Mennyire hatékonyak azok az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldások, amelyek célja a „kevesebb és jobb anyagfelhasználás”? A CMCC (Euro-Mediterranean Center on Climate Change) vezette új kutatás holisztikusan értékeli a körforgásos gazdasági stratégiák jövőbeli hatásait, figyelembe véve a rendszerszintű kölcsönhatásokat és más tényezőket, amelyek kultúránként és jövedelem szerint változnak, de gyakran figyelmen kívül hagyják őket.
„Megfelelő értékelési eszközök nélkül fennáll a veszélye annak, hogy jó szándékú politikákat hajtunk végre, amelyek kiábrándító eredményeket hoznak – vagy ami még rosszabb, véletlenül aláássák éghajlati céljainkat” – mondja a tanulmány vezető szerzője és a CMCC kutatója, Leticia Magalar.
Az integrált értékelési modellek (IAM-ek) kritikus fontosságú eszközök az energiarendszer-átalakításokba való betekintéshez, amelyek elengedhetetlenek a nettó nulla kibocsátás eléréséhez. A körforgásos gazdasággal kapcsolatos politikák iránti növekvő érdeklődéssel – amely magában foglalja az újrahasznosítást, a javítást, az újrafelhasználást és a fogyasztáscsökkentést – a modelleknek fejlődniük kell, hogy részletesebben és pontosabban modellezhessék a körforgásos gazdaság éghajlati előnyeit.
Egy új tanulmány, amely a Resources, Conservation and Recycling folyóiratban jelent meg, fontos lehetőségeket azonosít a független környezetgazdálkodási (IAM) rendszerek fejlesztésére a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikák éghajlati hatásainak jobb beépítése révén. A CMCC munkatársa, Leticia Magalar által vezetett kutatás átfogó keretet mutat be, amely útmutatóul szolgál a világszerte az éghajlat-politika megalapozására használt IAM-ok fejlesztéséhez.
„A klímamodellek évek óta azt mondják, hogy át kell alakítanunk az energiarendszereinket – és igazuk is van. De egy másik hatékony klímamegoldásról nagyrészt hallgattak: a kevesebb és jobb anyaghasználatról” – magyarázza Magalar. „Kutatásunk azt mutatja, hogy ez a hallgatás nem azért van, mert a körforgásos gazdaság nem számít – hanem azért, mert a modelljeink még nincsenek felkészülve a megfelelő értékelésére. A jó hír az, hogy most már világos utat látunk előre.”
A tanulmány 15 független adminisztratív modellt (IAM) elemez, és megállapította, hogy a jelenlegi modell lefedettsége az anyagfelhasználás csökkentésére (50%) és az újrahasznosításra (28%) koncentrál, de kevésbé a javításra, az újrafelhasználásra és a termék élettartamának meghosszabbítására (együttesen körülbelül 19%). Ezenkívül az ellátási lánc ábrázolása hiányos, gyakran a gyártási és fogyasztási szakaszokra összpontosít, miközben nagyrészt hiányoznak az erőforrás-kitermelési és hulladékgazdálkodási szakaszok.
„Nem tudjuk megtervezni, amit nem tudunk mérni” – mondja Magalar. „Nagy a tét, mert a körforgásos gazdaság stratégiái nem garantálják a klímavédelmi győzelmet . Az újrahasznosítás energiaigényes lehet. A régi készülékek hosszabb ideig tartó megőrzése meghosszabbítja a kevésbé hatékony modellek élettartamát. A felújított termékek vásárlásából származó megtakarításokat szén-dioxid-kibocsátású tevékenységekre költhetjük. Megfelelő értékelési eszközök nélkül fennáll a veszélye annak, hogy jó szándékú politikákat vezetünk be, amelyek kiábrándító eredményeket hoznak – vagy ami még rosszabb, véletlenül aláássák klímacéljainkat.”
A kutatás szerint a jelenlegi tanulmányok 70%-a feltételezi, hogy a körforgásos politikák előre meghatározott eredményeket fognak elérni , ahelyett, hogy szigorúan modelleznék, hogyan teljesítenek az egyes politikák a gyakorlatban. Ez egy fontos kutatási és politikai értékelési hiányosságra utal.
Továbbá az elemzett modellek egyike sem ragadja meg, hogyan kell a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikáknak rendszerszinten működniük. „ Az újrahasznosítási politika önmagában nem lehet sikeres – megfelelő hulladékválogatást igényel a háztartások részéről, gyűjtési infrastruktúrát, újrahasznosított anyagok felhasználására tervezett gyárakat, és olyan termékeket, amelyeket eleve újrahasznosíthatónak terveztek. Mindezeket a pontokat befolyásolják a kulturális különbségek és a jövedelmi szintek, amelyeket nem vesznek figyelembe” – mondja Magalar.
Ezzel szemben a tanulmányban kidolgozott keretrendszer gyakorlati megoldásokat kínál a körforgásos gazdaság politikáinak holisztikus integrálására, figyelembe véve a rendszerszintű kölcsönhatásokat, mint például az újrahasznosítási programok függősége a hulladékválogató infrastruktúrától, az ipari kapacitástól és a terméktervezéstől – olyan tényezőktől, amelyek kultúránként és jövedelem szerint változnak, de a jelenlegi modellekben gyakran figyelmen kívül hagyják őket.
A cél az, hogy a politikai döntéshozók pontos és esetspecifikus információkkal rendelkezzenek, hogy biztosíthassák a körforgásos gazdaságba való beruházások összhangját az éghajlati célokkal , és hogy stratégiáikat a hatékonyság növelése érdekében módosíthassák ott, ahol hiányosságok mutatkoznak.
„A politikai döntéshozók már végrehajtanak körforgásos gazdasággal kapcsolatos intézkedéseket – csak az EU-ban több tucat ilyen intézkedés van érvényben. Megfelelő modellezési eszközök nélkül azonban lényegében elvétjük az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó előnyeiket” – magyarázza Magalar. „Keretrendszerünk világos tervet ad a modellező közösségnek a fejlesztésekhez .”
Ez a tanulmány jelentős lépést jelent afelé, hogy az IAM-ek teljesebb, árnyaltabb útmutatást nyújthassanak a körforgásos gazdaság szerepéről a fenntartható, nettó nulla kibocsátású jövőre való áttérésben.
„A lényeg az, hogy a politikai döntéshozók most már tisztább képet kaphatnak arról, hogy a körforgásos gazdaság stratégiáit hogyan kezelik jelenleg az éghajlati modellek – és milyen hiányosságokat kell megszüntetni az intelligensebb és hatékonyabb mérséklési tervezés támogatása érdekében ” – összegzi Magalar.
A CMCC vezette ezt a kutatást, amely a politikatudomány, az integrált értékelési modellezés és az energiatervezés szakértelmét ötvözte. A kutatást a CMCC és a Rio de Janeirói Szövetségi Egyetem együttműködésének részeként végezték .
További információ:
Magalar, L., Verdolini, E., Szklo, A., (2026). A körforgásos gazdaság politikáinak feltárása integrált értékelési modellekben. Erőforrások, megőrzés és újrahasznosítás , 214, 108094. https://doi.org/10.1016/j.resconrec.2025.108614
