Kezdőlap FÜSTÖLGÉS Az égetés ára: Hogyan mentheti meg a szén-dioxid-adó az uniós újrahasznosítási célokat?

Az égetés ára: Hogyan mentheti meg a szén-dioxid-adó az uniós újrahasznosítási célokat?

égetés

Európa hulladékgazdálkodása válaszút elé érkezett: miközben az Európai Unió ambiciózus újrahasznosítási kvótákat határozott meg, a települési hulladék jelentős része továbbra is az égetőkben végzi. A Zero Waste Europe és a Reloop legfrissebb közös jelentése rávilágít, hogy a piaci mechanizmusok jelenleg az égetést részesítik előnyben az újrahasznosítással szemben. A megoldás a települési hulladékégetők bevonása az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (EU ETS), amely a szakértők szerint akár 13 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást is megtakaríthat évente, miközben gazdaságilag is versenyképessé teszi a hulladékválogatást.

A jelentés központi tézise, hogy az égetés jelenleg „mesterségesen olcsó” marad, mivel nem kell megfizetnie a környezetszennyezés és a szén-dioxid-kibocsátás valós társadalmi költségeit. Ez a torz árazás megakadályozza, hogy a tagállamok teljesítsék a 2030-ra és 2035-re kitűzött újrahasznosítási célokat.

A számok ereje: Újrahasznosítási és klímavédelmi nyereség

A jelentés részletes modellezése alapján az EU ETS kiterjesztése közvetlenül mérhető javulást eredményezne az EU-27 tagállamaiban. A tanulmány két fő forgatókönyvet hasonlít össze: a jelenlegi tendenciák folytatását (Business-as-Usual) és a települési hulladékégetők (MSWI) ETS-be való bevonását.

A legfontosabb kvantitatív megállapítások:

  • Műanyag csomagolások: Az égetés megadóztatása révén a műanyag csomagolások újrahasznosítási aránya országos szinten átlagosan 6 százalékponttal növekedne.

  • Alumínium csomagolások: Ebben a szegmensben 2 százalékpontos javulás várható az anyagkörforgásban.

  • CO2-megtakarítás: Az égetés visszaszorítása és a hatékonyabb válogatás együttesen évente 6,3 és 13,1 millió tonna szén-dioxid-egyenérték (CO2e) közötti kibocsátás-csökkenést eredményezne az unióban.

  • Elvesztegetett nyersanyag: A jelentés becslése szerint jelenleg évente több mint 10 millió tonna újrahasznosítható anyag vész el az európai égetőkben.

A gazdasági gátak áttörése: €79–€161 pluszköltség tonnánként

A jelentés rávilágít a hulladékhierarchia és a piaci realitás közötti szakadékra. Jelenleg az égetés sok helyen gazdaságosabb opció, mint a vegyes hulladék válogatása és újrahasznosítása. Az EU ETS bevezetése azonban alapvetően megváltoztatná ezt a dinamikát.

A szén-dioxid-kvóták ára miatt az égetés költsége jelentősen megemelkedne:

  1. Közvetlen költségnövekedés: A szén-dioxid-piaci áraktól függően az égetés tonnánkénti költsége 79 és 161 euró közötti összeggel növekedne.

  2. Versenyképesség: Ez a drágulás tenné lehetővé, hogy a vegyes hulladékválogató rendszerek (Mixed Waste Sorting – MWS) gazdaságilag életképessé váljanak. Az MWS technológia képes lenne kivonni az égetésre szánt hulladékból az ott maradt műanyagokat és fémeket, de jelenleg a magas üzemeltetési költségei miatt háttérbe szorul az olcsó égetéssel szemben.

MWS: A titkos fegyver a célok eléréséhez

A jelentés kiemelt figyelmet szentel a vegyes hulladékválogatásnak (MWS), mint az újrahasznosítási célok eléréséhez szükséges „hiányzó láncszemnek”. A modellezés szerint az ETS bevezetése ösztönözné az MWS infrastruktúrába való befektetéseket, ami különösen fontos a műanyagok esetében.

A műanyagok égetése során keletkezik a legtöbb fosszilis eredetű szén-dioxid a hulladékszektorban. Ha az MWS rendszerekkel ezeket a műanyagokat még az égetés előtt sikerülne kivonni a vegyes hulladékból, az nemcsak a kibocsátást csökkentené, hanem értékes másodnyersanyagot szolgáltatna a gazdaságnak, segítve a tagállamokat a szigorú uniós célértékek teljesítésében.

Szakpolitikai ajánlások: Nincs idő a halogatásra

A Zero Waste Europe és a Reloop jelentése sürgeti az uniós döntéshozókat, hogy ne várjanak a jelenleg tervezett 2028-as vagy 2030-as határidőkig a szabályozás teljes körű bevezetésével. A legfontosabb ajánlások:

  • Korai integráció: A települési hulladékégetők mielőbbi, kivételek nélküli bevonása az EU ETS rendszerbe.

  • A „szennyező fizet” elv érvényesítése: Meg kell szüntetni azt az állapotot, amelyben a hulladékégetés mentesül a karbonárazás alól, miközben más ipari szektoroknak fizetniük kell a kibocsátásuk után.

  • Beruházás a válogatásba: Az ETS-bevételek egy részét a tagállamoknak a válogatási technológiák és a forrásnál történő elkülönített gyűjtés fejlesztésére kellene fordítaniuk.

A jelentés konklúziója szerint az égetés megadóztatása nem büntetés, hanem egy elengedhetetlen piaci korrekció. Enélkül az Európai Unió körforgásos gazdaságra vonatkozó ígéretei csupán papíron maradnak, miközben értékes nyersanyagok milliói és a klímacélok egyaránt füstbe mennek.


 Hivatalos források és hivatkozások:  

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Helló! Miben segíthetek ma?
Exit mobile version