Indonézia a világ egyik legnagyobb műanyagszennyezője, ahol a háztartások közel fele továbbra is égetéssel szabadul meg a hulladéktól, súlyos légszennyezési és közegészségügyi válságot okozva. A Mongabay legfrissebb jelentése szerint Jakarta új mintaprojektje, a „Kunang-Kunang” (Szentjánosbogarak) célja, hogy decentralizált módszerekkel és közösségi összefogással számolja fel ezt az illegális, mégis rendszerszintű gyakorlatot. A tét óriási: Jakarta naponta több mint 8000 tonna szemetet termel, miközben a város fő lerakója már a teljes összeomlás szélén áll.
Indonéziában a szemét elégetése a kertekben vagy az utcákon nem csupán kulturális maradvány, hanem a hiányos hulladékszállítási infrastruktúra kényszerű következménye. A Világbank és helyi szervezetek adatai szerint a lakosság jelentős része számára az égetés az egyetlen elérhető „megoldás” a felhalmozódó hulladékra, függetlenül annak környezeti és egészségügyi árától.
A néma gyilkos: Statisztikák a szemétégetésről
A Mongabay által idézett adatok rávilágítanak a probléma gigantikus méreteire:
-
48 százalék: A Világbank adatai szerint az indonéz háztartások közel fele nyílt téri égetéssel semmisíti meg a hulladékát.
-
8200 tonna: Jakarta városa naponta ennyi szilárd hulladékot termel.
-
PM2.5 szennyezés: A szemétégetés az egyik legfőbb forrása a finomportartalomnak (PM2.5), amely Jakartát a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városává teszi.
-
Bantargebang-krízis: A főváros fő hulladéklerakója, a 110 hektáros Bantargebang már 2021-ben elérte kapacitása határát, és jelenleg is csak túlterheléssel üzemel.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a műanyagok égetése során keletkező dioxinok és furánok nemcsak a légzőszervi megbetegedések számát növelik, hanem rákkeltő hatásúak is, és bekerülnek a helyi táplálékláncba.
„Kunang-Kunang”: Közösségi fény a hulladékkezelésben
A „Kunang-Kunang” (Szentjánosbogarak) elnevezésű projektet a DKI Jakarta Környezetvédelmi Ügynökség indította el, szoros együttműködésben olyan civil szervezetekkel, mint a Nexus3 Foundation. A projekt elnevezése arra utal, hogy a Szentjánosbogarak csak tiszta környezetben élnek meg, így a program sikere a környezeti rehabilitáció szimbóluma is.
A projekt lényege a decentralizált hulladékkezelés:
-
Helyi szintű válogatás: A programban részt vevő negyedekben (RW-k) a lakosokat arra ösztönzik, hogy már a forrásnál válogassák szét a szerves, az újrahasznosítható és a maradék hulladékot.
-
Szemétbankok (Bank Sampah) integrálása: Az újrahasznosítható anyagokat a helyi „szemétbankokba” viszik, ahol a lakók jóváírást vagy készpénzt kapnak az átadott papírért, műanyagért és fémért.
-
Háztól házig szállítás: A projekt keretében olyan gyűjtési rendszert építettek ki, amely garantálja, hogy a válogatott hulladék valóban eljusson a feldolgozó központokba, így a lakóknak nincs szükségük az égetésre.
A szemléletváltás akadályai
Bár a pilot projektek sikeresek, a jelentés rámutat a rendszerszintű akadályokra is. Indonéziában a szemétégetés papíron tilos, a 2008-as hulladékgazdálkodási törvény értelmében büntethető, a gyakorlatban azonban a hatóságok ritkán szabnak ki bírságot, mivel nem tudnak alternatívát kínálni a lakosságnak.
A Nexus3 Foundation szakértői szerint a legnagyobb kihívást a szerves hulladék jelenti, amely a háztartási szemét több mint 50-60 százalékát teszi ki. Ha ezt nem sikerül helyben komposztálni vagy biogázzá alakítani, a lakók továbbra is az égetést fogják választani a szagok és a kártevők elkerülése érdekében.
Jövőkép: Kiterjesztés vagy összeomlás?
A jakartai környezetvédelmi hatóságok célja, hogy a „Kunang-Kunang” projekt tapasztalatait felhasználva 2030-ra jelentősen csökkentsék a Bantargebang lerakóba kerülő hulladék mennyiségét. Ehhez azonban a mintaprojekteket városi, sőt országos szintre kell emelni.
A Mongabay elemzése konklúzióként megállapítja: Indonéziának el kell mozdulnia a „gyűjtés és lerakás” modelljétől a körforgásos gazdaság felé. A „Szentjánosbogár” projekt bizonyítja, hogy a technológia (válogató művek) és a közösségi akarat (szemétbankok) ötvözésével megállítható a mérgező füst terjedése, de ehhez stabil állami finanszírozásra és a hulladékszállítási lefedettség drasztikus növelésére van szükség.
-
Eredeti Mongabay cikk (2026. február 12.): Pilot projects aim to break Indonesia’s habit of burning household waste
-
Indonéz Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium (KLHK): Sistem Informasi Pengelolaan Sampah Nasional (SIPSN)
-
DKI Jakarta Környezetvédelmi Ügynökség: Dinas Lingkungan Hidup Provinsi DKI Jakarta
Borítókép: Flickr
