Indiában fordulóponthoz érkezett a városi bányászat 2026-ban

városi bányászat
India elektromos mobilitási átállása 2026-ra kritikus szakaszba lépett: az első generációs elektromos járművek akkumulátorai tömegesen érik el élettartamuk végét. A „The Hindu Business Line” jelentése szerint ez a hullám nem környezeti katasztrófát, hanem egy több milliárd dolláros iparág felemelkedését hozta el. A szigorodó állami szabályozás és a technológiai áttörések révén India az értékes ritkaföldfémek visszanyerésének globális központjává válhat a városi bányászaton keresztül.

Míg 2023-ban az indiai EV-akkumulátor hulladék mennyisége még elhanyagolható volt, 2026-ra a volumen robbanásszerű növekedésnek indult. Indiában már most is erős az elektromos járművek piacának szegmense, az iparági becslések szerint havi 140 000 elektromos kétkerekű, 17 000–18 000 elektromos háromkerekű és 15 000–16 000 elektromos négykerekű jármű kerül értékesítésre. A szakértők szerint ez az év az a „vízválasztó pillanat”, amikor az újrahasznosítási infrastruktúrának képessé kell válnia a tömeges kezelésre, hogy biztosítsa az ország nyersanyag-függetlenségét.

Számokban a kihívás: GWh-ban mért hulladékhullám

Az indiai akkumulátor-újrahasznosítási piac dinamikáját a következő mennyiségi mutatók határozzák meg:

  • Hulladékmennyiség: Az EV-akkumulátor hulladék a 2023-as 2 GWh-ról az előrejelzések szerint 128 GWh-ra nő 2030-ig. 2026 az első olyan év, amikor a begyűjtött mennyiség már mérhető gazdasági hatást gyakorol a másodlagos nyersanyagpiacra.

  • Piacméret: Az indiai akkumulátor-újrahasznosítási piac értéke 2024-ben elérte az 554 millió dollárt, és 2026-tól kezdődően várhatóan évi 8,9% – 9,1%-os összetett növekedést (CAGR) produkál.

  • Begyűjtési statisztika: A kormányzati adatok szerint a 2022-es szabályozás óta több mint 2570 tonna lítium-ion EV-hulladékot gyűjtöttek be hivatalos csatornákon keresztül.

Szigorú kvóták: 90%-os hasznosítás az előírás

A piac motorja a 2022-es Akkumulátor-hulladékkezelési Szabályzat (BWM Rules), amely 2026-2027-re drasztikus célokat tűzött ki:

  • Hasznosítási arány: Az EV-akkumulátorok esetében a gyártóknak és újrahasznosítóknak a száraz tömeg legalább 90%-át vissza kell nyerniük.

  • Kötelező visszagyűjtés: A Kiterjesztett Gyártói Felelősség (EPR) keretében a gyártóknak 2027-re az általuk piacra dobott akkumulátorok 70%-át dokumentáltan vissza kell gyűjteniük.

  • Újrahasznosított tartalom: A szabályozás előírja, hogy 2027-től az új akkumulátorok gyártásánál kötelező lesz bizonyos százalékban belföldön újrahasznosított alapanyagokat (lítium, kobalt, nikkel) felhasználni.

Városi bányászat”: Stratégiai ásványok visszanyerése

Mivel India jelenleg a lítium, kobalt és nikkel szükségletének közel 100%-át importból fedezi, az újrahasznosítás nemzetbiztonsági kérdéssé vált. A modern hidrometallurgiai eljárásokkal a hazai üzemek (mint az Attero, Lohum vagy a Tata Chemicals) már képesek:

    • A kobalt és a nikkel 95-98%-át kinyerni.

    • A lítiumot 80-95%-os hatékonysággal visszanyerni.

A technológia környezeti előnye is jelentős: az újrahasznosított fémek előállítása 50-60%-kal kevesebb CO2-kibocsátással jár, mint a hagyományos bányászat, és tonnánként több százezer liter víz megtakarítását teszi lehetővé.

Piaci szereplők és innováció

Az indiai piac ma már nem csupán kisüzemekből áll. Olyan óriások, mint a Lohum Cleantech (amely az EPR tanúsítványok 70%-át kezeli) és az Attero, már mesterséges intelligenciát használnak az akkumulátorok állapotának felmérésére (SoH – State of Health), eldöntve, hogy az egység alkalmas-e „második életre” (például otthoni energiatárolásra) vagy azonnali újrahasznosításra szorul.


🔗 Hivatalos források és hivatkozások

👉 A cikk alapjául szolgáló eredeti üzleti jelentés és a kapcsolódó indiai állami szabályozási portálok:

Image by LIN LONG from Pixabay

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.