Lomtalanítás. Szokásos kupacok és kincskereső kukások. A lomok az utcára kerülést követően a szemétszállító cég tulajdonába kerülnek, de igaz ez a dolgozóikra is?
Budapesten ebben az időszakban zajlik az éves lomtalanítás. Hetente másik kerületben helyezhetjük ki a szemetet, most éppen a XI. van soron. A Móricz Zsigmond körtér környékén járva figyelmes lettem egy méretes szemétkupacra, ami körül szorgos kis hangyák módjára serénykedtek a lomisok. Egy, a kupacot őrző asszonytól meg is kérdeztem, hallottak-e arról, hogy ha bármit elvisznek a kirakott lomok közül, megbírságolhatják őket, mert lopásnak számít. Egy vállrándítás kíséretében csak annyi választ kaptam, hogy „Hát valamiből meg kell élni”. Aztán folytatódott a válogatás, hiszen sietni kellett, mert közeledett az FKF Zrt. szemétszállító járműve.
A meglepetés csak ekkor ért, az anyósülésről kipattanó fiatalember ugyanis először nem kezdte el berámolni a szemetet az autóba, hanem inkább ő is nekiállt válogatni és gazdagabb is lett egy billentyűzettel, amit gondosan behelyezett az ülésre. Igaz, hogy a 2012. évi CLXXXV. törvény azt mondja: „A lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi” – azért arra nem gondoltam, hogy ez a dolgozóikra is vonatkozik. Vajon az is lopás, ha a kukás fiú viszi magával a kirakott lomot?
Ennek ellenére úgy tűnik, ahol már járt a kukásautó, ott csak apróbb szemét marad. Szemét vagy kincs, ez is eszembe jutott, mikor éppen a Fehérvári úton hátrahagyott maradványok között lépkedtem. Családi fotó, egy 90 éves bácsi betegségi igazolványa és egy „Csillag” cipőkrém még jóval a rendszerváltás előttről. Régi újságokat ezúttal nem találtam, bár ezek is jellemzői a lomtalanításnak. De sajnos hiába szeretem őket, kis értékben vétséget, nagyobb értékben szabálysértést követnék el, ha felvennék és magammal vinnék egy példányt.
A bejegyzés eredetiben itt olvasható.
Forrás: http://vidget.hu
