Magyarországon új kommunális hulladékgazdálkodási rendszer alakult és alakul ki. A jövőre induló kétkukás rendszer nagyban hasonlít majd a lengyelországi modellhez. A háztartások „eltéveszthetetlen rendszerben” kétfelé tudják szelektálni a szemetet.
Dr. Illés Zoltán a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára elmondta: minden egyes darab kidobásra ítélt elektronikai berendezésért, eszközért, amikor azt a megadott üzletbe visszaviszi a polgár, pénzt kell kapnia, vagy az adott összeg helyben levásárolható kell legyen.
Mi a lényege az úgynevezett kétkukás rendszernek?
– Még beszélgetésünk elején, a félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a kétkukás rendszer nem azt jelenti, hogy két darab kukában gyűjtjük a kommunális hulladékot, hanem két fajta kukáról van szó. Több külföldi hulladékgazdálkodási rendszert tanulmányoztunk, így az olasz modellt is, amelynek lényege, hogy külön-külön kukába gyűjtik a papírt, a fémet és az üveget, a komposztálandót és a maradékot. Tehát négy kukába gyűjtik a szemetet. Ez azt jelenti, hogy ha a polgár négyfelé gyűjti a szemetet, az biztosítja a szelektivitást, de mindennek a begyűjtési, szállítási és logisztikai költségei igen magasak. Ezért mi a lengyel rendszert választottuk, aminek a lényege, hogy két fajta hulladékgyűjtőbe kell a polgároknak a kommunális hulladékot szelektálva elhelyezni.
Mi kerül ez egyik, s mi a másik hulladékgyűjtőbe?
– Az egyik kukába azokat a hulladékokat helyezik el, amelyek száraznak minősülnek és újrahasznosíthatóak. Száraz hulladék például a papír, a műanyag, a fém, az üveg, a ruhanemű. A másik kukába pedig a nedves hulladék kerül. Ilyen hulladék mondjuk a dinnyehéj, a zöldségmaradványok, az ételmaradék, a kisgyermek „teli” pelenkája, a kimosatlan joghurtos pohárka.
Akkor most térjünk rá a rendszer logisztikájára.
– Ami szintén nem ördöngösség. Egy kukás kocsi kell, amelyik egy bizonyos időszakban elszállítja a száraz, s egy másik időpontban a nedves hulladékot. De az is megoldás, hogy két kukás autó jön egyszerre, s felosztják maguk közt a feladatot. Vagy egy olyan szemetes autó érkezik, amelyik két elválasztó térrel rendelkezik. Tehát a rendszer logisztikája olcsó, egyszerű, jól frekventáltan megszervezhető és jó gyakorisággal végezhető. Magyarországon jelenleg a kommunális hulladék 70%-át lerakóba helyezik el – ez Ausztriában 9-10%, Németországban 2%, az utóbbi államban betiltották a kommunális szemét lerakását, míg az előbbiben elég magas a szemét tonnánkénti lerakási járuléka – , ami irdatlan pazarlás, ugyanis bármennyire is furcsán hangzik, de a szemeteink tele vannak kincsekkel, értékes anyagokkal, nyersanyagokkal, másodnyersanyagokkal. A papírból újra papírt lehet előállítani, s ez vonatkozik a fémre is. A több mint negyven létező műanyagfajta közül pedig anyagában 3-4 fajta műanyagot (pl.: PET palack) újra lehet hasznosítani, és mondjuk ugyanolyan műanyag palackot lehet belőle gyártani. Az üveget pedig összetörik, és újból üveget fújnak belőle 600-700 °C-on. Ezidáig ez a szelektivitás nem létezett, így ilyen jellegű bevételre sem tudtak szert tenni a hulladék-közszolgáltató cégek. Ehhez képest, ha 2015-től kétfajta kukában gyűjtik a szemetet, és a száraz hulladékot elviszik az utóválogatójukba s az utóválogatott anyagok eladásával a cég bevételre tehet szert. Igaz, megnő a kiadása, hiszen szelektálva kell elvinnie a hulladékot, de ez a költségnövekedés eltörpül ahhoz a bevételnövekedéshez képest, ami abból adódik, hogy nem a szeméttelepre teszi le a kommunális hulladék jelentős részét, hanem az utóválogatás után – mely során a szemetet 38 különböző komponensre tudja szétszedni – újrahasznosítás céljából eladja. Ezt az utóválogatást Pécsett a BIOKOM Kft.-nél már művelik, ahogy Szegeden is; és számos hazai helyen bevezették ezt a metódust. A BIOKOM, amely a pécsi önkormányzat tulajdonában van, képes arra, hogy 40-50 ezer tonna olyan terméket állítson elő a szemétből, amelynek a hőértéke a barnaszénével vetekszik. Tehát jobb, mint a Mátrai Erőmű számára bányászott lignit. Azt is tudni kell, hogy őrlés és szitálás után a nem újrahasznosítható komponensek, de hőértékkel bíró anyagok termékké avanzsálnak. Mindazokat a komponenseket, melyek hőértékkel bírnak angolul Refuse Derived Fuel-nek nevezik, aminek RDF a rövidítése. Magyarul háztartási hulladékból előállított tüzelőanyag, ami eddig hazánkban nem létezett. Kollégáimmal nemrég készítettük el azt a jogszabálytervezetet Brüszszel felé, ami az RDF- kormányrendeletünk plánuma, s amit, ha elfogad a kormány, akkor Magyarországon korszakalkotóvá válik az a hulladékgazdálkodás, amely 2013. január 1-jével törvényi szinten új metódust eredményezett – az EU ugyanis szigorúan előírja a környezet megóvását célzó ipari és háztartási szemét kezelését, újrahasznosítását. Magyarország azonban ezen a területen elmaradt, ami súlyos szankciókkal fenyegetett bennünket. Azt is tudni kell, hogy a szemétben mindig van a 38 komponens különválogatása után olyan anyag, amivel semmit sem lehet kezdeni, pl. homok, föld, s ezeket lerakják a szeméttelepekre, ám azt prognosztizálom, hogy az új magyar rendszer bevezetésével 2020-ig, az eddig 70%-os lerakás 1/3-ára csökkenhet le. A nedves hulladékokat pedig az utóválogatókban megőrlik, ami felhasználható, azt komposztálják – a komposztálás 65 °C-on történik, ami megöli az összes patogén baktériumot – , s a megőrölt, de anyagában nem hasznosítható elemekből pedig RDF lesz. A komposzt pedig, ha nem tartalmaz gyógyszermaradványokat és nehézfémet, akkor talajra is kerülhet, ellenkező esetben a szemétlerakó telepeink takarásához segédanyagként hasznosítható, ugyanis Magyarországon 74 szeméttelep működik.
Ezzel az új rendszerrel további munkahelyeket is lehet teremteni?
– Természetesen, hiszen a szemét begyűjtése két irányban történik, így megduplázódik a személyzet. Előzetes terveink szerint 15-20 ezerrel növekedhet a munkahelyek száma az új rendszer bevezetésével, ami maga után vonja az országos hulladékgazdálkodás költségeinek emelkedését is. A másik oldalon azonban olyan új bevételek realizálódnak, amelyekre ezidáig nem volt példa, hiszen RDF-előállítás eddig nem történt az országban. Az RDF-eket pedig a cementművek és az erőművek vásárolják meg, mert jelenleg egy egységnyi hő előállítása kőolajból 10 forintba kerül. Ugyanannyi hő előállítása RDF-ből viszont csak 0,5 forintba. Ahogy már említettem, számos hulladékkezelő, szállító cég rendelkezik utánválogatóval. Ennek oka, hogy a hazai önkormányzatok 28 hulladékos társulásba tömörültek. Ezek a társulások az elmúlt évtizedben EU-s forrásból megépítették az utóválogató kapacitásokat.
Ha ez tudható volt korábban is, akkor az elmúlt évtizedekben miért rakták le a kommunális szemetet?
– Azért, mert külföldi és magáncégek tulajdonába kerültek a szemétlerakók. S a tulajdonosoknak az volt az érdekük, hogy szinte nulla befektetéssel hatalmas profitot érjenek el. Azért, hogy ők befogadják a lakosság közel 6 millió tonna kommunális szemetét, óriási pénzeket tettek zsebre. Mivel bevezettük az EU által kötelezővé tett lerakási járulékot mint negatív ösztönzőt, így ezek a magáncégek nem juthatnak meg nem érdemelt profithoz. Innentől kezdve a hulladékkezelő cégnek az éri meg, hogy amit csak tud, elad egy bizonyos irányban és nem a szemétlerakó tulajdonosának fizetnek a lerakásért, ami eredményezheti a további rezsicsökkentést. Ha a cégek még több bevételre tesznek szert, még inkább lehet a lakossági rezsidíjakat csökkenteni. Tudjuk, több helyen hiányzik az utóválogató kapacitás, ezért az állam úgy döntött, hogy az EU Magyarországnak szánt 2014 és 2020 közötti 8400 milliárd forintnak megfelelő eurójából közel 200 milliárdot utóválogatók megépítésére lehet fölhasználni.
Az olvasókat bizonyára érdekli, hogy 2015-től minden ház két kukát kap-e, vagyis hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
– Tegyük föl, hogy egy társasházban jelenleg öt kuka áll a bejárati ajtó mögött. Ezek közül kettőre ráírják: nedves-általános, háromra pedig azt, hogy: száraz-újrahasznosítható. Ahol én lakom, ott a kék színű kukákba a papírhulladékokat helyezik el, míg a sárgába a flakonokat és fémet. Ám nálunk még 3 fekete kuka is van a főbejáratnál. A sárgára ráírják, hogy száraz-újrahasznosítható, míg a kékre: nedves-általános. A feketékre pedig szintén száraz-újrahasznosítható felirat kerül. Aki pedig családi házban lakik, a már most meglévő 1 darab kukája mellé ingyen kap még egyet. Az egyik kuka lesz a száraz-újrahasznosítható, a másik pedig a nedves-általános.
Eddig a kommunális hulladékról beszéltünk. De hová tegyék a lakosok a már elromlott mobiltelefonjukat, rádiójukat, tévékészüléküket, mosógépüket? Várják meg az éves lomtalanítást?
– A futószalagon a fémeket mágnessel kiszedik a válogatás során. De jogos a kérdés, mert egy másik rendelettel bevezetjük azt – és erről a Magyar Fórumnak nyilatkozom elsőként –, hogy minden egyes darab használaton kívüli, kidobásra ítélt elektronikai berendezésért, eszközért, amikor azt egy adott üzletbe visszaviszi a polgár, pénzt kell kapnia, vagy az adott összegnek helyben levásárolhatónak kell lennie. A rendeletben meghatározzuk, hogy a különböző kidobásra szánt elektronikai berendezéseket mennyi összegért vegyék vissza. Ezek után bizonyára nagyon kevesen dobják ki a kukákba az elektromos műszaki cikkeket.
A cikk eredetiben itt olvasható: http://magyarforum.hu
