Az európai műanyag-újrahasznosító iparág összeomlás előtt áll. Az alacsony árú újrahasznosított műanyagok importjának megugrása, az ebből következő, EU-ban gyártott újrahasznosított termékek iránti kereslet csökkenése, a növekvő gazdasági nyomás és a túlzott bürokrácia egyre több EU-s újrahasznosító vállalkozást kényszerít csődbe. Ez a termelési és újrahasznosítási kapacitás csökkenéséhez vezet, veszélyeztetve e stratégiai ágazat túlélését – derül ki a Plastics Recyclers Europe szakági szövetség felhívásából.
2025 végére a terület várhatóan csaknem egymillió tonna újrahasznosítási kapacitást fog elveszíteni 2023-hoz képest. Csak 2025 januárja és júliusa között csaknem ugyanannyi kapacitás veszett el, mint 2024 egészében, és háromszor több, mint 2023-ban. A 2025-re vonatkozó előrejelzések több évnyi gyors bővülés után nulla nettó növekedést jeleznek, ami a körforgásos gazdaságra való átállás lendületének kritikus csökkenését jelzi. Hollandia, Németország és az Egyesült Királyság leginkább érintettek ebben a csökkenő tendenciában.
A fenti számok bizonyítják a recesszió káros hatását az európai műanyag-újrahasznosítási ágazatra. Az EU újrahasznosított anyagai iránti kereslet fellendítése és a további bezárások megakadályozása érdekében a politikai döntéshozóknak sürgősen be kell vezetniük a kereskedelmi és piaci védelmi mechanizmusokat, biztosítaniuk kell a következetes EPR-szabályokat, és szigorúan kell érvényesíteniük a harmadik fél általi tanúsítást és a nem megfelelő anyagokra vonatkozó harmonizált szankciókat.
Ehhez olyan intézkedéseket kell társítani, amelyek enyhítik az újrahasznosítókra nehezedő gazdasági nyomást – például az olcsó, tiszta energiahoz való hozzáférés –, valamint csökkentik az engedélyek megszerzésével és megújításával kapcsolatos bürokráciát. A vámellenőrzések megerősítése és a célzott beruházási ösztönzők bevezetése szintén kritikus fontosságú az ágazat versenyképességének helyreállításához.
Most kell cselekedni. Az európai műanyag-újrahasznosító ágazat összeomlása visszafordíthatatlan károkat okozna az elmúlt évtizedben elért környezeti fejlődésben és innovációban, veszélyeztetve az EU éghajlat-politikai céljainak elérését és hosszú távú versenyképességét.
