Akkumulátortüzek a hulladékkezelésben: öt év alatt közel háromszorosára nőtt a tüzek száma – mit mutat a német tanulmány?

Az akkumulátortüzek a hulladékkezelésben ma már nem alkalmi balesetek, hanem a működés napi kockázatát jelentik. Ezt most egy 104 oldalas német tanulmány számokkal is alátámasztja. A „Brandereignisse in der Entsorgungswirtschaft” (Tűzesetek a hulladékgazdálkodásban) című zárójelentést öt német szakmai szövetség – az ASA, a BDE, a bvse, a CMA és a VKU – rendelte meg, az INFA, az u&i és a Prognos AG készítette, nyilvános bemutatására pedig 2026. október 14-én került sor. A tanulmányt a szövetségek a német szövetségi környezetvédelmi minisztérium kerekasztalának lezárásakor adták át – a kerekasztal eredményeiről és a szövetségek követeléseiről itt írtunk részletesen. Most megnéztük, mi áll magában a jelentésben.

Röviden: A német tanulmány szerint az akkumulátortüzek a hulladékkezelésben öt év alatt drámaian megszaporodtak: a 181 vizsgált üzemben a tüzek száma 2021 és 2025 között 729-ről 2028-ra nőtt, és ahol az ok megállapítható, ott a lítiumion-akkumulátor messze a leggyakoribb gyújtóforrás. A szerzők szerint a hulladékipar a kockázatot csak mérsékelni tudja, ezért gyártói finanszírozású megelőzési és kártalanítási alapot javasolnak.

Mit vizsgált a német tanulmány?

A tanulmány gerincét egy 2026 elején lefolytatott szövetségi felmérés adja. 2026. február 9. és március 24. között 181 hulladékgazdálkodási létesítmény töltötte ki teljes körűen és hihetően az online, anonim kérdőívet, Németország minden szövetségi tartományából. A válaszok a 2021 és 2025 közötti öt évre vonatkoznak, és mivel mindegyik évet ugyanazok a válaszadók, ugyanabban a felmérésben rögzítették, az évek közvetlenül összevethetők.

A minta vegyes: a legnagyobb csoportot a hulladékudvarok adják, ezt követik az átrakóállomások, a kereskedelmi hulladékot, a fém- és acélhulladékot, a könnyű csomagolási hulladékot és a maradék hulladékot válogató és előkezelő üzemek. Azok a válaszadók, akik megadták a kapacitásukat, együtt mintegy 16 millió tonna éves engedélyezett kapacitással rendelkeznek.

A szerzők több fontos korlátra is felhívják a figyelmet. A részvétel önkéntes volt, ezért a minta nem reprezentatív: a tűzzel kevésbé érintett lerakók és komposztálók alulreprezentáltak, a válogatóművek felülreprezentáltak. Az eredményeket nem vetítették ki egész Németországra. Mivel a kisebb eseményeket az üzemek eltérően rögzítik, a számok inkább alsó becslésnek tekintendők. Ezt a felmérést egészíti ki a nemzetközi szakirodalom áttekintése – többek között osztrák, francia, amerikai és japán adatok –, egy okozati modell, egy gazdasági kárbecslés és 2030-ig tartó forgatókönyvek.

Öt év alatt közel háromszor annyi tűz

A legfontosabb szám egyszerű és riasztó. A 181 üzemben a veszélyes hotspot-események (helyi túlmelegedés nyílt láng nélkül) száma 2021 és 2025 között 1202-ről 2992-re, a tüzeké 729-ről 2028-ra emelkedett. Ez a hotspotoknál nagyjából két és félszeres, a tüzeknél közel háromszoros növekedés. Az öt év alatt összesen 6760 tüzet jelentettek.

Az érintettség is kiszélesedett. 2021-ben a létesítményeknek nagyjából egyharmada élt meg hotspotot vagy tüzet, 2025-ben viszont már 54 százalékuk jelentett hotspotot és 62 százalékuk tüzet. Különösen súlyos a helyzet a könnyű csomagolási, a maradék és a kereskedelmi hulladékot válogató, illetve kezelő üzemekben: itt az érintett üzemek aránya körülbelül 50 százalékról 70–90 százalékra nőtt, az egy üzemre jutó átlagos tűzszám pedig évi nagyjából 10-ről 20–30-ra.

A számok mögött valós üzemi következmények állnak. A válaszadó üzemek több mint fele szembesült a tüzek miatt működési korlátozással, üzemszünettel vagy akár leállással. A korlátozások átlagosan 84, az üzemszünetek átlagosan 45 napig tartottak. Egy-egy nagyobb tűz egy teljes üzem éves kapacitását is kiütheti: a könnyű csomagolási hulladékot kezelő üzemeknél 2023-ban mintegy 151 ezer tonna kezelési kapacitás esett ki.

Akkumulátortüzek a hulladékkezelésben: honnan indul a láng?

Az ok-okozati kép egyértelmű. Az üzemeltetők által valószínűsített tűzokok között a lítiumion-akkumulátorok aránya a vizsgált időszak végére meghaladta a 90 százalékot. A bizonyított okok között is ezek dominálnak, mellettük a válaszok 21–24 százaléka esik egyéb okokra, például helytelenül kidobott hulladékra és öngyulladásra. A szövetségek egy korábbi, 2023-as felmérése is hasonló trendet mutatott: az akkumulátorokra visszavezethető tüzek aránya 2018-ban még nagyjából 65, 2022-ben már 78 százalék volt.

Az okot ugyanakkor sokszor lehetetlen tárgyiasítani. Azoknál a tüzeknél, ahol akkumulátor volt a valószínű ok, az esetek 71 százalékában nem sikerült azonosítani a konkrét terméket, mert a hő a gyújtóforrást is elpusztította. Ahol mégis sikerült, ott leggyakrabban e-cigarettát neveztek meg, utána e-bike-, e-roller- és járműakkumulátorokat, valamint elektromos készülékeket.

A mechanizmust a jelentés részletesen leírja. A lítiumion-akkumulátorban a nagy energiasűrűség éghető elektrolittal és elektródaanyagokkal párosul. Ha a cellát mechanikai behatás éri – préselés a kukásautóban, aprítás, átrakás –, sérülhet a szeparátor, belső zárlat keletkezik, és beindulhat az úgynevezett termikus megfutás, amely önmagát gerjeszti, kívülről már nem állítható meg. A hulladékgazdálkodás szempontjából két részlet kulcsfontosságú: a kiváltó behatásnak nem kell nagynak lennie, és a reakció akár órákkal vagy napokkal a sérülés után is bekövetkezhet. Ezért gyullad ki sokszor látszólag ok nélkül egy bunker vagy egy tárolt halom.

A tanulmány egyik legfontosabb gyakorlati megállapítása a tüzek keletkezési helyére vonatkozik. 2025-ben a válaszadók 40 százaléka szerint a tüzek elsősorban a beszállítási, tárolási és bunkerterületen keletkeztek, további 8 százalék szerint a járművekben. Vagyis az üzemek közel felében a tűz jellemzően még az első feldolgozógép előtt indul. A feldolgozósoron belül az aprítók a legkritikusabbak (25 százalék). Mivel a különböző hulladékáramokat kezelő üzemekben hasonló a mintázat, a szerzők szerint nem az üzemtípus, hanem a mechanikai igénybevétel a döntő tényező.

Hogy honnan érkeznek ezek az akkumulátorok, arra is van válasz. A német környezetvédelmi minisztérium adataiból a 2020 és 2023 közötti időszakra halmozottan több mint 130 ezer tonna olyan elem és akkumulátor vezethető le, amely nem került be a szabályos gyűjtési rendszerekbe. A német szövetségi környezetvédelmi hivatal szerint évente mintegy 86 ezer tonna elektromos hulladék kerül a maradék hulladékba. A fixen beépített, a fogyasztó számára fel sem ismerhető akkumulátorok és a rövid élettartamú, nagy darabszámú termékek – mint az eldobható e-cigaretta – tovább rontják a helyzetet. Ugyanezt a jelenséget írta le Ausztriában a VOEB is, amikor arra figyelmeztetett, hogy minden, ami zenél vagy villog, külön gyűjtendő – a német tanulmány Ausztriát éppen a leobeni kutatások miatt tekinti a legjobb összehasonlítási alapnak.

A legtöbb tüzet a dolgozók oltják el

A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a technika mellett az ember maradt a tűzészlelés kulcsszereplője. A 2021 és 2025 közötti válaszok 47 százaléka a tűzjelző és -észlelő technikát nevezte meg elsődleges felfedezési módként, 44 százaléka pedig az üzemi személyzetet. A járókelőkkel és őrszolgálattal együtt az emberi észlelés aránya 52 százalék.

Az oltásban is hasonló a kép. 2021-ben még az automatikus oltóberendezések voltak a legfontosabbak (52 százalék), 2025-re viszont az események 54 százalékát már a dolgozók fékezték meg. A tűzoltóságnak 2025-ben az oltási események mindössze 4 százalékában, a szűkebb értelemben vett tüzek nagyjából 8 százalékában kellett beavatkoznia – de mivel a tüzek száma nőtt, a tűzoltósági beavatkozások abszolút száma 2021 és 2025 között több mint megduplázódott. A tüzek 88 százalékában sikerült megakadályozni a továbbterjedést.

Ez azt is jelenti, hogy a sajtóba kerülő nagy tüzek csak a jéghegy csúcsát mutatják. Az üzemek többsége jelentős saját ráfordítással nap mint nap kezeli az eseményeket, amelyek nyilvános statisztikákban meg sem jelennek.

A technológiai fejlődést a jelentés elismeri, de a korlátait is világosan kimondja. A hő-, füst- és gázérzékelők a már zajló folyamat tüneteire reagálnak: amikor jeleznek, a cella termikus megfutása már elindult. A röntgen- és mesterségesintelligencia-alapú válogatórendszerek közvetlenebbül a gyökérokot kezelik – erre jó példa a Korn Recycling üzemében telepített Battery.Sort, amely 94 százalékkal csökkentette az akkumulátortüzeket –, ám a tanulmány szerint ezek még drágák, többnyire kísérleti alkalmazásban vannak, és az első gép előtti beszállítási-tárolási zónát nem fedik le.

Negyedmilliárd eurós kár és szűkülő biztosítási piac

A gazdasági kárbecslést a Prognos készítette. A 181 üzem 2021 és 2025 közötti tüzei a választott költségtényezőktől függően mintegy 250 és csaknem 400 millió euró közötti népgazdasági kárt okoztak. Ebből azokra az üzemekre, amelyek a lítiumion-akkumulátort jelölték meg leggyakoribb valószínű okként, 200–320 millió euró jut, ami a teljes kár körülbelül 80 százaléka.

A teljes összeg több tételből áll össze. A gépekben és épületekben keletkezett közvetlen károk 88–152 millió eurót tesznek ki: ebből 45–85 millió euró a gépekre és berendezésekre, 43–68 millió euró az épületekre jut. Az egyéb közvetlen költségek további mintegy 92 millió eurót jelentenek. Ebből több mint 28 millió euró a külső vállalkozók bevonása a szerződéses kötelezettségek teljesítéséhez, közel 57 millió euró a kármentesítés és a dekontaminálás, nagyjából 7 millió euró pedig a nem üzemi tűzoltóság bevetése. Az üzemszünetek közvetett költsége 44–88 millió euró. Az értéklánc későbbi szereplőinél jelentkező következménykár további 29–61 millió euró.

A kár eloszlása rendkívül egyenetlen. A tüzek mintegy 90 százaléka nem okoz számottevő anyagi vagy személyi kárt, a kár viszont kevés helyen összpontosul. A 181 válaszadó közül 20 üzem számolt be 2021 és 2025 között egyenként több mint 1 millió eurós közvetlen anyagi kárról, és erre a csoportra jut az összes kár 70–80 százaléka. A géptörések aránya 6-ról 10 százalékra nőtt, a személyi sérülések – főként füstmérgezés – továbbra is ritkák. A számításban nem szerepelnek a környezeti, személyi és hírnévkárok, sem a biztosítással összefüggő többletköltségek. A szerzők egy óvatos illusztratív számítással azt is megmutatják, hogy a felmérésből kimaradt hasonló üzemek legalább további mintegy 30 százaléknyi kárt jelenthetnek.

A biztosítási oldal legalább ilyen aggasztó. A megkérdezett üzemek 87 százalékának van tűzbiztosítása, 13 százalékának viszont nincs. A válaszadók nagyjából 70 százaléka legalább 75 százalékos fedezetről számolt be, ugyanakkor az évtől függően 17–29 százalékuk szerint a létesítményeik kevesebb mint fele volt biztosítva. Az üzemek emelkedő díjakról és önrészekről, szigorodó tűzvédelmi elvárásokról, tűzesetek utáni felmondásokról és egyes biztosítók piacról való kivonulásáról számoltak be. A tanulmány szerint a kérdés ma már nem az, hogy egyáltalán van-e biztosítás, hanem az, hogy milyen feltételekkel és mennyiért. A német biztosítási brókerszövetség (BDVM) erről szóló, a jelentésben is hivatkozott felméréséről korábban itt írtunk.

Négy forgatókönyv 2030-ig

A szerzők abból indulnak ki, hogy a hulladékáramba kerülő lítiumakkumulátorok mennyisége 2030-ig mindenképpen tovább nő. A piaci háttér ezt egyértelműen alátámasztja. A német akkumulátorpiac 2019 és 2023 között 429 százalékkal, 23,2 milliárd euróra bővült. Ezen belül a lítiumion-akkumulátorok piaci volumene több mint kilencszeresére, 18,9 milliárd euróra nőtt, vagyis a növekedést szinte teljes egészében ők hajtották. Ez a bővülés késleltetve jelenik meg a hulladékban: az okostelefonok, e-cigaretták és powerbankok néhány év, a szerszám- és e-bike-akkumulátorok több év használat után válnak hulladékká, és egyre több nagyobb energiájú rendszer is eléri élettartama végét. Erre építve négy, kifejezetten illusztratívnak szánt forgatókönyvet vázolnak a tűz- és káresemények alakulására:

• Kockázati forgatókönyv: ha a téves bedobások nem csökkennek érdemben, és a meglévő intézkedések nem ellensúlyozzák a mennyiségi hatást, nagyjából 20–40 százalékos növekedés várható.
• Referencia-forgatókönyv: a már elindított javulások hatnak, de csak részben kompenzálják a mennyiség növekedését, ami körülbelül 5–15 százalékos további emelkedést jelent.
• Stabilizációs forgatókönyv: ha a gyűjtés, a tájékoztatás és az üzemi védelem jóval hatékonyabb lesz, az események száma szinten maradhat vagy legfeljebb 10 százalékkal csökkenhet.
• Rendszerszintű ellenálló képesség: ha a teljes értéklánc – gyártók, kereskedők, visszavételi rendszerek, fogyasztók, hulladékipar és szabályozó – összehangoltan lép, 20–40 százalékos csökkenés is elérhető.

A forgatókönyvek üzenete az, hogy az akkumulátorok mennyisége adott, a belőlük fakadó tűzkockázat viszont befolyásolható. A szerzők ugyanakkor azt is egyértelművé teszik: kedvező feltételek mellett sem lehet minden akkumulátortüzet megelőzni, ezért a valódi kérdés az, hogy a fennmaradó kárt ki viseli.

A tanulmány javaslata: gyártói finanszírozású megelőzési és kártalanítási alap

A jelentés egyik legfontosabb következtetése, hogy a megelőzés nem lehet egyedül a hulladékipar feladata. Az üzemek csökkenthetik a kockázatot, korábban észlelhetik az eseményeket és mérsékelhetik a károkat, de nem ők döntenek arról, milyen termékek kerülnek forgalomba, hogyan tervezik őket, és mennyire könnyen elérhető a visszavételük. Az elemek és akkumulátoros hulladékok elkülönített gyűjtése a gyártók kötelezettsége, ez azonban csak részben sikerül – a sikertelen rész következményeit pedig ma az üzemek és biztosítóik viselik.

A szerzők végigveszik az ok oldalán ható eszközöket is. A tájékoztatás és a könnyen elérhető visszavétel csak akkor működik, ha tartósan finanszírozzák: a jelentés példaként a „#wirfuerbio” biohulladék-kampányt hozza, amely több régióban 46 százalékkal vagy annál is jobban csökkentette a szennyezőanyag-arányt. Az uniós akkumulátorrendelet szigorúbb előírásai – a hordozható hulladékelemek gyűjtési céljának 2027 végéig 63, 2030 végéig 73 százalékra emelése, valamint a hordozható elemek cserélhetőségének 2027. február 18-tól érvényes követelménye, amely a fixen beépített akkus eldobható e-cigarettákat is érinti – csak a termékciklussal, több év alatt fejtik ki hatásukat.

A betétdíj lenne a legközvetlenebb eszköz, de Németországban jelenleg nincs érvényben: a szövetségi kormány 2024 novemberében elvetette, és a 2025 októbere óta hatályos német akkumulátortörvény sem írja elő. A Bundestag által kért vizsgálat határideje 2026. szeptember 11-én lejárt, eredmény a tanulmány lezárásáig nem jelent meg, az Európai Bizottságnak pedig 2027. december 31-ig kell értékelnie a betétdíjas rendszerek megvalósíthatóságát.

Ebben a helyzetben a szerzők egy gyártók által finanszírozott megelőzési és kártalanítási alapot tartanak a legalkalmasabb eszköznek. Ez a kiterjesztett gyártói felelősségre épül, és a betétdíjjal szemben nem igényel termékjelölést, visszaváltást az értékesítési ponton vagy elszámolási rendszert – a már meglévő regisztrációra és mennyiségi adatszolgáltatásra támaszkodhat. Az alapból négy célt lehetne finanszírozni:

• a folyamatos lakossági tájékoztatást és a fogyasztóhoz közeli gyűjtést,
• a megelőző tűzvédelem támogatását az üzemekben,
• a biztosítással nem fedezett károk részleges enyhítését, ha az üzem megfelelő tűzvédelmi koncepcióval rendelkezik,
• a biztosíthatóság stabilizálását.

A tanulmány emellett országosan egységes tűzeset-nyilvántartást javasol, kötelező definícióval arra, mi számít akkumulátor okozta tűznek. Ennek hiányában ugyanis sem a jelenség mértéke, sem a jövőbeni intézkedések hatása nem mérhető hivatalosan. A szerzők szerint egy nemzeti megoldást eleve úgy kell kialakítani, hogy később egy európai szabályozáshoz igazítható legyen.

Mit jelent ez Magyarországnak?

A német adatok mögött ugyanaz a folyamat zajlik, amit a magyar hulladékkezelők is nap mint nap tapasztalnak. Magyarországon sincs rendszeres, egységes nyilvántartás a hulladékkezelési tüzekről, így a jelenség mértékét itthon is csak részleges forrásokból lehet becsülni. A MiReHu saját válogatósori számlálása alapján például évente mintegy 4,3 millió eldobott e-cigaretta kerülhet a magyar kukákba, vagyis minden kukásautó-fordulóban nagyjából öt – ez pontosan az a terméktípus, amelyet a német üzemek is leggyakrabban azonosítanak gyújtóforrásként.

A német tanulmány három tanulsága különösen fontos itthon is. Az első, hogy a tüzek közel fele még a feldolgozás előtt, a beszállítási és tárolási zónában vagy a járművekben indul, ezért önmagában a válogatósori technológia nem elég. A második, hogy a tűzvédelmi és biztosítási teher a hulladékkezelőknél csapódik le, miközben a probléma forrása a termékpiacon és a gyűjtésben van. A harmadik, hogy mérés nélkül nincs kezelés: egy egységes tűzeset-nyilvántartás nélkül sem a probléma mérete, sem a beavatkozások hatása nem igazolható. Az uniós akkumulátorrendelet gyűjtési céljai és a cserélhetőségi követelmény Magyarországon is érvényesek, a gyártói felelősség és a károk megosztásának kérdését azonban nekünk is meg kell oldanunk. A probléma egyébként nem német sajátosság: hasonló trendeket mutatnak a brit lítiumakkumulátor-tüzekről szóló adatok is.

A lényeg

A tanulmány három állítása egymásra épül: a tűzesetek száma a hulladékiparban öt év alatt erősen megnőtt, jelentős népgazdasági kárt okoz, és a fő ok nem az üzemekben, hanem előttük keletkezik. A lítiumion-akkumulátor a mechanikailag terhelt folyamatlépésekben nem egyszerű éghető anyagként, hanem aktív gyújtóforrásként viselkedik – és gyakran utólag sem bizonyítható a szerepe. Hatékony ellenintézkedések nélkül a helyzet fokozatosan romlik, a forgatókönyvek azonban azt is megmutatják, hogy ez nem elkerülhetetlen. Ehhez az kell, hogy kevesebb akkumulátor kerüljön rossz helyre, a kritikus helyzeteket korábban észleljék, a fennmaradó kár költségét pedig ne egyedül a hulladékkezelők viseljék. Addig is a legolcsóbb tűzvédelem otthon kezdődik: ami tölthető, villog vagy zenél, annak nincs helye sem a vegyes, sem a sárga kukában.

---

Gyakori kérdések: akkumulátortüzek a hulladékkezelésben

Hány tűz volt a vizsgált német hulladékkezelő üzemekben?

A 181 vizsgált német létesítményben a tüzek száma 2021 és 2025 között 729-ről 2028-ra nőtt, ami közel háromszoros emelkedés. A veszélyes hotspot-események száma 1202-ről 2992-re szaporodott. 2025-ben az üzemek 62 százaléka jelentett tüzet, szemben a 2021-es nagyjából egyharmaddal. Az adatok nem reprezentatívak, és nem vetítették ki egész Németországra.

Mi okozza az akkumulátortüzeket a hulladékkezelésben?

Elsősorban a rossz gyűjtőbe dobott lítiumion-akkumulátorok. Ha a cellát préselés, aprítás vagy átrakás közben sérülés éri, belső zárlat és termikus megfutás indulhat be, akár órákkal vagy napokkal később. Az üzemeltetők a valószínű tűzokok több mint 90 százalékában akkumulátort neveztek meg, az azonosított termékek között pedig leggyakrabban az e-cigaretta szerepelt.

Hol keletkeznek leggyakrabban a tüzek a hulladékkezelő üzemekben?

Leggyakrabban még a feldolgozás előtt. 2025-ben a válaszadók 40 százaléka a beszállítási, tárolási és bunkerterületet, 8 százaléka a járműveket nevezte meg elsődleges keletkezési helyként, így az üzemek közel felében a tűz az első gép előtt indul. A feldolgozósoron belül az aprítók a legkritikusabbak, ezeket a válaszadók negyede jelölte meg.

Mekkora kárt okoztak a tüzek a tanulmány szerint?

A 181 üzemben 2021 és 2025 között mintegy 250 és csaknem 400 millió euró közötti népgazdasági kár keletkezett. Ennek körülbelül 80 százaléka, 200–320 millió euró olyan üzemekhez köthető, ahol a lítiumion-akkumulátor volt a leggyakoribb valószínű tűzok. A kár nagy része kevés üzemben összpontosul: az a 20 üzem, amely egyenként több mint 1 millió eurós közvetlen kárról számolt be, a teljes kár 70–80 százalékát adja.

Milyen megoldást javasol a német tanulmány?

A szerzők egy gyártók által finanszírozott megelőzési és kártalanítási alapot javasolnak. Ebből a lakossági tájékoztatást és a fogyasztóhoz közeli gyűjtést, a megelőző tűzvédelmet, a biztosítással nem fedezett károk részleges enyhítését és a biztosíthatóság stabilizálását lehetne finanszírozni. Emellett országosan egységes tűzeset-nyilvántartást sürgetnek, kötelező definícióval az akkumulátor okozta tüzekre.

Mit jelent a német tanulmány a magyar hulladékkezelők számára?

Ugyanazokra a kérdésekre világít rá, amelyekkel a hazai üzemek is szembesülnek. Magyarországon sincs egységes tűzeset-nyilvántartás, miközben a MiReHu mérése alapján évente mintegy 4,3 millió e-cigaretta kerülhet a kukákba. A tanulság: a tüzek közel fele a feldolgozás előtt indul, a terhet ma a hulladékkezelők viselik, és mérés nélkül a beavatkozások hatása sem igazolható.

---

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

• VKU: Studie Batteriebrände erschienen (2026. október 14.)
• INFA – u&i – Prognos: Brandereignisse in der Entsorgungswirtschaft, zárójelentés (2026. október 7-i állapot)
• Fotó: Markus Winkler

 

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.