Az indiai főváros, Delhi vezetése egy új, betéti és visszaváltási rendszer (Deposit Return Scheme, röviden DRS) bevezetését fontolgatja a nem biológiailag lebomló és újrahasznosítható hulladékok kezelésére. A Hindustan Times 2026. április 15-i beszámolója szerint a tervezet célja, hogy pénzügyi ösztönzőkkel bátorítsa a lakosságot a műanyagok és egyéb nem lebomló csomagolóanyagok szelektív gyűjtésére, ezáltal csökkentve a környezetszennyezést, a csatornák eltömődését és az illegális égetésekből származó légszennyezést. Bár a világ több mint 40 országában már sikeresen működik hasonló modell – Németországban és Svédországban akár a 96%-os visszagyűjtési rátát is elérve –, a szakértők szerint Delhi különleges földrajzi és szociális adottságai jelentős kihívások elé állíthatják az új rendszert.
Pénzügyi ösztönzők a hulladékkibocsátás csökkentésére
Manjinder Singh Sirsa környezetvédelmi miniszter áprilisi bejelentése alapján a DRS-rendszer lényege, hogy a nem biológiailag lebomló termékek árát egy visszatéríthető betétdíjjal növelnék meg. Amikor a vásárló visszaviszi a kiürült csomagolóanyagot a kijelölt visszaváltó pontokra vagy a boltokba, visszakapja ezt az összeget.
Az új modell bevezetésének okai a kormányzat szerint sürgetőek. Sirsa miniszter rámutatott, hogy a műanyagok és más nem lebomló anyagok súlyosan szennyezik az indiai fővárost: eltömítik a csatornákat és a vízelvezető rendszereket, károsítják a víztesteket, rontják a talaj minőségét, ráadásul a nyílt téri égetésük nagymértékben hozzájárul Delhi eleve kritikus légszennyezettségéhez. A DRS-rendszer célja tehát nemcsak a hulladék szakszerű szegregációja és újrahasznosítása, hanem az ellenőrizetlen szemetelés és lerakás visszaszorítása is.
A megvalósíthatóság vizsgálata és a bevált gyakorlatok
A miniszter utasítást adott a környezetvédelmi minisztériumnak, hogy elemezzék a már meglévő hazai és nemzetközi DRS-modelleket, és egy hónapon belül nyújtsanak be egy részletes javaslatot. A kormányzat a Delhihez szabott megvalósíthatósági tanulmányban vizsgálja a finanszírozási mechanizmusokat, az intézményi felépítést, az érdekelt felek szerepét és a bevezetés ütemtervét.
A döntéshozók külön figyelmet fordítanak az Indián belül már működő vagy tesztelt rendszerekre is. A hivatalos közlés szerint a hatóságok tanulmányozni fogják a Goa, Himachal Pradesh és Uttarakhand államokban alkalmazott gyakorlatokat, hogy az ott bevált tapasztalatokat a főváros egyedi urbanizációs kihívásaihoz igazítsák.
A globális példák: Akár 96%-os visszagyűjtési arány
A kormányzati tisztviselők kiemelték, hogy a DRS-modellt világszerte több mint 40 országban alkalmazzák már sikeresen. A leghosszabb ideje működő és legfejlettebb rendszerek, mint például a németországi és a svédországi modellek, lenyűgöző eredményeket produkálnak. Ezekben a nyugat-európai államokban a megfelelő pénzügyi ösztönzők és a jól kiépített infrastruktúra segítségével a visszagyűjtési arány eléri a döbbenetes, 96%-os értéket.
Szakértői aggályok: Porózus határok és az informális szektor
Annak ellenére, hogy a DRS-rendszer papíron ígéretesnek tűnik, a szakértők több komoly akadályra is felhívták a figyelmet.
A földrajzi kihívás: Siddharth Singh, a Centre for Science and Environment (CSE) szilárdhulladék-gazdálkodási egységének programvezetője szerint Delhi helyzete bonyolult a szomszédos államokkal (Haryana és Uttar Pradesh) közös, nyitott és „porózus” határai miatt. Singh példaként említette Goa államot, ahol az üveg- és műanyag palackok visszaváltása QR-kódos nyomon követést igényel az elosztástól egészen a kiskereskedelemig. Delhi hatalmas agglomerációjában és határokon átívelő mozgásában egy ilyen zárt rendszer kiépítése és ellenőrzése hatalmas feladat.
Az érték nélküli csomagolóanyagok problémája: Jóllehet a kiterjesztett gyártói felelősség (Extended Producer Responsibility – EPR) intézménye már létezik Indiában, Singh hangsúlyozta, hogy értéket kell teremteni az olyan, jelenleg nem vagy nehezen újrahasznosítható csomagolóanyagok esetében is, mint a Tetra Pak dobozok. Mivel ezek közvetlenül nem újrafelhasználhatók, a gyártó cégek számára semmilyen monetáris előnnyel nem jár a visszagyűjtésük.
A hulladékgyűjtők (ragpickers) védelme: Delhiben a műanyaghulladék kezelését jelenleg szinte teljes egészében egy informális hálózat – utcai hulladékgyűjtők és fémhulladék-kereskedők serege – végzi, akik kézzel válogatják szét a különböző típusú műanyagokat. Bharati Chaturvedi, a hulladékgazdálkodással foglalkozó Chintan NGO alapító-igazgatója komoly figyelmeztetést fogalmazott meg: a DRS-rendszert kizárólag a rendkívül alacsony értékű anyagokra (például a többrétegű csomagolásokra) szabadna bevezetni. Ha az állam a magas értékű műanyagokra is kiterjeszti a visszaváltást, azzal megfosztja megélhetésüktől a legszegényebb informális munkásokat, és szétzilálhatja a már működő, spontán gyűjtési hálózatot.


