A műanyagok mechanikai újrahasznosítása a fenntartható jövő és a körforgásos gazdaság egyik alappillére, ám a technológiai folyamat egy kritikus pontja egyre nagyobb tudományos és hatósági figyelmet kap. A feldolgozás során használt ipari mosóvíz (wash water) hatalmas mennyiségű mikroműanyagot és vegyi szennyeződést mos ki a hulladékból, amely megfelelő tisztítás és szűrés nélkül rendkívül súlyos ökológiai kockázatot jelent. A kutatási és iparági adatok szerint a mosóvíz kezelésének szigorúbb ellenőrzése (closer scrutiny) elengedhetetlen ahhoz, hogy a hulladékfeldolgozás ne váljon a vízszennyezés új, észrevétlen forrásává.
A műanyag hulladékok (például a PET-palackok, a PP és az LDPE csomagolóanyagok) mechanikai újrahasznosítási láncában a mosási fázis elkerülhetetlen technológiai lépés. Bár az eljárás megmenti a hulladékot a lerakóktól és az égetőktől, az alkalmazott vizes technológia sajátos ökológiai lábnyomot hagy maga után, amit a modern környezetvédelmi szabályozás már nem hagyhat figyelmen kívül.
A mechanikai újrahasznosítás masszív vízigénye
A szennyeződések, ételmaradékok, szerves anyagok, ragasztók és papírcímkék eltávolításához a modern mosósorok kiemelkedően magas vízmennyiséget emésztenek fel. A technológiai folyamat során a vizet nemcsak a fizikai tisztításra, hanem a különböző sűrűségű műanyagok (például a süllyedő PET-darálék és a lebegő kupakok) szétválasztására is használják a flotációs tartályokban.
A hatékony megtisztítás érdekében a vizet gyakran hevítik, és lúgos tisztítószereket (detergenseket), illetve felületaktív anyagokat adnak hozzá. Egy átlagos, nagy kapacitású ipari mosósor óránként mintegy 25 köbméter (m³) vizet is elhasználhat a kívánt tisztasági fok – különösen az élelmiszeripari minőségű (food-grade) másodnyersanyagok – eléréséhez. Ez a mosóvíz az eljárás végére rendkívül telítetté válik azokkal a szennyeződésekkel, amelyeket hivatott volt eltávolítani.
Mikroműanyagok milliói a feldolgozói szennyvízben
A folyamat legnagyobb és leginkább láthatatlan környezeti kihívása, hogy a mosás és a darálás során a fizikai súrlódás miatt a műanyagok apró darabokra töredeznek. Tudományos mérések alapján a tisztítatlan újrahasznosítási mosóvíz köbméterenként átlagosan 5,97 millió és 112 millió közötti darabszámú mikroműanyag-részecskét (MP) tartalmaz.
Egy specifikus környezetvédelmi elemzés kimutatta, hogy egyetlen 8 gramm/négyzetméteres sűrűségű műanyag bevonat feldolgozása során több mint 75 000 darab másodlagos mikroműanyag-szemcse keletkezhet, amelyek átlagos mérete alig 50-75 mikrométer.
A szűrés hiányosságai: Évi több száz tonnás kockázat
Ha a felhasznált mosóvizet nem vetik alá ipari szintű, zárt láncú (closed-loop) és többlépcsős (például ultraszűréses) tisztításnak, a szennyeződések közvetlenül visszajuthatnak a csatornahálózatba vagy a természetes vizekbe. A kutatások rávilágítanak, hogy a hagyományos, egyszerűbb szűrőrendszerek az 5 mikrométernél (μm) kisebb részecskéket jellemzően nem képesek felfogni, míg a 40 μm feletti tartományban a szűrési hatékonyság már magasnak mondható.
Ennek a technológiai űrnek az egyenes következménye, hogy modern kiegészítő szűrés (additional filtration) nélkül egyetlen nagyobb feldolgozóüzem is évente 59–1184 tonna mikroműanyagot bocsáthat ki a mosóvízzel együtt. A környezetbe jutó finom mikroműanyag-szemcsék felülete ráadásul hajlamos megkötni a nehézfémeket és a toxikus vegyületeket, ezáltal megsokszorozva a helyi ökoszisztémára nehezedő nyomást.
Zárt rendszerek és növekvő hatósági figyelem
A tudományos konszenzus és a szabályozó hatóságok egyre határozottabb álláspontja szerint a műanyag-újrahasznosítás vízlábnyomának és szennyezésének csökkentése csak zárt, keringtetett vízkezelési megoldásokkal lehetséges. Az alaposabb hatósági ellenőrzések célja annak biztosítása, hogy a vállalatok technológiai szinten ne csupán áthelyezzék a szennyezést a szilárd hulladékok halmazából a vízi ökoszisztémákba, hanem a folyamat valós, nettó környezeti hasznot termeljen.
Hivatalos források és hivatkozások: 
Eredeti sajtóközlemény (Newswise): Wash water used when recycling plastics may warrant closer scrutiny
Image by Ian Ian5152 from Pixabay