A mérgező hulladéklerakók és a marginalizált közösségek helyzete

Egy új, átfogó amerikai kutatás rávilágított arra, hogy az alacsonyabb jövedelmű és a kisebbségi közösségek sokkal nagyobb valószínűséggel élnek olyan ipari hulladéklerakók közelében, ahol rákkeltő vegyi anyagokat helyeznek el. A 2010 és 2018 közötti adatokat vizsgáló országos tanulmány szerint több mint 5 millió ember él a közvetlen veszélyzónában.

A kutatás háttere és résztvevői

A University of Illinois Springfield (UIS) oktatója által vezetett tanulmány a toxikus hulladékok elhelyezésének demográfiai mintázatait vizsgálta. A 2026. április 23-án a Journal of Exposure Science & Environmental Epidemiology című tudományos folyóiratban publikált kutatást Jessica M. Madrigal, a UIS Egészségügyi, Tudományos és Technológiai Főiskolájának (School of Integrated Sciences, Sustainability and Public Health) egyetemi docense vezette. A projekt az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) Nemzeti Rákintézetének (National Cancer Institute) Intramurális Kutatási Programjának támogatásával valósult meg.

A kutatócsoport további társszerzői között szerepelt Jared A. Fisher, Barry I. Graubard, Rena R. Jones, Caroline N. Pruitt, Elizabeth Sharp és Mary H. Ward a Nemzeti Rákintézet részéről, valamint Abigail R. Flory a Westat Inc. képviseletében. A szakemberek az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (U.S. Environmental Protection Agency) Toxics Release Programjának országos adatait elemezték a 2010 és 2018 közötti időszakból.

Mennyiségi adatok és az érintett vegyi anyagok

A vizsgálat során a kutatók azonosították azokat a helyszíneket, ahol a vállalatok ismert vagy feltételezett rákkeltő vegyi anyagokat helyeztek el szárazföldön, például hulladéklerakókban vagy földalatti kutakban. Ezt a földrajzi elhelyezkedést vetették össze a szóban forgó népszámlálási körzetek demográfiai adataival.

A kinyert adatok alapján évente több millió fontnyi (több ezer tonnányi), bizonyítottan vagy gyaníthatóan rákkeltő vegyszert helyeznek el a szárazföldön az Egyesült Államokban. Ezen toxikus anyagok jelentős részét – beleértve az azbesztet, valamint az olyan nehézfémeket, mint a berillium, a kadmium és a nikkel – közvetlenül az előállítási helyükön vagy annak szoros közelében deponálják.

Demográfiai egyenlőtlenségek: Kik élnek a veszélyzónában?

A tanulmány egyértelmű, rendszerszintű mintázatokat mutatott ki az érintett területek lakosságában. A magasabb szegénységi rátával rendelkező közösségek, valamint a fekete és spanyolajkú lakosok jóval nagyobb arányban élnek olyan területeken, ahol ezek a mérgező vegyi anyagok koncentrálódnak.

Jessica M. Madrigal docens a következő mennyiségi adatokkal szemléltette a probléma súlyát: „Becsléseink szerint 5,3 millió ember él azokban a népszámlálási körzetekben, ahol ezek a hulladékelhelyezések történnek; ezek a lerakások a leggyakrabban olyan körzetekben fordultak elő, ahol magasabb a szegénységben élő lakosság aránya, ami összhangban van a rákkeltő levegőkibocsátásokkal kapcsolatos korábbi vizsgálatainkkal”.

A felmérés rávilágított az Egyesült Államokon belüli regionális különbségekre is. A kutatás megállapította, hogy a legmagasabb szintű vegyi hulladéklerakások döntő többsége a déli és nyugati régiókban összpontosul, ami felhívja a figyelmet a környezeti expozíció földrajzi egyenlőtlenségeire.

Egészségügyi kockázatok és a szabályozás korlátai

A korábbi egészségügyi és tudományos kutatások már összekapcsolták az ezen vegyi anyagoknak való kitettséget olyan súlyos egészségügyi problémákkal, mint a rák, az asztma, valamint a terhességgel és a születéssel kapcsolatos kedvezőtlen kimenetelek. Bár a tudományos figyelem az elmúlt években nagyrészt a légszennyezésre fókuszált, a kutatók hangsúlyozzák, hogy a szárazföldi hulladéklerakás is kritikus és gyakran figyelmen kívül hagyott emberi expozíciós forrás.

Madrigal kiemelte a hulladékgazdálkodás bonyolultságát is: „Egészen idáig kevés összefoglaló készült az ipari hulladéklerakókban található vegyi anyagokról” – nyilatkozta a kutató. „Ezek a helyszínek szabályozottak, ami azt jelenti, hogy a létesítményeknek számos védelmi intézkedést kell betartaniuk, amelyek célja az emberi kitettség lehetőségének korlátozása. Az ezen helyszínek közvetlen közelében élők potenciális kitettsége azonban a vegyületektől és a lerakó jellemzőitől függően változhat, beleértve a létesítmény korát, működését és az irányítási gyakorlatokat is”.

Következtetés és jövőbeli feladatok

A tanulmány szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy az országos szintű, átfogó adatok alkalmazása elengedhetetlen a hosszú távú expozíciós kockázatok megértéséhez. Ezen felül az eredmények azt mutatják, hogy a jövőben sokkal megalapozottabb, adatalapú közegészségügyi és politikai döntésekre van szükség az ipari hulladékok kezelésével kapcsolatban.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

• https://www.uis.edu/news/study-links-toxic-waste-sites-marginalized-communities

• A cikk alapjául szolgáló nyers adatokat biztosító amerikai állami oldal, az U.S. Environmental Protection Agency hivatalos toxikológiai programja itt érhető el: https://www.epa.gov/toxics-release-inventory-tri-program