Dél-Korea történetének egyik legjelentősebb környezetvédelmi szabályozása 2026. január 1-jén lépett életbe, gyakorlatilag betiltva a kezeletlen háztartási hulladék közvetlen lerakását a szöuli metropolisz övezetben. A döntés, amely Szöul mellett Incshont és Kjonggi tartományt is érinti, kritikus helyzetbe hozta a fővárost: a jelenlegi égetési kapacitás nem elegendő a napi szinten keletkező szemét feldolgozására. Miközben a városvezetés egy új, gigantikus hulladékhasznosító mű felépítésével próbálja orvosolni a hiányt, a helyi lakosság ellenállása és a jogi csaták patthelyzetet teremtettek, miközben a szemétlerakók beteltek.

A dél-koreai kormány és a környezetvédelmi minisztérium évekkel ezelőtt hozott döntése értelmében 2026-tól tilos a háztartási hulladékot előzetes égetés nélkül a Szudokvon (Metropolitan) lerakóba szállítani. Ez azt jelenti, hogy csak a szemét elégetése után visszamaradó hamut és a nem éghető hulladékot lehet elhelyezni a területen. A szabályozás célja az ország legnagyobb lerakóhelyének élettartam-meghosszabbítása és a környezeti szennyezés mérséklése volt, azonban a végrehajtás Szöulban komoly infrastrukturális korlátokba ütközött.

Számszerűsített krízis: Napi 1000 tonnás kapacitáshiány

Szöul hulladékgazdálkodási mérlege a 2026-os adatok alapján súlyos deficitet mutat. A metropolisz naponta átlagosan körülbelül 3200 tonna háztartási hulladékot termel. Ezzel szemben a város jelenleg működő négy nagy erőforrás-visszanyerő létesítménye (égetőműve) – amelyek Mapo, Novon, Jancshon és Kangnam kerületekben találhatók – együttesen mindössze napi 2200-2300 tonna szemét elégetésére képes.

Ez a statisztika rávilágít, hogy a fővárosban naponta közel 1000 tonna olyan hulladék keletkezik, amelynek kezelésére jelenleg nincs helyben kapacitás. A tilalom hatályba lépése előtt ezt a mennyiséget közvetlenül a Szudokvon lerakóba szállították, ám 2026 januárja óta ez az opció megszűnt. A városvezetés kénytelen volt ideiglenes megoldásokhoz folyamodni, például magánkézben lévő égetőművekbe szállítani a felesleget vagy távolabbi tartományok kapacitásait igénybe venni, ami jelentősen növeli a logisztikai költségeket.

A Mapo-terv: Föld alatti égető és felszíni park

A hiányzó 1000 tonnás kapacitás pótlására Szöul városa egy új, modern hulladékhasznosító létesítmény felépítését tervezte el Mapo-gu kerületben, a már meglévő égető szomszédságában. A projekt technológiai szempontból forradalminak ígérkezik:

• Teljesen föld alatti kivitelezés: A környezeti terhelés és a vizuális szennyezés minimalizálása érdekében a teljes égetési technológia a felszín alatt kapna helyet.

• Közösségi terek: A felszínen parkokat, kulturális létesítményeket és a lakosság számára nyitott rekreációs övezeteket alakítanának ki.

• Fejlett szűrés: A legmodernebb légszűrő berendezések alkalmazásával a károsanyag-kibocsátást a törvényi határértékek töredékére tervezik csökkenteni.

A tervek szerint az új létesítmény napi 1000 tonnás kapacitása pontosan fedezné a Szöulban jelentkező hiányt, így a főváros önellátóvá válhatna a hulladékkezelés terén.

NIMBY-effektus és lakossági ellenállás

A technológiai ígéretek ellenére a Mapo-gu kerület lakói heves tiltakozásba kezdtek. A „Mapo Bizottság az Égetőmű Eltörléséért” nevű civil szervezet több fronton is támadja a beruházást. Érvelésük szerint a kerület már így is kiveszi a részét a közszolgáltatásokból a meglévő égetővel, és az újabb egység építése igazságtalan terhet ró a helyiekre.

A lakossági aggályok főbb pontjai:

1. Egészségügyi kockázatok: A lakók tartanak a finompor és a dioxin-kibocsátás hosszú távú hatásaitól.

2. Ingatlanárak: Attól félnek, hogy a „szeméttelep-imázs” miatt jelentősen csökken az ingatlanok piaci értéke.

3. Jogi aggályok: A tiltakozó csoportok szerint a helyszínkiválasztási folyamat nem volt transzparens, és sérti a környezetvédelmi előírásokat.

A 2026 februárjában zajló bírósági eljárások és a közmeghallgatásokon tapasztalható feszültség miatt a projekt kivitelezése csúszik, ami tovább mélyíti a hulladékkezelési krízist.

Következmények és regionális feszültségek

A közvetlen lerakási tilalom nemcsak Szöult, hanem a szomszédos régiókat is érinti. Incshon és Kjonggi tartomány szintén saját kapacitásaik bővítésén dolgoznak, de a „nem az én udvaromban” (NIMBY) jelenség mindenhol akadályozza a fejlődést. Amennyiben Szöul nem tudja felépíteni az új égetőt, a főváros kénytelen lesz még több hulladékot illegálisan tárolni vagy drasztikusan megemelni a szemétszállítási díjakat, hogy ösztönözze a lakossági újrahasznosítást és a hulladékcsökkentést.

A városvezetés jelenleg fokozott ellenőrzéseket rendelt el a háztartási hulladék szétválogatására vonatkozóan, remélve, hogy a szelektív gyűjtés hatékonyságának növelésével napi néhány száz tonnával csökkenthető az égetésre váró mennyiség. Azonban a szakértők egyetértenek abban, hogy strukturális megoldás – azaz új égetőkapacitás – nélkül a 2026-os tilalom fenntarthatatlan állapotokat idézhet elő Szöul utcáin.

 Hivatalos források és hivatkozások:  

• Eredeti cikk: Korea JoongAng Daily – Inside Seoul’s trash troubles following landfill ban

• Kormányzati háttér: Seoul Metropolitan Government – Resource Recovery Facilities

Image by SweetMedusa from Pixabay