Élelmiszer-hulladék az EU-ban: 129 kiló jut egy főre – közérthetően az Eurostat új jelentéséről

Az élelmiszer-hulladék az EU-ban 2024-ben sem csökkent érdemben. Az Eurostat 2026. szeptember 29-én – az élelmiszer-veszteség és -hulladék elleni nemzetközi tudatosságnapon – közzétett adatai szerint minden uniós lakosra mintegy 129 kilogramm kidobott élelmiszer jutott. Ez naponta nagyjából 35 dekagramm, fejenként, minden egyes nap. Végigvesszük, mit jelentenek a számok, hol keletkezik a legtöbb hulladék, hogyan áll ehhez képest Magyarország, és mit tehetünk mi magunk.

Röviden: Az élelmiszer-hulladék az EU-ban 2024-ben összesen 57,9 millió tonnát tett ki, ami fejenként körülbelül 129 kilogramm. A mennyiség több mint fele (53%) a háztartásokban keletkezik, az egy főre jutó érték pedig 2020 óta gyakorlatilag nem változott.

Élelmiszer-hulladék az EU-ban: a 2024-es számok

Az Eurostat friss közleménye szerint az Európai Unió 2024-ben 57,9 millió tonna élelmiszer-hulladékot termelt. Ez 0,7 százalékkal több, mint 2023-ban, amikor 57,5 millió tonnát mértek. Fontos tudni, hogy a szám az ehető és a nem ehető részeket egyaránt tartalmazza – vagyis a megmaradt főzeléken és a megpenészedett kenyéren túl a csontot, a gyümölcshéjat vagy a kávézaccot is.

A hulladék így oszlik meg a gazdaság szereplői között:

• háztartások: 53%, fejenként 69 kg
• élelmiszer- és italgyártás: 19%, fejenként 25 kg
• éttermek és étkeztetési szolgáltatások: 12%, fejenként 15 kg
• elsődleges termelés (mezőgazdaság, halászat): 8%, fejenként 10 kg
• kiskereskedelem és egyéb forgalmazás: 8%, fejenként 10 kg

A háztartások viszik a prímet

A legbeszédesebb szám a 69 kilogramm: ennyi élelmiszert dob ki évente egy átlagos uniós polgár otthon. Ez hetente körülbelül 1,3 kilót, naponta mintegy 19 dekát jelent. Ha a háztartásokhoz hozzávesszük az éttermeket és a közétkeztetést, kiderül, hogy az élelmiszer-hulladék kétharmada (65%) ott keletkezik, ahol az ételt elfogyasztjuk – és csak a maradék egyharmad az ellátási lánc korábbi szakaszaiban. A vendéglátás fejenkénti 15 kilója sem elhanyagolható tétel: hogy mennyibe kerül ez az ágazatnak, és mit lehet ellene tenni, arról az éttermi ételpazarlásról és a szállodai hulladékcsökkentési kísérletekről szóló cikkeinkben írtunk.

Ennek van egy egyszerű magyarázata. Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára a hulladék pénzkidobás, ezért ezekben a szektorokban kiforrottabb stratégiák léteznek a csökkentésére – például a lefaragott, kiselejtezett részeket melléktermékként hasznosítják. A konyhánkban viszont a kidobott étel „láthatatlan” költség: apránként, egy-egy joghurtnyi vagy fél fej salátányi tételben megy el.

Az Eurostat részletes módszertani összefoglalója egy másik, sokatmondó becslést is közöl: a kiskereskedelemben, a vendéglátásban és a háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék a fogyasztók számára piacra kerülő élelmiszer nagyjából 9 százalékának felelhet meg. Durván fogalmazva: minden tizenegyedik megvásárolt kiló a kukában végzi.

Miért nem csökken érdemben a szám?

A rossz hír nem az, hogy a helyzet romlana, hanem az, hogy nem javul. Az Eurostat elemzése szerint azokban az országokban, amelyek minden évben adatot szolgáltattak, az egy főre jutó átlag 2020-tól 2023-ig szinte meg sem mozdult: 128, 129, 129, majd 130 kilogramm. A 2024-es 129 kilogramm ugyanebbe a sávba esik.

Érdemes azt is tudni, hogy az adatok utólag változhatnak. A tavaly publikált 2023-as uniós végösszeg még 58 millió tonna fölött volt, a mostani közlésben viszont már 57,5 millió tonna szerepel, mert a tagállamok folyamatosan pontosítják méréseiket és visszamenőleg is javítják korábbi adataikat. Az évről évre megjelenő tized százalékos eltéréseket tehát óvatosan kell kezelni – a lényeg a trend, és az öt éve lényegében egyhelyben áll.

Hogy lehet másképp is, azt egyes tagállamok mutatják: Spanyolországban 2020 óta mintegy 20 százalékkal csökkent a pazarlás, és a holland háztartásokban is folyamatosan mérséklődik a kidobott élelmiszer mennyisége. Az uniós átlagban azonban ezek a sikerek egyelőre nem látszanak.

Kötelező uniós célok 2030-ig

Az állóvíz azért különösen kellemetlen, mert az EU időközben kötelező csökkentési célokat fogadott el. A hulladék-keretirányelvet módosító (EU) 2025/1892 irányelv szerint 2030 végéig:

• az élelmiszer-feldolgozásban és -gyártásban 10 százalékkal,
• a kiskereskedelemben, a vendéglátásban és a háztartásokban együttesen, egy főre vetítve 30 százalékkal

kell csökkenteni az élelmiszer-hulladékot, a 2021–2023-as évek átlagához képest. A célrendszert egyébként többen kevésnek tartják: a Zero Waste Europe éppen a túlzott óvatossága miatt bírálta.

Egy gyors, kerekített saját számítással szemléltetve: a három fogyasztóközeli szektor 2024-ben együtt fejenként 94 kilogrammot tett ki (69 + 15 + 10). A 30 százalékos cél nagyságrendileg azt jelenti, hogy 2030-ra ennek 66 kilogramm körülire kellene mérséklődnie – vagyis minden uniós lakosnak évente mintegy 28 kilóval kevesebb ételt kellene kidobnia. A hivatalos bázis a 2021–2023-as átlag, de mivel az értékek ezekben az években alig tértek el, az arányok jól mutatják a feladat méretét. Öt év alatt ekkora változáshoz komoly szemléletváltás kell.

Hogyan áll Magyarország?

Az Eurostat közleménye országonkénti számokat nem emel ki, a tagállami bontás az env_wasfw adatbázisban érhető el. A háztartásokról azonban van egy részletes hazai forrásunk is: a Nébih Maradék nélkül programja évek óta naplós felméréssel méri a magyar családok élelmiszer-hulladékát – a legfrissebb eredményeket korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk.

A 2025-ös felmérés szerint egy magyar lakos évente átlagosan 60,7 kilogramm élelmiszer-hulladékot termel otthon. Ennek 34,3 százaléka, vagyis fejenként 20,8 kilogramm elkerülhető lett volna – ez a valódi pazarlás, országosan mintegy 197 ezer tonna évente. A trend biztató: 2016-ban még 68 kilogramm körül járt a fejenkénti érték.

Egy fontos fenntartás: a Nébih és az Eurostat módszertana eltér, így a 60,7 és a 69 kilogramm nem vethető össze egy az egyben. Annyi azonban kijelenthető, hogy a magyar háztartások nem tartoznak a legpazarlóbbak közé, és a hazai szám évek óta csökkenő pályán van – miközben az elkerülhető harmad még bőven ad munkát.

Mire figyeljünk az adatok olvasásakor?

Néhány módszertani részlet, amely nélkül könnyű félreérteni a számokat:

• Hulladék nem egyenlő pazarlással. Az Eurostat minden kidobott élelmiszert számol, a nem ehető részekkel együtt. Pazarlás csak az a rész, amely ehető lett volna.
• A betakarítatlan termés nincs benne. A szántóföldön hagyott vagy élelmiszer-biztonsági okból forgalomba nem hozható termék élelmiszer-veszteségnek számít, nem hulladéknak.
• Friss tömegben mérnek. A hulladékot a víztartalom elpárolgása előtti, „friss” állapotára számolják vissza, hogy a nyári és téli adatok összevethetők legyenek.
• Többféle mérési módszer létezik. A tagállamok használhatnak közvetlen mérést, hulladékösszetétel-vizsgálatot, anyagmérleget, kérdőívet vagy háztartási naplót, ami eltéréseket okozhat.
• Hiányzó adatok. Bulgária, Németország és Románia nem küldött 2024-es adatot; esetükben a legutóbbi elérhető évi értékkel számolt az Eurostat. (A román helyzetről nemrég részletesen írtunk.)
• A kis exportőr országok torzíthatnak. A tízmilliónál kisebb lakosságú, de sok élelmiszert exportáló országokban a gyártási hulladék egy főre vetítve magasnak tűnhet, mert a máshol elfogyasztott termékek hulladéka is náluk jelenik meg.

Mit tehetünk otthon?

Mivel a hulladék több mint fele a háztartásokból származik, a legnagyobb mozgástér a saját konyhánkban van. Néhány bevált lépés:

• Vásárlás előtt nézzünk be a hűtőbe, és írjunk listát – a felesleges, „hátha kell” vásárlás a pazarlás egyik fő forrása.
• Ismerjük a dátumjelöléseket. A „fogyasztható” dátum után nem szabad megenni a terméket, a „minőségét megőrzi” dátum után viszont sok élelmiszer még bőven jó, csak érdemes megszagolni, megnézni.
• Rendezzük a hűtőt: a régebbi termék kerüljön előre, az újabb hátra.
• Fagyasszunk és főzzünk maradékból. A megmaradt köret, a kenyér vagy a túlérett gyümölcs remek alapanyag.
• Tervezzük az adagokat, és étteremben se szégyelljük elkérni a maradékot.
• A nem ehető rész se vesszen el: a héj, a zacc és a csont a komposztba vagy – ahol van – a biohulladék-gyűjtőbe kerüljön, így legalább hasznosul. Van, ahol ezt már rendszerszinten oldják meg: Honoluluban az ételmaradék is mehet a zöld kukába.

Aki ennél többet tenne, annak jó alkalom az idei Európai Hulladékcsökkentési Hét, amelyre november 9-ig lehet akciót regisztrálni. Az élelmiszerpazarlás elleni helyi kampányokra pedig jó példa a „Mentés másként” kezdeményezés. Témába vágó további cikkeinket a PAZARLÓ rovatban gyűjtjük.

---

Gyakori kérdések: élelmiszer-hulladék az EU-ban

Mennyi élelmiszer-hulladék keletkezett az EU-ban 2024-ben?

Az Eurostat szerint 2024-ben az EU-ban 57,9 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezett, ami lakosonként körülbelül 129 kilogrammot jelent. Ez 0,7 százalékkal több, mint 2023-ban, amikor 57,5 millió tonnát mértek. Az adat az ehető és a nem ehető részeket, például a csontot és a héjakat is tartalmazza, a betakarítatlan termést viszont nem.

Melyik szektor termeli a legtöbb élelmiszer-hulladékot az EU-ban?

A legtöbb élelmiszer-hulladék a háztartásokban keletkezik: 2024-ben az uniós mennyiség 53 százaléka, fejenként 69 kilogramm származott innen. A második az élelmiszer- és italgyártás 19 százalékkal, ezt követik az éttermek és étkeztetési szolgáltatások 12 százalékkal, végül a mezőgazdasági termelés és a kiskereskedelem 8–8 százalékkal.

Ugyanaz-e az élelmiszer-hulladék és az élelmiszerpazarlás?

Nem, a két fogalom nem azonos. Az élelmiszer-hulladék minden kidobott élelmiszert magában foglal, a nem ehető részekkel, például csonttal, héjjal vagy kávézaccal együtt. Pazarlásról akkor beszélünk, ha a kidobott étel ehető lett volna, vagyis elkerülhető volt. A Nébih mérése szerint a magyar háztartási élelmiszer-hulladék nagyjából harmada ilyen elkerülhető pazarlás.

Mennyi élelmiszert dobnak ki a magyar háztartások?

A Nébih Maradék nélkül programjának 2025-ös felmérése szerint egy magyar lakos évente átlagosan 60,7 kilogramm élelmiszer-hulladékot termel otthon. Ennek 34,3 százaléka, fejenként 20,8 kilogramm elkerülhető lett volna. A mennyiség 2016 óta, amikor még 68 kilogramm körül volt, csökkenő pályán van, bár eltérő módszertana miatt nem vethető össze közvetlenül az uniós átlaggal.

Milyen kötelező célokat írt elő az EU 2030-ig?

A módosított hulladék-keretirányelv szerint 2030 végéig 10 százalékkal kell csökkenteni az élelmiszer-feldolgozásban és -gyártásban keletkező élelmiszer-hulladékot. A kiskereskedelemben, a vendéglátásban és a háztartásokban együttesen 30 százalékos, egy főre vetített csökkentést kell elérni. Mindkét cél bázisa a 2021–2023-as évek átlaga, ehhez mérik majd a tagállamok teljesítményét.

Miért nincs minden ország 2024-es adata a jelentésben?

Bulgária, Németország és Románia nem küldött 2024-es adatot az Eurostatnak. Az uniós összesítést ezért úgy számolták ki, hogy ezeknél az országoknál a legutóbbi elérhető évi értéket használták. Emiatt a későbbi adatközlések és revíziók még módosíthatják a mostani uniós végösszeget, ahogy ez a 2023-as adatoknál is megtörtént.

---

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• Eurostat: Food waste in the EU: 129 kg per person in 2024 (2026. szeptember 29.)
• Eurostat Statistics Explained: Food waste and food waste prevention – estimates
• Eurostat adatbázis: env_wasfw
• (EU) 2025/1892 irányelv a hulladékokról
• Nébih Maradék nélkül: Háztartási élelmiszerhulladék-felmérés 2025 – kutatási összefoglaló