A klímaváltozás elleni küzdelem egyik legkritikusabb eleme az emberi tevékenységből származó metánkibocsátás drasztikus csökkentése. Bár egyre több világváros tesz ambiciózus vállalásokat a probléma kezelésére, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban megjelent legújabb kutatás riasztó eredményekre világít rá. Egy innovatív, űrbeli megfigyelésekre támaszkodó elemzés során a kutatók megállapították, hogy 2019 és 2023 között a világ nagyvárosainak metánkibocsátása nemhogy csökkent volna, hanem kifejezetten növekedő tendenciát mutat. A letaglózó adatok rámutatnak a hagyományos, földi nyilvántartások hiányosságaira, és megkérdőjelezik a globális klímahálózatok, köztük a C40 városok eddigi klímapolitikai stratégiáinak gyakorlati hatékonyságát.
A nagyvárosok, mint a metánkibocsátás globális gócpontjai
Napjainkban a Föld lakosságának több mint fele városokban él, és ezek az urbanizált területek felelnek a világ antropogén (emberi tevékenységből származó) üvegházhatásúgáz-kibocsátásának közel 70 százalékáért. A metán (CH4) egy rendkívül erős üvegházhatású gáz, amelynek légköri élettartama ugyan viszonylag rövid, globális felmelegedést okozó hatása azonban nagyon jelentős. Emiatt a metánkibocsátás visszaszorítása kulcsfontosságú stratégiai lépés a klímaváltozás évtizedes léptékű korlátozásában.
A városi környezet rendkívül összetett metánforrásokkal rendelkezik: a hulladéklerakók, a szennyvízkezelő telepek, valamint a fosszilis tüzelőanyagokkal – például a földgázzal – kapcsolatos infrastruktúrák (az elosztástól egészen a végfelhasználásig) mind jelentős mértékben járulnak hozzá a globális emisszióhoz. Erica Whiting, Genevieve Plant, Eric A. Kort és kutatótársaik éppen ezért vizsgálták meg a városi területeket. Céljuk az volt, hogy egy átfogóbb, pontosabb képet kapjanak. A kutatás során összesen 92 globális nagyvárost és azok vonzáskörzetét elemezték, amelyek együttesen mintegy 1,18 milliárd embernek adnak otthont.
Műholdas nyomjelző technológia: A valós adatok nyomában
A városi metánkibocsátás mértéke és forrása a korábbiakban gyakran pontatlan volt. Ennek oka, hogy a helyi, „bottom-up” (alulról építkező) leltárak és nyilvántartások jellemzően alulbecsülték a valós emissziót. A hagyományos földi vagy légi mérések ráadásul földrajzilag és időben is erősen korlátozottak voltak, és többnyire csupán Észak-Amerika vagy Nyugat-Európa bizonyos városaira fókuszáltak.
Ennek az információs űrnek a feloldására a kutatók egy űralapú, úgynevezett „nyomjelző-nyomjelző” (tracer-tracer) megközelítést alkalmaztak. A vizsgálat során az Európai Űrügynökség Sentinel-5 Precursor műholdján található TROPOMI (TROPOspheric Monitoring Instrument) műszer megfigyeléseire támaszkodtak. A módszer lényege, hogy a metán és a szén-monoxid (CO) koncentrációjának arányát figyelik a városi légkörben. Bár a két gáz a felszínen nem feltétlenül azonos forrásból származik, mindkettő a városi környezetben kerül a levegőbe, és ugyanazok a meteorológiai viszonyok hatnak rájuk. Mivel a szén-monoxid kibocsátási adatai jóval pontosabbak és szélesebb körben dokumentáltak, ezek segítségével a műholdas adatokból megbízhatóan – komplex légköri modellezés nélkül is – levezethető a metánkibocsátás valós mértéke.
Riasztó számok: 31,2 teragramm metán évente
A kutatás kvantitatív eredményei egyértelműen rámutatnak a kibocsátás hatalmas volumenére. A vizsgált 92 város együttes metánkibocsátása 2023-ban elérte az elképesztő 31,2 teragrammot (Tg CH4/év) – a 95 százalékos konfidenciaintervallum 22,3 és 40,4 Tg között mozgott.
Ez a mennyiség a globális antropogén metánkibocsátás mintegy 10 százalékát teszi ki. Az adat súlyosságát jól érzékelteti, hogy ez az érték a 3,75-szöröse a nemrégiben a figyelem középpontjába került, kőolaj- és földgázipari úgynevezett „ultra-kibocsátók” (Ultra-Emitters) teljes globális hozzájárulásának.
A C40 klímahálózat kudarcot vall? Növekedés a csökkenés helyett
A globális városi klímapolitika egyik legfőbb mozgatórugója a 2005-ben alapított C40 hálózat, amely ma már 97 tagvárost tömörít. Ezek a városok elkötelezték magukat amellett, hogy jelentősen csökkentik üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat. A C40 által támogatott ENSZ „Race to Zero” kampány a metánkibocsátás legalább 34 százalékos csökkentését irányozza elő 2030-ig.
A kutatók a 92 vizsgált településből 72 esetében (melyek közül 51 a C40 hálózat tagja, 21 pedig független) hosszabb távon, 2019 és 2023 között is rögzítették az emissziót. Az eredmények szerint 2020-ban megfigyelhető volt egy rendkívül enyhe csökkenés, ám ezt egy folyamatos és stabil növekedés követte. A vizsgált négy év alatt a 72 város összesített metánemissziója 2,3 teragrammal emelkedett. Bár ez a növekedés csak minimálisan felelős az általános légköri metánszint közelmúltbeli világméretű megugrásáért, a helyi trendek riasztóak.
A műholdas megfigyelések ugyanis szembemennek az ambiciózus politikai ígéretekkel. A mérések szerint a 34 százalékos csökkentést megcélzó C40 városokban a metánkibocsátás 2020 és 2023 között jelentősen, 10 százalékkal (95% CI: 2%, 17%) emelkedett. Ez a növekedési ráta statisztikailag alig tér el a klímavédelmi hálózaton kívüli, nem C40-es városokban mért 12 százalékos (95% CI: -1,5%, 25%) emelkedéstől.
Műholdas megfigyelések, mint a jövő klímapolitikájának alapjai
Ez a tudományos eredmény aggasztó képet fest: a jelenlegi, hivatalos kibocsátási leltárak egyszerűen nem képesek megragadni a valós növekedést. Ez azt sugallja, hogy a városi emissziókat eddig hibásan jellemezték, így a mérséklésre irányuló szakpolitikai beavatkozások valószínűleg rosszul optimalizáltak.
A PNAS-ban publikált kutatás egyértelmű üzenete, hogy ahhoz, hogy a C40 hálózat tagjai és más városok elérjék a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célt, a jövőben rendkívül meredek és drasztikus beavatkozásokra lesz szükség. A tanulmány ugyanakkor bizonyítja, hogy az űrből végzett TROPOMI megfigyelések pontos és hatékony eszközt kínálnak az ellenőrzéshez. A jövőben ez a technológia kulcsszerepet játszhat annak megállapításában, hogy egy város klímavédelmi intézkedései valójában hoznak-e érdemi változást a gyakorlatban, vagy csupán az elavult statisztikák mutatják a sikert.
Hivatalos források és hivatkozások: 
- Az elemzés alapjául szolgáló eredeti, teljes kutatás – Space-based observation of global increase in urban methane emissions from 2019–2023 – az alábbi linken érhető el: