A Systemiq és az Earth Action szakértői által közzétett legújabb elemzés szerint a csomagolóipar fenntarthatósági törekvéseit egy sokszor figyelmen kívül hagyott tényező hátráltatja a leginkább: a megfelelő, rendszerezett adatok hiánya. Bár a szabályozások szigorodnak és a hulladékkezelési infrastruktúrába vetett beruházások nőnek, az adatok töredezettsége és pontatlansága miatt a döntéshozók gyakran „vakrepülésre” kényszerülnek.
Az elmúlt években a csomagolóanyagok újrahasznosítási célkitűzései és a szabályozások egyre szigorúbbá váltak, a beruházások pedig folyamatosan nőnek. A tényleges eredmények azonban továbbra is egyenetlenek. Sarah Perreard (Earth Action) és Yoni Shiran (Systemiq) friss elemzése rávilágít egy kevéssé tárgyalt, ám annál kritikusabb akadályra: a csomagolási adatok töredezettségére. A nem megfelelő információk megnehezítik az erőforrások optimális elosztását, az átlátható jelentéstételt és a fenntarthatósági projektek értékelését, ami rendszerszintű lassulást okoz a körforgásos gazdaság kiépítésében.
Minden csomagolással kapcsolatos döntés – legyen az tervezési választás, szabályozási célkitűzés, befektetési stratégia vagy jelentéstételi keretrendszer – arra a feltételezésre épül, hogy mi történik a csomagolóanyaggal a használat után. A vállalatoknak tudniuk kell, hogy egy adott formátumot ténylegesen újrahasznosítanak-e egy adott piacon. A döntéshozóknak tiszta rálátásra van szükségük a hulladékáramokra, a befektetőknek pedig pontosan kell látniuk az infrastrukturális hiányosságokat ahhoz, hogy a tőke a megfelelő helyre kerüljön.
Ha azonban ezek a referenciapontok töredezettek vagy túlságosan elnagyoltak, a különböző ágazati szereplők eltérő adatok alapján kényszerülnek dolgozni, még akkor is, ha a végső céljaik azonosak. Az elemzők szerint a gyenge infrastruktúra és az anyagok komplexitása mellett ez az adatprobléma a legfőbb gyakorlati korlátja a fejlődésnek.
Miért elégtelenek a jelenlegi adatok?
Bár ma már rengeteg adatkészlet és elemzőeszköz áll rendelkezésre, az alapvető kihívások továbbra is fennállnak, mivel az információk nem alkotnak egységes rendszert:
-
Inkompatibilis források: Az adatok olyan platformokon szóródnak szét, amelyeket nem arra terveztek, hogy együttműködjenek. Különböző szervezetek gyakran teljesen eltérő módszertanok és taxonómiák alapján közölnek számokat ugyanarra az országra vagy anyagáramra vonatkozóan.
-
Következetlen definíciók: Az olyan alapfogalmak, mint az „újrahasznosítási arány” (recycling rate) vagy az „újrahasznosíthatóság” (recyclability), nincsenek összehangolva a különböző szabályozási keretek között. Emiatt még egy olyan alapvető mérőszám is, mint egy nemzeti újrahasznosítási ráta, jelentősen eltérhet a számítás módjától függően.
-
A részletesség hiánya: A rendelkezésre álló adatok sokszor túl tág kategóriákat használnak. A műanyagok esetében például az adatok sokszor csupán a „merev” és „rugalmas” kategóriák közötti megkülönböztetésre szorítkoznak. Számos országnak teljesen hiányoznak a specifikus adatai, holott a környezettudatos tervezés (eco-design) és a tőkeallokáció piac- és formátumspecifikus információkat igényel.
A bizonytalanság ára a piacon
A szabályozói figyelem fokozódásával az adatok hiányosságai közvetlenül pénzügyi kockázattá és többletköltséggé válnak a vállalatok számára. A fenntarthatósági csapatok értékes időt veszítenek az ellentmondásos adatkészletek egyeztetésével, az egyedi elemzések megrendelésével és az üzleti feltételezések megvédésével. A bizonytalanság megnehezíti annak értékelését is, hogy mely beavatkozások hoznak valós eredményeket. Ennek következménye egy olyan paradox helyzet lett, ahol a megnövekedett adatmennyiség nem eredményezett nagyobb átláthatóságot.
A megbízható vállalati és szabályozói döntésekhez olyan adatokra van szükség, amelyek piacok között összehasonlíthatóak, elegendő részletességgel tükrözik a valós csomagolási formátumokat, és világossá teszik a megbízhatósági szinteket. A cikk szerzői egyértelműsítik: ezt a feladatot egyetlen szervezet sem képes egyedül megoldani.
A megoldás: Packaging Data Hub
A probléma kezelésére jött létre a Packaging Data Hub, amelynek célja a töredezett adatkészletektől egy közös, globális rendszer-infrastruktúra felé való elmozdulás. A Systemiq és az Earth Action által közösen vezetett kezdeményezést olyan jelentős nemzetközi szervezetekkel összehangolva fejlesztik, mint:
-
Ellen MacArthur Foundation
-
WWF
-
The Consumer Goods Forum
-
CDP
-
WRAP
-
Világgazdasági Fórum (WEF) Global Plastic Action Partnership projektje
A „közjó” (public-good) alapokra épülő Hub célja a meglévő adatkészletek harmonizálása, valamint ezek strukturált érvényesítésen és országon belüli kutatásokon keresztüli megerősítése. A rendszer egy dedikált adatminőségi keretrendszert alkalmaz, amely egyértelművé teszi a feltételezéseket, támogatva egy olyan referenciaalap létrehozását, amely a jelentéstételi, szabályozási és befektetési folyamatokban is megbízhatóan újrahasználható.
Hivatalos források és hivatkozások: 
-
Eredeti szakmai véleménycikk (Packaging Europe): The packaging data problem
Image by Daniel Albany from Pixabay