A fejlett világ évtizedekig ringatta magát abban a hitben, hogy a szelektíven gyűjtött, majd külföldre exportált műanyaghulladékot újrahasznosítják. Egy új tanulmány azonban lerántotta a leplet a kényelmetlen valóságról: a hulladékkereskedelem közvetlen összefüggésben áll a tengerszennyezéssel. A kutatók konkrét számokkal támasztották alá, hogyan fulladnak bele az importőr országok a rájuk zúdított szemétbe.
Miközben Európa és Észak-Amerika országai büszkén hirdetik újrahasznosítási statisztikáikat, a valóságban a műanyag jelentős részét csupán konténerekbe rakják, és elszállítják a fejlődő országokba. Egy friss kutatás most statisztikai bizonyítékot talált arra, amit a környezetvédők régóta sejtettek: ez a gyakorlat közvetlenül felelős a tengerpartok elszennyeződéséért.
A 0,6 százalékos szabály
A tanulmány, amely a globális műanyaghulladék-kereskedelem és a környezeti terhelés összefüggéseit vizsgálta, riasztó korrelációt tárt fel. A kutatók kimutatták, hogy az összefüggés nemcsak elméleti, hanem matematikailag is leírható.
Az adatok szerint az importált műanyaghulladék mennyiségének 10 százalékos növekedése a fogadó országban a part menti műanyagszemét 0,6 százalékos növekedésével jár együtt.
Ez az arány elsőre csekélynek tűnhet, de a globális kereskedelem léptékében hatalmas mennyiségről van szó. Amikor több millió tonna hulladék cserél gazdát, a 0,6 százaléknyi növekedés a tengerpartokon tonnaszámra megjelenő palackokat, csomagolóanyagokat és mikroműanyagot jelent.
Túlcsorduló rendszerek
A jelenség oka a kutatók szerint az importőr országok hulladékgazdálkodási rendszereinek túlterheltsége. A gazdagabb országok gyakran olyan délkelet-ázsiai vagy afrikai államokba exportálják a „nyersanyagként” címkézett hulladékot, ahol a feldolgozó kapacitás és a környezetvédelmi ellenőrzés is hiányos.
Amikor a beérkező mennyiség meghaladja a helyi feldolgozók kapacitását, vagy a szállítmány szennyezett és hasznosíthatatlan (ami gyakran előfordul), a felesleg nem a reaktorokba kerül, hanem illegális lerakókba. Innen pedig az út egyenes: a szél és az esővíz a folyókba, majd az óceánokba mossa a hulladékot, hogy az végül a tengerpartokon kössön ki.
A „szennyezési menedék” vége?
A tanulmány eredményei újabb érvet szolgáltatnak azoknak, akik a hulladékexport teljes betiltását vagy radikális szigorítását követelik. Az eredmények azt sugallják, hogy a jelenlegi rendszer nem megoldja, csak áthelyezi – és végső soron súlyosbítja – a globális műanyagszennyezés problémáját. A tenger ugyanis nem ismeri a határokat: amit az egyik kontinensen a tengerbe dobnak (vagy hagynak belefolyni), azt az áramlatok bárhol partra moshatják.
🔗 Forrás: ScienceDirect – Resource and Energy Economics Does the global plastic waste trade contribute to marine pollution?
