Globális hőmérséklet-emelkedés: az ENSZ szerint néhány éven belül átlépjük az 1,5 °C-ot – és onnan felülről kell visszatérni

A globális hőmérséklet-emelkedés a következő néhány évben átlépi az 1,5 °C-os határt. Ez nem prognózis, hanem az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2026 szeptemberében kiadott, Limiting Overshoot című jelentésének kiinduló megállapítása. A dokumentum ugyanakkor nem a feladásról szól: azt vizsgálja, hogyan lehet a túllépést a lehető legkisebbre és legrövidebbre szorítani, majd a század végéig visszatérni 1,5 °C alá. A jelentés több tucat kutató munkája, és nyíltan kimondja, amit a klímapolitikai kommunikáció eddig kerülgetett.

Mit mond ki pontosan az ENSZ jelentése?

A logika egyszerű, a következmények nem. A Párizsi Megállapodás hosszú távú célja továbbra is 1,5 °C – ezt a Nemzetközi Bíróság 2025-es tanácsadó véleménye is a felek elsődleges hőmérsékleti céljának minősítette, és ENSZ-közgyűlési határozat is megerősítette. A kibocsátás-csökkentés viszont nem volt elég gyors ahhoz, hogy a határ átlépését elkerüljük.

Innentől a cél nem tűnik el, hanem megfordul az irány: 1,5 °C-ot felülről kell megközelíteni. Először le kell fékezni a melegedést, aztán tetőztetni, aztán csökkenteni. A jelentés erre használja a „túllépés, csúcs és visszatérés” (overshoot, peak and decline) útvonal fogalmát. Nem kívánatos forgatókönyv – a jelentés szó szerint úgy fogalmaz, hogy ez pusztán a legjobb megmaradt lehetőség.

Hol állunk most: 1,4 °C és egy háromévnyi szénköltségvetés

Néhány szám, ami a jelentés gerincét adja:

• Az emberi tevékenységből származó melegedés jelenleg 1,4 °C körül van az iparosodás előtti szinthez képest, és körülbelül 0,25 °C-ot emelkedik évtizedenként.
• A trendet előrevezetve a globális hőmérséklet-emelkedés az évtized végére elérheti az 1,5 °C-ot. A Meteorológiai Világszervezet előrejelzése szerint 75% az esélye annak, hogy a 2026–2030-as ötéves átlag már meghaladja ezt a szintet.
• 2024 volt az első olyan naptári év, amelynek globális átlaga 1,5 °C felett zárt. Egy 2025-es kutatás szerint a világ már be is lépett abba a húszéves periódusba, amelynek átlagos melegedése 1,5 °C.
• A maradék szénköltségvetés – az a CO₂-mennyiség, amit még ki lehet engedni – 2026-tól mindössze 130 milliárd tonna, ha 50 százalék esélyt akarunk 1,5 °C-ra. A fosszilis energia és az ipar 2024-ben egyedül 40 milliárd tonna CO₂-t termelt. Ezzel a tempóval a költségvetés körülbelül három év alatt kimerül.
• Minden öt év magas kibocsátás 0,1 °C-ot ad a csúcshőmérséklethez. A 2015 óta kibocsátott több mint 400 milliárd tonna CO₂ már most 0,2 °C-kal emelte meg az elérhető legalacsonyabb melegedési szintet.
• Ha minden ország teljesíti a vállalásait és a nettó nulla célokat is, a várható csúcs 1,8 °C körül van. A legambiciózusabb, 2025-ös tényadatokkal számoló útvonalak 1,6–1,8 °C csúcsot adnak 50 százalékos valószínűséggel.

Ez az utolsó pont a kulcs a jelentés érvelésében: a késlekedés nem csak drágább, hanem bezár opciókat. Amit ma nem csökkentünk, azt később szén-dioxid-eltávolítással kellene visszaszedni a légkörből – és ennek szűk a kapacitása.

Miért nincs „biztonságos” világ 1,5 °C felett?

A jelentés egyik legfontosabb üzenete, hogy az 1,5 °C átlépését senki ne értelmezze biztonságosnak vagy elfogadhatónak. E szint felett nincsenek jóindulatú forgatókönyvek. Amit a dokumentum felsorol:

Ami már most zajlik. 2023 és 2025 között a trópusi korallzátonyok több mint 80 százalékát érte kifehéredés, legalább 83 országban dokumentáltak masszív korallpusztulást. 2025 februárjában az északi- és déli-sarki tengeri jég összesített kiterjedése új mindenkori minimumot érte el, a legidősebb és legvastagabb többéves jég pedig több mint 95 százalékkal csökkent az 1980-as évek óta. A gleccserek 1970-es évek óta bekövetkezett teljes veszteségének több mint 40 százaléka az elmúlt évtizedben (2015–2024) történt, és egyedül 2023-ban 6 százalék tűnt el.

Hőség és emberi élet. Az elmúlt két évtizedben több mint 50 példa nélküli, nagy hatású hőségesemény történt. 2024 májusa és 2025 májusa között a világ népességének körülbelül fele élt át legalább 30 extrém hőségnapot. A 2025-es európai nyári hőhullám idején a hővel összefüggő halálesetek száma a becslések szerint megháromszorozódott, és ezt a növekedést a globális felmelegedésnek tulajdonították.

Élelmezés és víz. Hatékony alkalmazkodás nélkül a globális élelmiszertermelés 2050-re akár 14 százalékkal is visszaeshet. A gleccserek 2100-ig elveszíthetik tömegük több mint negyedét, ami 9–12,5 centiméteres tengerszint-emelkedést jelentene, és tartósan átalakítja a vízkészleteket számos térségben.

Visszafordíthatatlan fordulópontok. Nő a kockázata a nyugat-antarktiszi és grönlandi jégtakaró, az Atlanti-óceán meridionális áramlási rendszere (AMOC) és az Amazonas-esőerdő rendszerszintű átbillenésének. A melegvízi korallok hőmérsékleti küszöbe 1,2 °C – vagyis már át is léptük. Az óceánsavasodás miatt a korallok újranövekedési és mészvázképzési sebessége 20–40 százalékkal csökkent.

A legkeményebb megállapítás: még ha sikerül is visszatérni 1,5 °C alá, sok veszteség végleges lesz. A tengerszint emelkedése, a fajkihalások és az ökoszisztémák állapotváltozásai jóval a hőmérsékleti csúcs után is folytatódnak.

A globális hőmérséklet-emelkedés visszafordítása: mit tud és mit nem tud a szén-dioxid-eltávolítás?

Itt jön a jelentés talán legkijózanítóbb fejezete. A szén-dioxid-eltávolítás (CDR) két formában létezik: hagyományos – erdősítés, ökoszisztéma-helyreállítás – és újszerű, mint a szén-dioxid-leválasztással kombinált bioenergia (BECCS), a közvetlen légköri leválasztás és tárolás (DACCS), a biochar vagy a fokozott kőzetmállasztás.

A számok azonban nem hízelgőek:

• Az újszerű CDR ma a hagyományos eltávolítás kevesebb mint 0,1 százalékát teszi ki.
• Jelenlegi léptékű erdősítéssel és erdőgazdálkodással, nulla maradék CO₂-kibocsátás mellett is több mint 100 évbe telne 0,1 °C-ot visszavenni.
• A geológiai tárolókapacitás sem végtelen: ha a maradék kibocsátás 2050-től évi 10 milliárd tonna körül marad, az üledékes medencék becsült kapacitása 2200-ra kimerülhet – már csak a nettó nulla fenntartásához is.
• Összességében: még optimista felskálázás mellett is valószínűtlen, hogy a CDR ebben a században néhány tized foknál többet vissza tudna fordítani.

Ebből egyetlen következtetés adódik. A CDR a kibocsátás-csökkentés mellé kell, nem helyette. És csak akkor tud hitelesen hozzájárulni az 1,5 °C alá való visszatéréshez, ha a csúcs jóval 2 °C alatt marad. Körülbelül 1,8 °C felett a század végéig való visszatérés egyre nehezebbé válik.

Három szakasz, egy menetrend

A jelentés három, egymásba fonódó szakaszra bontja a globális választ:

1. Azonnali reagálás – ahogy a hőmérséklet közelíti, majd átlépi az 1,5 °C-ot: gyors melegedés-fékezés mély kibocsátás-csökkentéssel, kiemelten a metán és más rövid életű légszennyezők esetében, valamint sürgős alkalmazkodás a legkiszolgáltatottabbak és az ökoszisztémák védelmére.
2. Megküzdés és határok között tartás – a hőmérsékleti csúcs idején: mély, tartós dekarbonizáció legalább a nettó nulláig, társadalmi ellenálló képesség kiépítése a súlyos hatások kezelése mellett.
3. Hosszú távú ellenálló képesség – a hőmérséklet csökkenése és stabilizálódása idején: tartósan nettó negatív CO₂-kibocsátás, és maradandó alkalmazkodás ott, ahol visszafordíthatatlan határokat léptünk át.

A gyakorlatban ezek a szakaszok egyszerre lesznek jelen különböző régiókban. És a jelentés hangsúlyozza: a mitigáció és az alkalmazkodás nem választható szét. Sok beavatkozás egyszerre szolgálja mindkettőt – a városi lombkoronaborítás növelése például csökkenti a hőséggel összefüggő megbetegedéseket és halálozást, egyúttal mérsékli az energiaigényes hűtés szükségességét.

Ahol a hulladékgazdálkodás belép a képbe

Ez a rész az, ami a hazai szakmának a legközvetlenebbül szól. A metán a jelenlegi globális felmelegedés körülbelül 0,5 °C-áért felelős, és a korai csökkentése jelentősen lenyomhatja a hőmérsékleti csúcsot – miközben azonnali levegőminőségi és egészségi hasznot hoz.

A jelentés a metán alacsony költségű csökkentési lehetőségei között nevesíti az olaj- és gázszektort, de mellette konkrétan felsorolja:

• az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentését,
• a hulladék elkülönített gyűjtését,
• a hulladéklerakói metán kinyerését.

A nagy áttételű intézkedések 2035-re évi akár 41 milliárd tonna CO₂-egyenérték csökkentést adhatnának 200 USD/tCO₂e alatti költséggel – ennek körülbelül fele 20 USD/tCO₂e alatt.

És van egy még érdekesebb megállapítás: a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás a metáncsökkentés következő frontvonala. A fosszilis eredetű metán nagy része szigorú szabályozás mellett már 2050-re, viszonylag alacsony költséggel kiiktatható. Ami utána marad, az jórészt a mezőgazdaságból és a hulladékból származik – és ezek technikailag, kulturálisan és társadalmilag is nehezebb terepek, amelyek eddig aránytalanul kevés célzott mitigációs politikát kaptak. A jelentés ezt kifejezetten „hard-to-abate”, vagyis nehezen kezelhető kategóriaként írja le.

Magyarra fordítva: az elkülönített gyűjtés, a szerves hulladék elvonása a lerakóktól, a lerakógáz-hasznosítás és az élelmiszerpazarlás visszaszorítása nem „puha” környezetvédelmi téma, hanem a hőmérsékleti csúcs mérséklésének mérhető eszköze. Az a fajta munka, amiről ezen az oldalon 13 éve írunk, most egy globális hőmérsékleti költségvetés részeként jelenik meg egy ENSZ-jelentésben.

Méltányosság: nem mindenki egyformán felelős és érintett

A jelentés visszatérő eleme, hogy a nagyobb történelmi felelősségű és nagyobb képességű országoknak kell a leggyorsabban és legkeményebben cselekedniük. Az aránytalanul érintett országoknak – különösen a kis fejlődő szigetállamoknak, amelyek közül néhány részleges vagy teljes elmerüléssel szembesül – érdemi részesei kell lenniük a globális döntéshozatalnak.

A dokumentum azt is felveti, hogy a túllépés örökségi következményei az igazságosság, a hatalom és a politikai legitimitás olyan kérdéseit vetik fel, amelyek túlmutatnak azon, amit a mai klímakormányzás kezelni tud. Ha egy közösségnek el kell hagynia a lakóhelyét, ha egy mezőgazdasági rendszert magasabb hőmérsékletre alakítottak át, majd később újra át kell alakítani – ezek nem technikai, hanem intézményi és generációk közötti problémák.

Mit vigyünk el ebből?

A jelentés nem receptkönyv, hanem – ahogy maga fogalmaz – alapvetés a folyamatos kutatáshoz, tanuláshoz és döntéshozatalhoz. A gyakorlati üzenete viszont éles:

• Az 1,5 °C átlépése eldőlt. A csúcs magassága és a túllépés hossza nem. Ez a kettő azon dől el, mit teszünk ebben az évtizedben.
• Minden tizedfok és minden év számít. Nem retorikai fordulat: öt év késlekedés 0,1 °C-ot ad a csúcshoz, és minden kikerült tizedfok életeket, ökoszisztémákat és gazdasági veszteséget kímél.
• A technológiai megváltásra várni nem stratégia. A szén-dioxid-eltávolítás szükséges, de a század végéig legfeljebb néhány tized fokot tud visszavenni. A munka nagy része a kibocsátás oldalán van.
• A metán a leggyorsabb kar. És ennek egy jelentős része hulladékgazdálkodási és élelmiszerrendszeri kérdés – vagyis olyan terület, ahol önkormányzatok, szolgáltatók, vállalkozások és háztartások szintjén is van tennivaló.

Inger Andersen, a UNEP ügyvezető igazgatója az előszóban úgy zárja: nem ez az a jövő, amit kerestünk, és az 1,5 °C-hoz való visszatérés nem garantált. De a túllépés mértékének, hosszának és következményeinek korlátozása – miközben életben tartjuk a visszatérés lehetőségét – a legjobb megmaradt lehetőség.

Gyakori kérdések a globális hőmérséklet-emelkedésről

Mikor lépi át a globális hőmérséklet-emelkedés az 1,5 °C-ot?

Az UNEP jelentése szerint a következő néhány éven belül. Az emberi tevékenységből származó melegedés jelenleg 1,4 °C körül van, és évtizedenként körülbelül 0,25 °C-kal emelkedik, így a trend alapján az évtized végére elérheti az 1,5 °C-ot. A Meteorológiai Világszervezet 75% esélyt ad annak, hogy a 2026–2030-as ötéves átlag már meghaladja ezt a szintet.

Mit jelent a túllépés, csúcs és visszatérés útvonal?

Azt, hogy az 1,5 °C-os célt innentől felülről kell megközelíteni. A hőmérséklet először átlépi a határt, majd tetőzik, végül a század végéig visszacsökken 1,5 °C alá. A jelentés ezt nem kívánatos forgatókönyvnek, hanem a legjobb megmaradt lehetőségnek nevezi. Hogy a csúcs milyen magas és a túllépés milyen hosszú lesz, az ebben az évtizedben eldől.

Mennyi maradt a globális szénköltségvetésből?

2026-tól mindössze körülbelül 130 milliárd tonna CO₂, ha 50 százalék esélyt akarunk az 1,5 °C-os cél teljesítésére. A fosszilis energia és az ipar 2024-ben egyedül 40 milliárd tonnát bocsátott ki, vagyis ezzel a tempóval a költségvetés nagyjából három év alatt kimerül. A jelentés szerint minden öt év magas kibocsátás 0,1 °C-ot ad a csúcshőmérséklethez.

Meg tudja oldani a szén-dioxid-eltávolítás a problémát?

Nem önmagában. Az újszerű szén-dioxid-eltávolítás ma a hagyományos eltávolítás kevesebb mint 0,1 százalékát adja, és a jelenlegi léptékű erdősítéssel több mint 100 évbe telne 0,1 °C-ot visszavenni. Optimista felskálázás mellett is legfeljebb néhány tized fokot lehet visszafordítani ebben a században. A jelentés szerint a CDR a kibocsátás-csökkentés mellé kell, nem helyette.

Milyen szerepe van a hulladékgazdálkodásnak a klímacélokban?

A metán a jelenlegi felmelegedés körülbelül 0,5 °C-áért felelős, és a jelentés a legköltséghatékonyabb csökkentési lehetőségek között nevesíti az élelmiszerpazarlás visszaszorítását, a hulladék elkülönített gyűjtését és a lerakói metán kinyerését. A dokumentum szerint a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás a metáncsökkentés következő frontvonala 2050 után.

Visszafordítható-e a kár, ha visszatérünk 1,5 °C alá?

Csak részben. A jelentés kimondja, hogy még sikeres visszatérés esetén is sok veszteség végleges lesz: a tengerszint emelkedése, a fajkihalások és az ökoszisztémák állapotváltozásai jóval a hőmérsékleti csúcs után is folytatódnak. Számos közösség addigra elköltözik vagy megélhetést vált, és egyes alkalmazkodási határok visszafordíthatatlanul átlépésre kerülnek.

 Hivatalos források és hivatkozások: 

United Nations Environment Programme (2026). Limiting Overshoot: Navigating exceedance of 1.5°C and pathways towards return. Nairobi. ISBN 978-92-807-4301-2. DOI: https://doi.org/10.59117/20.500.11822/49857 · A jelentés elérhető: https://www.unep.org/resources/limiting-overshoot-navigating-exceedance

Fotó: Sergey Guk