A települési szilárd hulladék nyílt égetése során felszabaduló szálló por (PM2.5) világszerte jelentős egészségügyi kockázatot jelent, évente több mint egymillió ember idő előtti halálát okozva. A The Lancet Planetary Health folyóiratban közzétett átfogó modellezési tanulmány szerint ez a tevékenység felelős a globális környezeti (PM2.5)-expozíció mintegy 11 százalékáért, és drasztikusan csökkenti a várható élettartamot a leginkább érintett régiókban, különösen Afrikában és Ázsiában.
A szilárd hulladék nem megfelelő kezelése, ezen belül is a nyílt égetés, az egyik legkevésbé szabályozott, mégis legelterjedtebb légszennyező forrás a fejlődő országokban. Bár a globális hulladéktermelés eléri az évi 2,01 milliárd tonnát, ennek jelentős részét – különösen az alacsony jövedelmű országokban – ellenőrizetlen körülmények között, nyílt lánggal égetik el. Ez a folyamat nagy mennyiségű finomszemcsés szálló port (PM2.5) juttat a légkörbe, amely mélyen behatol a tüdőbe és a véráramba, súlyos szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi megbetegedéseket okozva.
Globális mérleg: 1,2 millió áldozat 2020-ban
A kutatás számszerűsítette a nyílt szemétégetésből származó légszennyezés egészségügyi hatásait a 2020-as évre vonatkozóan. Az adatok szerint globálisan 1,2 millió (95%-os bizonytalansági intervallum: 0,9–1,5 millió) idő előtti haláleset köthető közvetlenül a hulladékégetésből származó PM2.5 részecskékhez.
Az elhalálozások okai között az alábbi betegségcsoportok szerepelnek a legnagyobb arányban:
-
Iszkémiás szívbetegség: a halálesetek 33%-a.
-
Stroke (agyi érkatasztrófa): 23%.
-
Alsó légúti fertőzések: 17%.
-
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD): 15%.
-
2-es típusú diabétesz: 8%.
-
Tüdőrák: 4%.
A tanulmány rámutat, hogy a nyílt égetésből származó PM2.5 globális átlagos populáció-súlyozott koncentrációja 4,0 µg/m3, ami a teljes környezeti PM2.5-expozíció 11 százalékát teszi ki.
Regionális krízis: Afrika és Ázsia a legveszélyeztetettebb
A légszennyezés és az abból eredő betegségteher eloszlása rendkívül egyenlőtlen. A halálesetek túlnyomó többsége, körülbelül 75 százaléka három fő régióban koncentrálódik: a szubszaharai Afrikában, Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában.
A konkrét regionális adatok 2020-ban:
-
Szubszaharai Afrika: 359 000 haláleset.
-
Dél-Ázsia: 311 000 haláleset.
-
Délkelet-Ázsia: 214 000 haláleset.
-
Kelet-Ázsia: 137 000 haláleset.
Ezzel szemben a magas jövedelmű régiókban, ahol a hulladékgazdálkodás zárt rendszerekben és szigorú kibocsátási kontroll mellett zajlik, a nyílt égetésből származó halálozás elenyésző. Például Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában ez a forrás alig járul hozzá a PM2.5-hez köthető halálozási statisztikákhoz.
Drasztikus visszaesés a várható élettartamban
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása a várható élettartam csökkenésének mértéke. Globális átlagban a települési szilárd hulladék nyílt égetése 0,27 évvel rövidíti meg az emberi életet. Bizonyos régiókban azonban ez a szám sokkal magasabb:
-
Közép-Afrika: 1,04 év veszteség.
-
Nyugat-Afrika: 0,75 év veszteség.
-
Kelet-Afrika: 0,55 év veszteség.
Ezekben a térségekben a szemétégetés hatása összemérhető vagy akár meg is haladja más jelentős kockázati tényezők, például az ivóvíz-szennyezettség vagy a malária okozta élettartam-csökkenést.
A modellezés háttere és módszertana
A kutatók a legmodernebb tudományos eszközöket ötvözték az eredmények eléréséhez. Felhasználták a Világbank „What a Waste 2.0” adatbázisát a hulladékmennyiségek meghatározásához, és a GEOS-Chem kémiai transzportmodellt alkalmazták a szennyező anyagok terjedésének szimulálására. Az egészségügyi hatásokat a Global Burden of Disease (GBD) 2019-es módszertana alapján számították ki, figyelembe véve a specifikus dózis-válasz összefüggéseket.
A kutatás során több mint 30 régióra bontva vizsgálták a kibocsátási faktorokat, figyelembe véve a hulladék összetételét (például a műanyagok, papír és szerves anyagok arányát), mivel ezek égetése eltérő mennyiségű és összetételű szálló port eredményez.
Megoldási lehetőségek és szakpolitikai következtetések
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a települési szilárd hulladék nyílt égetésének megszüntetése azonnali és jelentős egészségügyi előnyökkel járna. A fenntartható hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése – mint a szelektív gyűjtés, a komposztálás és az ellenőrzött hulladéklerakás – nemcsak a környezetet védené meg, hanem globálisan több mint egymillió ember életét menthetné meg évente.
A forrás rávilágít, hogy a hulladékgazdálkodás javítása nem csupán környezetvédelmi, hanem alapvető globális egészségügyi prioritás kell, hogy legyen, különösen a gyorsan urbanizálódó, alacsony és közepes jövedelmű országokban.
Hivatalos források és hivatkozások:
Image by ❤ Monika 💚 💚 Schröder ❤ from Pixabay



