Carbon Flows jelentés 2026: a vegyipar szénigényének csak 4 százalékát fedezi az újrahasznosítás – Európában már többet ad, mint a biomassza

A Renewable Carbon Initiative (RCI) frissített Carbon Flows jelentése szerint a világ vegyipara 2023-ban 660 millió tonna szenet épített be termékeibe, és ennek 86 százaléka még mindig kőolajból, földgázból és szénből származott. A nova-Institut által készített Carbon Flows jelentés legérdekesebb üzenete azonban nem a fosszilis dominancia, hanem az, hogy az újrahasznosítás – minden válsága ellenére – ma már látható, mérhető szénforrás. Az EU-ban a vegyipar több szenet kap vissza a hulladékból, mint a mezőgazdasági és erdei biomasszából együtt.

Röviden: A Carbon Flows jelentés 2026-os frissítése szerint az újrahasznosítás globálisan a vegyipari szénigény 4, az EU-ban 9 százalékát fedezi, és Európában ezzel megelőzi a biomasszát. A 2050-es nettó zéró forgatókönyv a szénigény felét újrahasznosításból várja, ami a mai mennyiség nagyjából hússzorosa lenne.

Miért nem elég a dekarbonizáció a vegyiparban?

Az energiaszektorban a szén energiahordozó: elégetjük, és a felszabaduló energia áramot, hőt vagy mozgást ad. Ezt valóban ki lehet váltani napelemmel, szélerőművel, villamosítással és hidrogénnel. A vegyiparban és a műanyagiparban viszont a szén nem üzemanyag, hanem építőelem: ott van a polietilén láncaiban, a mosószer tenzidjeiben, a gumiabroncsban, az oldószerben. Szén nélküli műanyag nem létezik.

Az RCI ezért nem dekarbonizációról, hanem defosszilizációról beszél: a beépített szenet nem eltüntetni kell, hanem a forrását kell lecserélni. Három megújuló szénforrás jöhet szóba: a biomassza, a levegőből vagy ipari füstgázból leválasztott CO₂, és az újrahasznosítás. Ez utóbbi a hulladékgazdálkodás szempontjából különösen fontos, mert a szelektíven gyűjtött hulladék ebben a keretben nem „kezelendő probléma”, hanem a jövő vegyiparának alapanyaga.

Új módszer, új számok

Az első kiadás 2023-ban jelent meg, 2020-as bázisévvel. A mostani frissítés 2023-as adatokra épül, és ami ennél is fontosabb, új módszertant alkalmaz. A korábbi változat a késztermékek felől számolt, főként a PRODCOM statisztikára támaszkodva, ami nem zárta ki a kettős számbavételt. Az új, úgynevezett rendszerszemléletű megközelítés ott veszi számba a szenet, ahol az belép a vegyipari rendszerbe (gőzkrakkolók, metanolgyártás, finomítói aromások, biomassza-, CO₂- és újrahasznosítási útvonalak), majd a platformvegyületeken keresztül követi a késztermékekig. A szerzők több mint negyven vegyipari értékláncot elemeztek, amelyek a piac szinte egészét lefedik.

Ennek következményei vannak: a globális szénigény 550-ről 660 millió tonnára nőtt (részben valós növekedés, részben pontosabb számbavétel), az uniós viszont 110-ről 85 millió tonnára csökkent. Ez utóbbi két okra vezethető vissza: az európai vegyipari termelés 2020 és 2023 között 10–15 százalékkal esett vissza, a kettős számolás kiszűrése pedig tovább mérsékelte a fosszilis volument.

A globális kép: négy százalék újrahasznosítás, de rejtett óriás a papír és a fa

A vegyipar és a belőle származó anyagok (polimerek, szerves vegyületek) 660 millió tonnás szénigényéből 2023-ban:

• 61 százalék kőolajból, 21 százalék földgázból, 4 százalék szénből,
• 10 százalék (64 millió tonna) biomasszából,
• 4 százalék (27 millió tonna) újrahasznosításból,
• és mindössze 0,6 millió tonna CO₂-alapú forrásból érkezett.

Az újrahasznosított szén szinte teljes egészében a hőre lágyuló műanyagok láncába tér vissza. A Plastics Europe adataira épülő globális szám 99 százaléka mechanikai, 1 százaléka kémiai újrahasznosításból származik, és 2022-höz képest 2 százalékkal nőtt.

Ha azonban a nézőpontot kitágítjuk, és a vegyipar mellett az építési fát, a bútort, a papírt és a pulpot, a textilszálakat és a nehézolaj-frakciókat (bitumen, kenőanyagok, paraffin) is beszámítjuk, akkor 1400 millió tonnás szénigényt kapunk. Ebből 160 millió tonna (11 százalék) újrahasznosított biomassza, vagyis elsősorban visszagyűjtött papír és visszanyert fa, további 30 millió tonna pedig újrahasznosított fosszilis szén. A visszagyűjtött papír és fa tehát közel hatszor annyi szenet tart körforgásban, mint a vegyipar teljes globális újrahasznosított szénmennyisége. Ez a szám jól mutatja, hogy egy kiforrott gyűjtési és feldolgozási rendszer mekkora léptékű lehet.

Az európai kép: az újrahasznosítás előzte a biomasszát

Az EU-27 vegyipari és származékanyag-szektorának 85 millió tonnás szénigényéből:

• 64 százalék kőolajból, 19 százalék földgázból származik, szén nincs a mixben,
• 8,3 százalék (7,1 millió tonna) bioalapú,
• 8,9 százalék (7,6 millió tonna) újrahasznosított.

Vagyis Európában a hulladékból visszanyert szén már nagyobb tételt tesz ki, mint a cukorból, keményítőből, növényi olajokból, természetes kaucsukból és fából érkező szén együttesen. Az újrahasznosított polimer alapanyag 69 százaléka fogyasztói (post-consumer) hulladékból, 30 százaléka gyártási (pre-consumer) hulladékból, 1 százaléka kémiai újrahasznosításból származik. A tágabb anyagmérlegben az újrahasznosított biomassza aránya az EU-ban 16 százalék, ami jóval magasabb a globális átlagnál.

A számot érdemes óvatosan olvasni. A szerzők maguk is jelzik, hogy a magasabb uniós arány fő oka a reálisabb, alacsonyabb fosszilis volumen: ha a nevező kisebb, a hányados nő. A 4 százalékról 8,9 százalékra emelkedés tehát részben módszertani, részben valós növekedés. A valós rész sem elhanyagolható: az újrahasznosított mennyiség 2020 és 2023 között 14 százalékkal bővült.

A törés: 2023-ban visszaesett az európai újrahasznosítás

A jelentés legnyugtalanítóbb adata, hogy 2022-höz képest 2023-ban csökkent az újrahasznosított volumen Európában. A sajtóközlemény 6, a részletes uniós adatlap 8 százalékos visszaesést közöl az újrahasznosított műanyagokra. A szerzők ezt egyértelműen az európai újrahasznosító ágazat válságának jeleként értelmezik.

Ez egybevág azzal, amiről a dontwasteit.hu az elmúlt hónapokban többször beszámolt: az európai műanyagipar Brüsszelnek írt közös levele szerint 2023 és 2026 második negyedéve között mintegy 1,1 millió tonna újrahasznosítási kapacitás zárt be, a német bvse pedig a Recycling Europe mentőcsomagjának támogatásával sürget kötelező újrahasznosított tartalmat és importellenőrzést. A Carbon Flows jelentés ugyanezt a folyamatot a szénmérleg oldaláról mutatja meg: a körforgásos szénforrás, amely Európában már a legnagyobb nem fosszilis tétel, éppen abban az időszakban kezdett zsugorodni, amikor a legnagyobb szükség lenne a bővülésére.

A szerzők szerint a korrigált bázis azért fontos, mert csak erre lehet reális megújulószén-tartalmi célokat építeni. Ha a döntéshozók a régi, torzított számokból indulnának ki, a célok vagy elérhetetlenek, vagy túl lazák lennének.

2050: a szénigény fele hulladékból?

A jelentés frissített, feltáró jellegű forgatókönyve nem előrejelzés, hanem annak bemutatása, mit kívánna egy teljesen fosszilismentes vegyipar 2050-re. A legfontosabb feltevések:

• a szénigény évi 2 százalékkal nő, 660-ról 1130 millió tonnára (a korábbi forgatókönyv még 2,5 százalékkal számolt),
• 2050-ben a szénigény 50 százaléka újrahasznosításból, 20–30 százaléka biomasszából, 20–30 százaléka CO₂-ből érkezik.

Az újrahasznosítási arányt a szerzők 55-ről 50 százalékra mérsékelték, mert a visszajelzések szerint a gyűjtési, válogatási és feldolgozási veszteségek miatt a korábbi érték túl ambiciózus volt. Még így is óriási ugrásról van szó: 1130 millió tonna fele körülbelül 565 millió tonna, ami a mai 27 millió tonnás globális újrahasznosított szénmennyiség nagyjából hússzorosa. Érdemes azt is tudni, hogy a nova/RCI forgatókönyv e tekintetben a legoptimistábbak közé tartozik: a jelentés által összevetett 15 tanulmány 24 forgatókönyve átlagosan 20 százalékos újrahasznosítási arányt vár, a Wuppertal Intézet metaanalízise pedig 20–35 százalékos sávot talált.

Melyik technológia viszi a terhet?

A jelentés 2026 nyári szakértői felmérése arra kereste a választ, hogyan oszlana meg a 2050-es újrahasznosított szénmennyiség az egyes technológiák között. Két csoport válaszolt: a nova-Institut szakértői és az RCI projekttanácsadó testülete (PAB):

• mechanikai újrahasznosítás: 29 százalék (nova) / 42 százalék (PAB),
• pirolízis (pirolízisolaj, nafta, korom): 29 / 17 százalék,
• depolimerizáció: 18 / 21 százalék,
• elgázosítás, metanol szintézisgázon keresztül: 16 / 8 százalék,
• oldószeres eljárás (fizikai tisztítás): 7 / 8 százalék,
• égetés CO₂-leválasztással: 2 / 5 százalék.

A két csoport tehát abban egyetért, hogy nincs egyetlen győztes technológia, a hangsúlyokban viszont eltérnek: az iparági testület a mechanikai újrahasznosításra, a nova kutatói inkább a termokémiai eljárásokra építenének. Ez visszaköszön abban a BASF-tanulmányban is, amelyről korábban írtunk: a műszaki műanyagoknál csak a technológiák kombinációja működik. A jelentés ugyanakkor kifejezetten nagyobb haladó (kémiai) újrahasznosítási áramot vár, mint más tanulmányok, az ellátási ellenálló képesség és az autonómia érdekében. Ehhez viszont szabályozási háttér kell, amelyet a Cefic is sürget az uniós „hulladék vége” kritériumok kémiai újrahasznosításra való kiterjesztésével. A technológia hatékonyságát és tényleges anyagkörforgását érintő kritikákat is érdemes ismerni, ezekről ebben a cikkünkben írtunk.

Hulladékgazdálkodói szemmel feltűnő az égetés CO₂-leválasztással kapott alacsony, 2–5 százalékos becsült súlya. A szakértők szerint tehát a hulladékból kinyerhető szén jövője döntően az anyagában történő visszaforgatásban, és nem az energetikai hasznosításban van.

A hulladékból származó biomassza még apró szelet

A jelentéshez kapcsolódó külön tanulmány (Biomass Utilisation by the Global and EU Chemical Industry) részletesen bemutatja, milyen biomassza kerül a vegyiparba. Globálisan 118 millió tonna száraz biomassza, benne 64 millió tonna szén, az EU-ban 13 millió tonna biomassza, benne 7 millió tonna szén.

Ennek túlnyomó része elsődleges alapanyag: cukor, keményítő, növényi olaj, természetes kaucsuk és fa. A másodlagos, hulladék jellegű áramok (glicerin, tallolaj, használt sütőolaj, pálmaolaj-finomítási melléktermék) a biogén szénnek globálisan csak körülbelül 5, az EU-ban körülbelül 3 százalékát adják. Néhány részlet:

• Használt sütőolaj (UCO): közvetlenül szinte nem kerül a vegyiparba a szigorú minőségi követelmények miatt. Hidrogénezett megújuló naftaként jut el a gőzkrakkolókba; a becslés szerint globálisan mintegy 420 ezer, az EU-ban mintegy 300 ezer tonna UCO áll a vegyipari felhasználás mögött. Az EU ráadásul évente 1,6–2,0 millió tonna ilyen jellegű hulladékolajat és -zsírt importál.
• Állati zsírok: az oleokémiai felhasználás Európában évi 300 ezer tonna körül van, és csökken, mert a biodízel és a fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) egyre erősebben versenyez ugyanezért az alapanyagért.
• Papíripari keményítő: az EU-ban 2,4 millió tonna. A csomagolópapír-növekedés lassulása és a könnyítés (alacsonyabb grammsúly) miatt a kereslet stagnál vagy csökken.

A tanulmány szerint a lignocellulóz alapú biofinomítók (fa, mezőgazdasági maradékok, biohulladék) technológiája nagyrészt még kísérleti vagy demonstrációs fázisban van, és a cellulózcukorból készült termékek ma legalább kétszer drágábbak az első generációs alapanyagokból készülteknél. A 2050-es szakértői becslések azonban azt mutatják, hogy a biomassza-alapú vegyipar jövője is főként a lignocellulóz és a hulladék biomassza felé tolódik: a hat felmért útvonal közül négy erre épül.

Mit jelent a Carbon Flows jelentés a hazai hulladékgazdálkodásnak?

A Carbon Flows jelentés üzenete a gyűjtőedénytől az üzemig érvényes: a jövő vegyipara a szelektíven gyűjtött, jól válogatott hulladékra épül. A csomagolás a legnagyobb polimer-felhasználási terület. Az EU-ban évi 22 millió tonna szenet köt meg, a polimerek beépített szenének 34 százalékát, így a csomagolási hulladék minősége közvetlenül meghatározza, mennyi szén tér vissza a körforgásba.

Három gyakorlati következtetés adódik:

• A minőség a szűk keresztmetszet. Az 50 százalékos célhoz nem elég több hulladékot gyűjteni; a gyűjtési és válogatási veszteségek csökkentése legalább ilyen fontos. A szerzők éppen e veszteségek miatt mérsékelték a célt.
• A kapacitás a másik. 2026. november 21-től az EU nem szállíthat műanyaghulladékot nem OECD-országokba, így a feldolgozásnak Európában kell megtörténnie, éppen akkor, amikor a kapacitás zsugorodik.
• A szabályozás dönt. A jelentés kifejezetten az uniós megújulószén- és bioalapú tartalmi célokról folyó vitához kínál adatbázist. A körforgásos gazdasági törvényhez kapcsolódó EPR-harmonizációs törekvések és a kötelező újrahasznosított tartalom együtt határozzák meg, lesz-e piaca a visszagyűjtött szénnek.

A számok végső tanulsága kettős. Az újrahasznosítás ma még csak töredéke annak, aminek 2050-re lennie kellene. Ugyanakkor Európában már most ez a legnagyobb megújuló szénforrás a vegyiparban, és ezt az előnyt egy elhúzódó piaci válság könnyen felemésztheti.

---

Gyakori kérdések a Carbon Flows jelentésről

Mit mér az RCI Carbon Flows jelentése?

A jelentés azt méri, honnan származik a vegyipari termékekbe és műanyagokba beépített szén. A nova-Institut szakértői a fosszilis, bioalapú, újrahasznosított és CO₂-alapú forrásokat globálisan és az EU-27 szintjén veszik számba, 2023-as bázisévvel. Az új módszer a vegyipari rendszerbe való belépésnél számolja a szenet, így kiszűri a kettős számbavételt.

Mekkora az újrahasznosítás aránya a vegyipar szénigényében?

Globálisan 4 százalék: a vegyipar és származékanyagai 660 millió tonnás szénigényéből 27 millió tonna érkezik újrahasznosításból, szinte teljes egészében mechanikai műanyag-újrahasznosításból. Az EU-ban az arány 8,9 százalék, ami 7,6 millió tonna szenet jelent. Ez Európában már több, mint a biomasszából származó 7,1 millió tonna.

Miért csökkent 2023-ban az európai újrahasznosított mennyiség?

A jelentés szerint az újrahasznosított volumen 2022-höz képest 6–8 százalékkal esett vissza, amit a szerzők az európai újrahasznosító ágazat válságának jeleként értékelnek. A háttérben a gyenge kereslet, a magas energiaárak és az olcsó import áll. Az iparági adatok szerint 2023 óta mintegy 1,1 millió tonna újrahasznosítási kapacitás zárt be Európában.

Mekkora újrahasznosítási arányt vár a jelentés 2050-re?

A frissített forgatókönyv szerint 2050-ben a vegyipar 1130 millió tonnás szénigényének 50 százaléka származna újrahasznosításból, a korábbi 55 százalék helyett. A biomassza és a CO₂ egyaránt 20–30 százalékot adna. Ez a mai globális újrahasznosított szénmennyiség nagyjából hússzorosát jelentené, ezért a gyűjtési és válogatási veszteségek csökkentése kulcsfontosságú.

Mennyi biomasszát használ a vegyipar?

A kapcsolódó nova-tanulmány szerint globálisan 118 millió tonna száraz biomassza, benne 64 millió tonna szén, az EU-ban 13 millió tonna biomassza, benne 7 millió tonna szén kerül a vegyiparba. Ennek túlnyomó része elsődleges alapanyag, például cukor, keményítő, növényi olaj és természetes kaucsuk. A hulladék jellegű áramok aránya globálisan 5, az EU-ban 3 százalék körül van.

---

🔗 Hivatalos források és hivatkozások: 👉

• Poranki, N., Porc, O., Carus, M. (2026): RCI Report: Carbon Flows Update 2026 – Compilation of supply and demand of fossil and renewable carbon for the chemicals and derived materials on a global and European level. Renewable Carbon Initiative, 2026. október. Letöltés
• Porc, O., Carus, M. (2026): Biomass Utilisation by the Global and EU Chemical Industry (2023 & 2024). nova-Institut GmbH, Hürth. DOI: 10.52548/GZTA6575
• Renewable Carbon Initiative sajtóközlemény (2026. október 28.): Renewable Carbon Initiative presents the latest update of its comprehensive Carbon Flow Report

Egységes szerkezet, gyors válaszok: cikkeinket úgy építjük fel, hogy az olvasók és az MI-alapú keresők is könnyen megtalálják bennük a lényeget. A szövegek MI-eszközök segítségével, szerkesztői ellenőrzés mellett készülnek.