2025 januárjától az Európai Unió minden tagállamában, így Magyarországon is kötelezővé vált a textilhulladék elkülönített gyűjtése. Dobos Emese, a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatója rávilágított: miközben a szabályozás a körforgásos gazdaság felé tereli az iparágat, a válogatással és feldolgozással foglalkozó európai vállalatok súlyos gazdasági nehézségekkel küzdenek. A cél a „fast fashion” környezeti terhelésének visszaszorítása, de az infrastruktúra és az újrahasznosítási technológiák még elmaradnak a keletkező hulladék mennyiségétől.
Az Európai Unió hulladékkeret-irányelve (WFD) értelmében 2025. január 1-jével mérföldkőhöz érkezett a környezetvédelem: a textileket többé nem lehet a kommunális hulladékba dobni. A cél az, hogy a korábban elégetett vagy lerakókba került ruhaneműk visszakerüljenek a gazdaság körforgásába.
Európai körkép: 16 kilogramm ruha fejenként
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint az unióban évente fejenként átlagosan 16 kilogramm textilhulladék keletkezik. Ez uniós szinten összesen közel 7 millió tonnát jelent, amelynek eddig alig több mint 20%-át gyűjtötték szelektíven.
A kutatás rávilágít a rendszer fenntarthatatlanságára: a begyűjtött textil jelentős része jelenleg Európán kívülre, főként Afrikába és Ázsiába kerül exportálásra, ahol sorsuk bizonytalan. A valódi, „szálból-szál” (fiber-to-fiber) történő újrahasznosítás aránya rendkívül alacsony, mivel a ruhák többsége kevert szálból (például pamut és poliészter elegyéből) készül, amelyek szétválasztása technológiailag bonyolult és költséges.
Magyarországi helyzet: 60-80 ezer tonna hulladék évente
Magyarországon a hulladékgazdálkodási koncesszió keretében a MOHU (MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.) felel a textilhulladék gyűjtéséért és kezeléséért. A hazai adatok szerint:
-
Éves mennyiség: Magyarországon évente megközelítőleg 60 000 – 80 000 tonna textilhulladék keletkezik.
-
Infrastruktúra: A MOHU célja, hogy 2026-ig az országos textilgyűjtő konténerhálózatot 6000 darabra bővítse (jelenleg körülbelül 1500 érhető el).
-
Feldolgozás: A begyűjtött anyagok válogatását a hazai piaci szereplők (például a Textrade Kft.) végzik. A cél, hogy a jó állapotú ruhák újrahasználatra, a szakadt-foltos darabok pedig ipari törlőruhaként vagy energetikai hasznosításra kerüljenek.
Miért ilyen nehéz az újrahasznosítás?
A KRTK elemzése szerint a textilhulladék sorsa technológiai és gazdasági okokból is bizonytalan. A kutatás az alábbi három fő akadályt azonosítja:
-
Anyagi komplexitás (Kevert szálak): A modern ruhák többsége nem tiszta anyagból, hanem pamut-poliészter keverékéből készül. Ezek molekuláris szintű szétválasztása jelenleg rendkívül drága, a mechanikai újrahasznosítás pedig roncsolja a szálakat, így azokból csak alacsonyabb minőségű termék (például géprongy vagy szigetelőanyag) készülhet.
-
Manuális válogatás: A ruhák válogatása automatizálhatatlan folyamat, mert a címkék gyakran hiányoznak vagy pontatlanok. Ez a munkaerő-igényes folyamat Európában gazdaságilag fenntarthatatlan.
-
A minőség romlása: Az „ultra-fast fashion” (pl. Shein, Temu) termékei olyan alacsony minőségűek, hogy használtruhaként szinte eladhatatlanok. Mivel a válogató cégek korábban a jó minőségű használt ruhák eladásából finanszírozták a veszteséges újrahasznosítást, a piac összeomlott.
Gazdasági feszültség: Az EPR és a csőd szélén álló cégek
A KRTK elemzése kiemeli az iparág egyik legsúlyosabb ellentmondását: miközben a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) keretében a gyártóknak kellene fizetniük a hulladék kezeléséért, több nagy európai gyűjtő- és válogató vállalat fizetésképtelenséget jelentett.
Ennek okai:
-
Magas munkaerőköltség: A válogatás továbbra is döntően manuális munkaerőt igényel.
-
Alacsony piaci ár: Az újrahasznosított alapanyagok ára gyakran magasabb, mint a szűz alapanyagoké, így a gyártók kevésbé motiváltak a használatukra.
-
Lassú harmonizáció: Az EPR-díjak és a hulladékstátusz definiálása tagállamonként eltérő, ami nehezíti a határokon átnyúló újrahasznosítási láncok kiépítését.
Összegzés: Kell a regionális infrastruktúra
A megoldás a regionális, rövid ellátási láncokon alapuló körforgásos infrastruktúra kiépítése. Ez csökkentené a textilhulladék-import szükségességét, és lehetővé tenné, hogy a „szennyező fizet” elv alapján beszedett díjak valóban a helyi feldolgozókapacitásokat fejlesszék.
A szakértők szerint a megoldás a „szálból-szál” technológiák ipari léptékű felfuttatása és az ultra-fast fashion visszaszorítása lenne, különben a kötelezően gyűjtött ruhák továbbra is Afrikába kerülnek exportálásra vagy hulladékégetőkben kötnek ki.
Források: 
-
KRTK / Dobos Emese elemzése: New legislations and challenges in Europe: What to do with textile waste?
-
Jogszabályi háttér (EPR): 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működéséről
-
MOHU hivatalos tájékoztató: Feleslegessé vált ruházati cikkek gyűjtése
