Az Egyesült Királyság hulladékenergetikai ágazata (Energy-from-Waste – EfW) komoly technológiai és biztonsági kihívással néz szembe: a kommunális hulladékba rejtett, szabálytalanul kidobott kéjgáz-palackok (dinitrogén-oxid) szó szerint bombaként robbannak fel az égetőművekben. A dldd.news beszámolója szerint a probléma nemcsak a berendezésekben okoz milliós károkat, hanem közvetlen életveszélyt jelent a létesítmények dolgozóira is, miközben a palackok mérete és száma drasztikusan megugrott az elmúlt időszakban.
Az Egyesült Királyságban a kéjgáz rekreációs célú használata elleni kormányzati fellépés nem várt mellékhatással járt a hulladékgazdálkodási szektorban. Mivel a gáz birtoklása illegálissá vált, a használók – tartva a lebukástól – gyakran a háztartási szemétgyűjtőkbe rejtik az üres vagy félig teli acélpalackokat. Ezek a nyomás alatt lévő tartályok azonban az égetők több mint 850 Celsius-fokos kemencéibe érve hatalmas erejű robbanásokat idéznek elő, amelyek számos kockázatot hordoznak, beleértve a kéjgáz-palackok biztonsággal történő kezelésének nehézségeit is.
Az apró kapszuláktól az ipari méretű „bombákig”
A hulladékkezelők beszámolói szerint a probléma jellege alapjaiban változott meg az elmúlt években. Korábban főként az apró, mintegy 8 grammos, ezüst színű habszifon-patronok (úgynevezett „chargers”) okoztak kisebb durranásokat, amelyek ritkán tettek kárt a robusztus égetőművi berendezésekben.
A kéjgáz palackokkal kapcsolatos problémák nem csak a hulladékkezelésre, hanem a közlekedésbiztonságra is hatással vannak, mivel ezek a palackok bárhol felbukkanhatnak.
Azonban a piacon megjelentek a jóval nagyobb kiszerelések:
-
A méretváltás: Mára az 580 grammos, 640 grammos, sőt a 2 kilogrammos vagy annál nagyobb ipari tartályok váltak általánossá.
-
A robbanás ereje: Egy 2 kilogrammos acélpalack robbanása az égetőmű zárt terében olyan lökéshullámot generál, amely képes megrongálni a kemence belső falát, a tűzálló bélést és a rostélyrendszert.
-
Mennyiségi adatok: Egyes üzemek jelentései szerint a lefoglalt vagy talált palackok száma az elmúlt két évben több száz százalékkal emelkedett, ami rávilágít a probléma rendszerszintű jellegére.
A hulladékkezelők számára a kéjgáz-palackok jelenléte új kihívások elé állítja az üzemeltetést és a biztonság fenntartását.
Technológiai károk és gazdasági következmények
Az EfW (Energy-from-Waste) üzemek alapvető feladata a nem újrahasznosítható hulladék energiává alakítása. Ezek a komplex rendszerek folyamatos üzemre lettek tervezve, a váratlan leállások pedig hatalmas kiesést jelentenek.
A dinitrogén-oxid palackok okozta károk több szinten jelentkeznek:
A biztonsági kockázatok mellett, a kéjgáz-palackok miatt felmerülő költségek is jelentősek, hiszen a váratlan robbanások gyakori leállásokat okoznak.
-
Szerkezeti károk: A robbanások kárt tesznek a kemence tűzálló tégláiban és a hulladék mozgatásáért felelős mechanikus rostélyokban.
-
Karbantartási költségek: Egy-egy nagyobb robbanás után az üzemet le kell állítani, meg kell várni a kemence lehűlését, majd elvégezni a javításokat. Ez a folyamat napokig is eltarthat.
-
Kiesett árbevétel: A leállás alatt az üzem nem fogad hulladékot (amiért díjat számol fel), és nem termel villamos energiát a hálózatba. Ez egyetlen incidens esetén is több tízezer, halmozottan pedig milliós nagyságrendű fontkiesést okoz az ágazatnak.
Munkavédelmi kockázatok: Emberek a tűzvonalban
Bár az anyagi kár jelentős, a hulladékgazdálkodási szakma számára a legnagyobb aggodalmat a dolgozók biztonsága jelenti. A robbanások nemcsak a kemencében történhetnek meg:
-
A gyűjtés során: A szemétszállító autók tömörítő mechanizmusa is megroppanthatja a palackokat, ami a szabadban is robbanáshoz vagy gázszivárgáshoz vezethet.
-
A válogatóművekben: A kézi válogatást végző dolgozók közvetlen közelében is felrobbanhatnak a palackok a futószalagok mellett, ha azok mechanikai hatásnak vannak kitéve.
-
Pszichológiai hatás: A kemencékben bekövetkező, ágyúlövés-szerű dörrenések folyamatos stresszben tartják a kezelőszemélyzetet, akik sosem tudhatják, mikor következik be egy nagyobb detonáció.
A jogi háttér és a megelőzés korlátai
A jogi keretek kialakítása kulcsfontosságú a kéjgáz palackok biztonságos kezelésének érdekében, hogy a hulladékkezelési folyamatok zökkenőmentesen működhessenek.
A probléma súlyosbodása egybeesik azzal, hogy az Egyesült Királyság kormánya a dinitrogén-oxidot a „Class C” típusú kábítószerek közé sorolta. Ez a szigorítás bár a használatot hivatott visszaszorítani, a hulladékszakma szerint a „láthatatlan” hulladékáramba kényszerítette a palackokat.
A megelőzés rendkívül nehéz, mivel:
-
A palackok az átlátszatlan fekete szemeteszsákok mélyén rejtőznek.
-
Az égetőművekbe érkező napi több száz tonna hulladék minden darabjának átvilágítása technológiailag és anyagilag is kivitelezhetetlen.
-
Az önkormányzatok és a hulladékkezelők edukációs kampányokkal próbálják rávenni a lakosságot a palackok elkülönített (veszélyes hulladékként történő) leadására, de a büntetéstől való félelem gyakran erősebb a környezettudatosságnál.
Az ágazat most azt sürgeti, hogy a palackok gyártói és forgalmazói is vegyék ki részüket a felelősségből, például betétdíjas rendszer bevezetésével vagy a palackok könnyebb visszagyűjtésének támogatásával, hogy ezek a „nyomástartó bombák” ne a közszolgáltatási infrastruktúrát tegyék tönkre.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti szakcikk: Exploding laughing gas hits UK energy-from-waste plants
-
Kormányzati tájékoztató a kéjgáz-tilalomról (UK Government): Nitrous oxide ban: guidance