E-hulladék az EU-ban: fejenként 12,3 kiló – összefoglaló az Eurostat 2024-es adatairól, és hol áll Magyarország

Az Európai Unióban 2024-ben fejenként 12,3 kilogramm elektronikai hulladékot gyűjtöttek be szelektíven – derül ki az Eurostat 2026. október 14-én, éppen a Nemzetközi E-hulladék Napon közzétett adataiból. Ez a szám önmagában javulást mutat, de érdemes mellé tenni a másikat is: ugyanebben az évben fejenként 32,4 kilogramm új elektromos és elektronikus berendezés került a piacra. Az e-hulladék az EU-ban tehát jóval lassabban tér vissza a rendszerbe, mint ahogy az új készülékek bekerülnek. Magyarország ráadásul nem jelentett adatot, így a magyar számokat az Eurostat becsülte – és ezek nem festenek jó képet.

Röviden: Az e-hulladék az EU-ban 2024-ben fejenként 12,3 kilogrammot tett ki a begyűjtött mennyiséget tekintve, miközben 32,4 kilogramm új készülék került forgalomba. A legtöbbet Bulgária, Csehország és Franciaország gyűjtötte, Magyarország viszont nem adott le 2024-es adatot, az Eurostat becslése szerint pedig fejenként csak 8,2 kilogrammot gyűjtöttünk be.

E-hulladék az EU-ban: a legfontosabb számok egy helyen

Az Eurostat a tagállamok által a WEEE-irányelv (2012/19/EU) alapján jelentett adatokból dolgozik. Elektromos és elektronikus berendezésnek számít minden, aminek a működéséhez áram vagy elektromágneses tér kell – legyen az konnektor, elem vagy antenna. A kategóriába tartozik a mosógép és a hűtő, az okostelefon és a laptop, a hajszárító, a LED-lámpa, a füstérzékelő, sőt a napelem és a hosszabbító is.

A 2024-es uniós kép néhány számban:

• 12,3 kg/fő e-hulladékot gyűjtöttek be szelektíven, 0,7 kilogrammal többet, mint 2023-ban (11,6 kg).
• 32,4 kg/fő új berendezés került piacra, ami 2022 óta lényegében nem változott.
• 2015 és 2024 között a forgalomba hozott készülékek tömege 79 százalékkal nőtt (18,1 kg/főről 32,4 kg/főre), a begyűjtött e-hulladéké viszont csak nagyjából 68 százalékkal (7,3 kg/főről 12,3 kg/főre).
• A növekedés fő hajtóereje a nagyméretű berendezések csoportja: mosógépek, mosogatógépek és napelemek.

Egyszerű osztással: 2024-ben az unióban minden forgalomba került 100 kilogramm új készülékre nagyjából 38 kilogramm begyűjtött e-hulladék jutott. Fontos, hogy ez nem a hivatalos begyűjtési arány – arról lejjebb lesz szó –, de jól érzékelteti a rést.

Miért ekkora a különbség a megvett és a leadott készülékek között?

Fejenként mintegy 20 kilogramm „hiányzik” – de nem tűnik el nyomtalanul. Az Eurostat szerint a különbség arra utal, hogy egyre nő a háztartásokban lévő elektronikai állomány. A készülékek egy része még használatban van, más része leadásra vár, megint más a fiókban, a pincében vagy a garázsban porosodik, és van, ami ellenőrizetlen, informális csatornákon kerül kezelésre.

A szerkezet is számít. Egy mosógép vagy egy napelem-panel tíz-húsz évig is működik, mielőtt hulladékká válik, így a mai vásárlások jelentős része csak évek múlva jelenik meg a begyűjtési statisztikában. Ugyanakkor a fiókban tartott régi telefonok sem ártatlanok: a Yettel friss kutatása szerint javul a helyzet, de még mindig sokan őriznek otthon használaton kívüli mobilt. A WEEE Forum idei, a Nemzetközi E-hulladék Napra készült fast tech felmérése szerint pedig az európaiak közel kilenctizede birtokol olcsó kütyüket, amelyek szintén előbb-utóbb a hulladékáramba kerülnek.

Az Eurostat maga is jelzi, hogy mind a piacra került, mind a begyűjtött mennyiség alulbecsült lehet. Nehéz teljes körűen követni a határon átnyúló online kereskedelmet, nem minden gyártó tesz eleget a jelentési kötelezettségének, és az informális szektorban kezelt e-hulladék mennyiségét is csak becsülni lehet.

Kik gyűjtenek a legtöbbet, és hol a legnagyobb a lemaradás?

A tagállamok között óriásiak a különbségek. 2024-ben fejenként a legtöbb e-hulladékot Bulgária (18,9 kg), Csehország (17,8 kg) és Franciaország (17,7 kg) gyűjtötte be. A sor végén Ciprus (4,7 kg), Portugália (6,0 kg) és Málta (6,4 kg) állt.

A forgalomba hozott új készülékek tekintetében Ausztria vezetett (38,2 kg/fő), majd Németország (38,0 kg/fő) és Dánia (37,0 kg/fő) következett. A legkevesebb új berendezés Cipruson (15,4 kg/fő), Szlovákiában (17,5 kg/fő) és Görögországban (18,0 kg/fő) került piacra.

A két mutató összevetése a legtanulságosabb. Minden olyan országban, amelyről van adat, több új készülék került piacra, mint amennyi e-hulladékot begyűjtöttek, de a rés mérete nagyon eltérő:

• Szlovákiában volt a legkisebb a különbség, fejenként mindössze 6,4 kilogramm.
• Spanyolországban 36,0 kilogramm új készülékkel szemben 9,3 kilogramm begyűjtött e-hulladék állt.
• Németországban 38,0 kilogramm piacra került berendezésre 11,0 kilogramm begyűjtött e-hulladék jutott.

Ez utóbbi két országban tehát a forgalomba hozott mennyiség több mint háromszorosa a begyűjtöttnek. A tanulság: a magas fogyasztás és a gazdag ország önmagában nem garantál jó begyűjtést, a gyűjtőrendszer szervezése legalább annyit számít.

Hivatalos gyűjtési arány: mit vár el az uniós szabályozás?

A WEEE-irányelv 2019 óta kétféle célt enged választani. Az alapmódszer szerint a tagállamoknak az előző három évben forgalomba hozott készülékek átlagos tömegének legalább 65 százalékát kell begyűjteniük. Helyette választható az is, hogy az adott évben keletkezett e-hulladék 85 százalékát gyűjtik be. Magyarország – több más tagállammal, köztük Lengyelországgal, Ausztriával és Hollandiával együtt – ez utóbbi számítási módot alkalmazza.

A 2024-es országonkénti arányok az Eurostat Statistics Explained oldalának frissített adattábláiban már elérhetők. Az uniós begyűjtési arány az Eurostat becslése szerint 39,0 százalék volt (2023-ban 37,5 százalék), vagyis továbbra is messze a 65 százalékos cél alatt. A 65 százalékot négy ország érte el: Bulgária (83,1%), Szlovákia (67,2%), Csehország (67,0%) és Lettország (65,1%). A keletkezett hulladékhoz viszonyított 85 százalékos célt Lengyelország (110,2%) és Ausztria (91,2%) teljesítette. Az alapmódszer szerint számolva Németország, Magyarország, Portugália, Görögország, Szlovénia és Olaszország is 30 százalék alatt maradt – a magyar szám értelmezéséhez azonban fontos egy kitétel, amelyről a következő részben lesz szó.

Magyarország: becsült számok, saját jelentés nélkül

Aki az Eurostat október 14-i hírközleményének grafikonjain a magyar oszlopot keresi, hiába teszi: Magyarország Olaszországgal, Romániával és Svédországgal együtt kimaradt belőlük. A Portfolio az Eurostat ország-specifikus módszertani mellékletére hivatkozva azt írja, hogy Magyarország 2026. szeptember 23-ig nem szolgáltatott adatot a 2024-es referenciaévre. A Statistics Explained részletes adattábláiban ugyanakkor már szerepelnek magyar 2024-es értékek – ezek azonban nem a hazai adatszolgáltatásból, hanem az Eurostat becsléséből származnak.

A becslés szerint Magyarországon 2024-ben:

• 8,2 kg/fő e-hulladékot gyűjtöttek be, jóval az uniós 12,3 kilogrammos átlag alatt – ezzel a 27 tagállam közül a 21. helyen állunk.
• 15,9 kg/fő e-hulladék keletkezett, vagyis a keletkezett mennyiségnek nagyjából a fele került szelektív begyűjtésre: a gyűjtési arány 51,4 százalék, szemben a magyar számítási módra vonatkozó 85 százalékos céllal.
• 28,8 kg/fő volt az előző három évben forgalomba hozott készülékek éves átlaga. Ehhez viszonyítva, vagyis az alapmódszer szerint számolva, az arány mindössze 28,3 százalék.

Ez utóbbi szám magyarázza, miért írt a nemzetközi szakmai sajtó egy része arról, hogy Magyarország 30 százalék alatt gyűjt. A szám helyes, de Magyarországra nem ez a mérce vonatkozik: a hazai teljesítményt a keletkezett hulladékhoz kell mérni, ahol a becsült arány 51 százalék. Ez persze így is messze van a 85 százalékos céltól.

A melléklet a mulasztás okát nem részletezi, de egy fontos körülményre rámutat: a hazai adatszolgáltatásban 2023-ban törés következett be. 2023. július 1-jétől a kiterjesztett gyártói felelősséghez kapcsolódó feladatok az országos koncessziós társasághoz, a MOHU-hoz kerültek, és az átállás kezdeti nehézségei egyes kategóriákban jelentős visszaesést okoztak a gyűjtött és kezelt mennyiségekben. A koncessziós rendszer működése egyébként is napirenden van: a hulladékgazdálkodási koncesszió felülvizsgálatáról nemrég részletesen írtunk.

Mit tudunk a korábbi évekről? A KSH adatai szerint 2022-ben Magyarországon 94 ezer tonna e-hulladékot gyűjtöttek be elkülönítve, ami fejenként 9,8 kilogrammot jelentett – ez az akkori 11,2 kilogrammos uniós átlag alatt, a középmezőnyben volt. Tíz év alatt nagyjából megduplázódott a mennyiség, hiszen 2013-ban még csak 5,0 kilogramm jutott egy főre. A 2024-re becsült 8,2 kilogramm tehát visszaesésre utalhat, de óvatosan kell kezelni: eltérő forrásból és módszerrel készült számokról van szó, az egyik hivatalos adatszolgáltatás, a másik becslés. Magyarország egyébként azon tagállamok közé tartozott, amelyek 2021. augusztus 14-ig elhalaszthatták a szigorúbb gyűjtési cél teljesítését.

A hiányzó magyar adatszolgáltatás tehát nem csupán statisztikai kellemetlenség. Amíg csak becslés áll rendelkezésre, addig nem lehet biztosan megmondani, hogy a koncessziós átállás után a hazai e-hulladék-begyűjtés visszaállt-e a korábbi pályára, vagy tartósan lemaradt – a becsült számok mindenesetre az utóbbi felé mutatnak.

Mit tehetünk mi, háztartások?

A statisztika végső soron a mi döntéseinkből áll össze. Néhány egyszerű lépés, amellyel mindenki javíthat a számokon:

• Ne a vegyes kukába! Ami valaha árammal, elemmel vagy akkumulátorral működött, az e-hulladék, és külön gyűjtést igényel. Különösen igaz ez a beépített lítiumakkus kütyükre, amelyek tűzveszélyesek a hulladékban.
• Használjuk a hulladékudvarokat és a gyűjtési akciókat. Közel egy év szünet után október 6-tól az önkormányzatok újra kezdeményezhetnek lakossági gyűjtési akciót a MOHU új rendszerében, többek között elektronikai hulladékra is.
• Vigyük vissza a boltba. Új készülék vásárlásakor a kereskedő a régit visszaveszi, a nagyobb üzletek pedig a kisméretű készülékeket vásárlás nélkül is átveszik.
• Ürítsük ki a fiókot. A régi telefon, töltő, fülhallgató ott nem ér semmit, a feldolgozónál viszont réz, arany, ezüst és ritka fémek nyerhetők ki belőle. Leadás előtt érdemes adatainkat törölni.
• Javíttassunk és adjuk tovább. A legjobb e-hulladék az, amelyik meg sem keletkezik: a működő, de feleslegessé vált eszköznek lehet még gazdája.

A gyártók és forgalmazók felelőssége ugyanakkor legalább ekkora. A kiterjesztett gyártói felelősség lényege éppen az, hogy aki piacra viszi a terméket, az a hulladékká vált készülék begyűjtéséért és kezeléséért is feleljen. Szakmai lapok szerint a WEEE-irányelv várható felülvizsgálata az Európai Bizottság tervezett körforgásos gazdasági jogszabálycsomagjának (Circular Economy Act) része lehet, és a fő kérdés az lesz, hogyan lehet megfordítani a stagnáló begyűjtési arányokat.

Mire figyeljünk a következő hónapokban?

Az Eurostat éves adatközlései sorozatszerűen érkeznek: nemrég az élelmiszer-hulladékról közölt friss uniós számokat elemeztük, most az elektronikai hulladékon a sor. A következő fontos lépés hazai szempontból az lesz, amikor a becslés helyére a saját, hitelesített magyar adatszolgáltatás kerül, uniós szinten pedig az, hogy a WEEE-szabályozás felülvizsgálata hogyan próbálja megfordítani a stagnáló begyűjtést. Addig a legőszintébb összefoglaló talán ez: fejenként egyre több elektronikát veszünk, de a régiek nagy része még nem jut el oda, ahol a benne rejlő nyersanyagok újra hasznosulhatnak.

---

GYIK: e-hulladék az EU-ban

Mennyi e-hulladékot gyűjtöttek be fejenként az EU-ban 2024-ben?

Az Eurostat szerint 2024-ben fejenként 12,3 kilogramm elektronikai hulladékot gyűjtöttek be szelektíven az Európai Unióban. Ez 0,7 kilogrammal több, mint 2023-ban, és jóval több a 2015-ös 7,3 kilogrammnál. Ugyanebben az évben azonban fejenként 32,4 kilogramm új elektromos és elektronikus berendezés került piacra, vagyis a begyűjtés messze elmarad a forgalomba hozataltól.

Miért marad el ennyire a begyűjtött e-hulladék a megvásárolt készülékektől?

Elsősorban azért, mert a készülékek nagy része évekig használatban marad, vagy a fiókban, pincében várakozik. Az Eurostat szerint egy rész ellenőrizetlen, informális csatornákon kerül kezelésre. A nagy gépek – mosógépek, mosogatógépek, napelemek – erősen megnövelték a piacra került tömeget, a statisztikát pedig az online kereskedelem és a nem jelentő gyártók is torzíthatják.

Melyik EU-ország gyűjti a legtöbb e-hulladékot?

2024-ben Bulgária gyűjtötte a legtöbb e-hulladékot, fejenként 18,9 kilogrammot. Csehország 17,8, Franciaország 17,7 kilogrammal követte. A sor végén Ciprus (4,7 kg), Portugália (6,0 kg) és Málta (6,4 kg) állt. A legtöbb új készüléket Ausztria, Németország és Dánia hozta forgalomba, ez azonban önmagában nem jár jobb begyűjtéssel.

Mennyi e-hulladékot gyűjtött be Magyarország 2024-ben?

Az Eurostat becslése szerint Magyarországon 2024-ben fejenként 8,2 kilogramm e-hulladékot gyűjtöttek be, jóval az uniós átlag alatt. Ez a keletkezett mennyiség 51,4 százaléka, szemben a 85 százalékos céllal. A szám becslés, mert Magyarország 2026. szeptember 23-ig nem szolgáltatott adatot, ezért a közlemény grafikonjairól ki is maradt.

Mekkora az uniós e-hulladék-gyűjtési cél?

A WEEE-irányelv szerint 2019 óta az előző három évben forgalomba hozott készülékek átlagos tömegének 65 százalékát kell begyűjteni. Helyette választható az adott évben keletkezett e-hulladék 85 százaléka is; Magyarország ezt a módszert alkalmazza. 2024-ben az uniós arány becslés szerint 39 százalék volt; a 65 százalékot négy, a 85 százalékot két tagállam érte el.

---

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• Eurostat: 12.3 kg of e-waste per person collected in the EU (2026. október 14.)
• Eurostat Statistics Explained: Waste statistics – electrical and electronic equipment
• Portfolio: Egyre több elektronikai eszköz kerül piacra az EU-ban, de a hulladékgyűjtés lemarad
• KSH: Körforgásos gazdaság
• Fotó: Anastasia Latunova

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.