben a bíróság a jogszerűséget vizsgálja. Másfelől a társaságok a hulladékstátuszt megállapító, már jogerőre emelkedett kötelező határozatok felülvizsgálatát is kezdeményezik felügyeleti eljárás keretében az Országos Zöldhatóságnál. A felügyeleti eljárás rendkívüli jogorvoslat: nem a jogerő megnyílásán alapul, hanem azon, hogy a felettes szerv a saját hatáskörében észlelt jogszabálysértés miatt módosíthatja vagy megsemmisítheti az alsóbb fokú döntést.

Az ügy tétje túlmutat az 54,4 millió forinton. Egy bírósági döntés – különösen ha a hulladékstátusz és az akkumulátorrendelet viszonyát is érinti – irányadó lehet minden hazai szereplő számára, aki használt akkumulátorokból épít energiatárolót.

Amit érdemes figyelni

• Elválasztja-e a bíróság a bírságalap mennyiségi kérdését az érdemi státuszkérdéstől.
• Hogyan viszonyul az ítélkezési gyakorlat az akkumulátorrendelet újrapozicionálás-fogalmához a hulladékkeretirányelv hulladékdefiníciójával szemben.
• Milyen bizonyítási szintet vár el a hatóság a termékstátusz fenntartásához: elegendő-e a hasznosítási szándék, vagy dokumentált, ipari léptékű feldolgozási teljesítmény szükséges.
• Készül-e uniós vagy hazai harmonizált end-of-waste kritérium akkumulátorokra – ez oldaná fel a jogbizonytalanság érdemi részét.

Gyakori kérdések az akkumulátor hulladékstátusz kapcsán

Miért indított pert az ALTEO két cége?

Az ALTEO Circular Kft. és a Peregium Green Zrt. külön-külön közigazgatási pert indított a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal hulladékgazdálkodási bírságot kiszabó határozatai ellen. A társaságok vitatják az akkumulátorok hulladékká minősítését, a Peregium Green esetében pedig a bírságalapként figyelembe vett mennyiséget is. Álláspontjuk szerint az egységeket jogszerűen kezelték termékként, villamosenergia-tárolókban való további felhasználás céljából.

Mit jelent a hulladékstátusz megállapítása a gyakorlatban?

Azt jelenti, hogy a hatóság szerint az egységek jogi értelemben hulladéknak minősülnek, nem terméknek. Ekkor a birtokost besorolási kötelezettség terheli a veszélyes alkotóelemekre kiemelt figyelemmel, az anyag csak hulladékszállítási dokumentációval és engedéllyel rendelkező kezelőnek adható át, a tárolásra pedig műszaki védelmi követelmények vonatkoznak. Termékstátusz esetén ezek helyett termékbiztonsági szabályok érvényesülnek.

Mire hivatkozik az ALTEO az uniós akkumulátorrendeletből?

Az ALTEO közleménye szerint az (EU) 2023/1542 rendelet nevesíti az újrapozicionálás fogalmát: olyan műveletet, amelynek eredményeként egy nem hulladék akkumulátort vagy annak részeit az eredetileg tervezettől eltérő célra használják. A társaságok álláspontja szerint a rendelet ezzel önálló, kifejezetten elismert műveletként kezeli az újrahasználatot. A fogalom alkalmazhatóságát a konkrét ügyben a bíróság vizsgálja.

Mekkora bírságot szabott ki a hatóság?

A Nógrád Vármegyei Kormányhivatal a Peregium Green Zrt.-re 50,2 millió, az ALTEO Circular Kft.-re 4,2 millió forint hulladékgazdálkodási bírságot szabott ki, összesen 54,4 millió forintot. Az indokolás szerint a cégek elmulasztották az akkumulátorok besorolásához kapcsolódó kötelezettséget, továbbá termékként kezelték és szállították el az egységeket a telephelyről.

Mi az a felügyeleti eljárás az Országos Zöldhatóságnál?

A felügyeleti eljárás rendkívüli jogorvoslat: nem a fellebbezési határidőn alapul, hanem azon, hogy a felettes szerv a saját hatáskörében észlelt jogszabálysértés miatt módosíthatja vagy megsemmisítheti az alsóbb fokú döntést. A társaságok ennek keretében kezdeményezik a hulladékstátuszt megállapító, már jogerőre emelkedett kötelező határozatok felülvizsgálatát.

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. tőzsdei közleménye (BÉT); (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendelet az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról; 2008/98/EK hulladékkeretirányelv; Portfolio.hu, Átlátszó.hu és 10perc.hu beszámolói a salgótarjáni ügyről.